Kettős ünnep: Ma van a költészet napja és 120 éve született József Attila
Ma van a magyar költészet napja, amelyet országszerte irodalmi eseményekkel, közösségi programokkal és különleges előadásokkal ünnepelnek. Idén több helyen is lesz versvillamos, versvonat is indul és számos helyen várják versmondással a közönséget. Ma van éppen százhúsz éve, hogy 1905. április 11-én megszületett József Attila, a magyar költészet egyik legnagyobb alakja.
1964-től minden évben április 11-én, József Attila születésnapján tartják Magyarországon a költészet napját, amelyre évről évre irodalmi előadóestekkel, könyvbemutatókkal, költőtalálkozókkal, koszorúzásokkal, közös versmondásokkal, filmvetítésekkel, kiállításokkal, színházi előadással készülnek Magyarországon és a határon túlon egyaránt.
József Attila éppen százhúsz éve, 1905. április 11-én született Budapesten. A ferencvárosi Gát utcában látta meg a napvilágot. Apja, József Áron 1908-ban elhagyta a családot, gyenge egészségű édesanyja, Pőcze Borbála mosásból tartotta el a három gyermeket, Attila kiskorában két évig Öcsödön élt nevelőszülőknél. A külváros nyomorgó szegényeinek életét élték, Attila többet járt az iskola mellé, mint az órákra, ám olvasni nagyon szeretett. Anyja korai halála után sógora, Makai Ödön lett a gyámja. 1920-tól a makói gimnáziumban tanult, 1922-ben megjelent első verseskötete, a Szépség koldusa, amelyhez Juhász Gyula írt előszót, s "Isten kegyelméből való költőként" jellemezte az ifjú szerzőt. 1923-ban otthagyta a gimnáziumot, de később magánúton leérettségizett. Szándéka volt, hogy kizárólag a költészetnek szenteli életét, s valóban 1922 és 1925 közé esik költészetének legtermékenyebb időszaka, műveinek felét ekkor írta.
Verseit közölte a Nyugat is, és az irodalomszerető és -értő közönség felfigyelt rá. "Csodagyereknek tartottak, pedig csak árva voltam" - írta 1937-es Curriculum vitae című művében. 1924-ben a Kékmadár folyóirat közölte Lázadó Krisztus című versét, amelyért istengyalázás miatt perbe fogták, majd felmentették.
Ugyanebben az évben a szegedi egyetem magyar-francia-filozófia szakos hallgatója lett, de egy év múlva Tiszta szívvel című verséért Horger Antal professzor "eltanácsolta": közölte vele, hogy az egyetemet elvégezheti ugyan, de tanári oklevelet nem kaphat.
József Attila ezután a bécsi egyetemre iratkozott be, majd Párizsban a Sorbonne hallgatója lett, 1927-től a pesti bölcsészkaron két szemesztert járt végig. 1928-ban megismerkedett Vágó Mártával, akinek apja beajánlotta a Magyar Külkereskedelmi Intézethez francia levelezőnek. 1929-ben megszakadt a kapcsolata Vágó Mártával, ekkor jelent meg a Nincsen apám, se anyám című kötete.
Ezt követte közösségkereső próbálkozásainak időszaka, különféle politikai csoportosulásokhoz csatlakozott. 1930-ban az illegális kommunista párt tagja lett, megismerkedett Szántó Judittal, aki 1936-ig élettársa volt. Noha lelkesen vetette bele magát a mozgalmi munkába, a szűklátókörű, vakbuzgó pártbürokráciától idegenkedett, amit a maga költői eszközeivel kifejezésre is juttatott. A párt sem tudott vele mit kezdeni: 1931-ben a Moszkvába emigrált magyar kommunisták irodalmi folyóirata, a Sarló és Kalapács szociálfasisztának bélyegezte, 1932-ben a Külvárosi éj című kötetét kritizálták, végül 1934-ben kizárták.
Az ekkor már - különböző neurotikus zavarai miatt - pszichoanalitikai kezelés alatt álló költő légüres térbe került, magánélete is válságba jutott. 1933-ban szerelmes lett Marton Márta művészettörténészbe, ez az érzés ihlette egyik legszebb szerelmes verse, az Óda megírására.
1935 elejétől Gyömrői Edithez járt pszichoanalízisre, de az iránta érzett viszonzatlan szerelme, amely egészen agresszív kitörésekre is késztette, csak meggyorsította lelki szétesését. Gyömrői biztatására készült el a Szabad ötletek jegyzéke két ülésben című írása, amelyet olykor obszcenitásba hajló szabadszájúsága miatt évtizedekig elzártak az olvasók elől. 1936 elejétől Ignotus Pál mellett szerkesztője lett a Szép Szó című baloldali szellemiségű folyóiratnak, amelynek belső köre baráti társaság, irodalmi műhely és szellemi közösség is volt számára. Nekik panaszolta el 1936-os Nagyon fáj című kötetének teljes visszhangtalanságán érzett keserűségét is.
Későn jött ajándék volt életében 1937 elejétől a Kozmutza Flóra iránt érzett, beteljesületlen szerelem, a hozzá és róla írt Flóra-ciklus már "a reménytelenség bizonyosságával volt terhes". 1937 júliusában idegösszeomlás miatt három és fél hónapig a Siesta Szanatóriumban ápolták, majd kezelőorvosai nővéreire bízták, akik balatonszárszói panziójukba vitték.
A költő 1937. december 3-án este sétálni indult, ám soha nem tért vissza, a szárszói állomáson áthaladó 1284. számú tehervonat halálra gázolta. Halálának körülményeiről azóta is vita folyik, az egyik tábor szerint véletlen baleset történt, a másik tábor viszont az öngyilkosság mellett érvel.
József Attila halála után egy évvel posztumusz Baumgarten-díjban részesült, 1948-ban Kossuth-díjjal tüntették ki életművét. Magyarországon születésnapja a költészet napja is egyben, emlékét többek között a róla elnevezett díj is őrzi, amelyet kiemelkedő irodalmi teljesítményért adományoznak évente.
Kivételes zsenije volt a magyar irodalomnak, a nyomor, a fizikai és lelki szenvedés poklait megjárva páratlan életművet hozott létre, egyetemes érvényű költészetet teremtett. Mindent tudott a poézisről, csodálatos kreativitással és biztos kézzel bánt a műfajokkal és a versformákkal, az ősi lírai hagyományokat mesterien ötvözte a modern törekvésekkel.
Síremléke a Fiumei úti sírkertben áll, Bálványos Levente és Horváth Csaba alkotását 2005-ben, a költő születésének centenáriumi évében állították, az emlékműre az Íme, hát megleltem hazámat című vers sorai kerültek. Országszerte több intézmény, iskola, színház viseli nevét, több szobor őrzi emlékét, közülük a legismertebb a budapesti Kossuth térnél, a Duna-parton található.
