Kétszáz éve született az első dekadens költő, a francia Charles Baudelaire
A ma 200 éve született költő, Charles Baudelaire a modern líra első francia képviselője. Művészlélek édesapját gyerekként elveszítette, nevelőapját viszont gyűlölte, annak megjelenését a családban tragédiaként élte meg.
20 éves korában Indiába küldték, s bár félútról visszafordult, ez az utazás élete egyik meghatározó élményévé vált. Ugyancsak meghatározó volt számára a Poe-élmény, azaz Edgar Allan Poe amerikai költő műveinek megismerése. Poe munkáinak fordítása segítette őt saját művészi elveinek megfogalmazásában.
A címe azt az ellentétet sugallja, ami a költő életének és költészetének lényege: a romlottságból a művészet virágait fakasztani.
Az emberi bűnök, szerelmek, gyötrelmek tárháza ez a kötet, ottvan benne a magány, a lázadás, a megvetés, sőt a halál és a Sátán témája is.
Ő volt az első, aki úgy érezte: lezárult egy korszak, most valami új kezdődik. Ő lett az első dekadens. Általa került a költészetbe az erotika és a szexualitás, műveiben az élettel szemben ő mindig a halál pártján állt.
Nem csoda hát, ha sokan gyilkos kritikával illették a kötet megjelenését, megkérdőjelezve Baudelaire elmeállapotát is. Vádat emeltek ellene vallás- és közerkölcs ellen elkövetett bűntett alapján. Végül 6 versét "kiátkozták" a kötetből, és pénzbírsággal is sújtották.
Költészetét csak 1867-ben, a költő temetésén illették az elismerés hangján, amit azóta sem vont kétségbe senki.
A kötet élén álló egyik programadó versét, Az albatroszt minden középiskolás ismerheti.
Ez az allegorikus költemény a költő világban betöltött helyzetét mutatja: amíg a szabadságban szárnyalni képes, addig a hétköznapokban kinevetik, a gúny tárgyává teszik. Érdekes, hogy amíg Baudelaire forradalmasította a költészet mondanivalóját, a formai fegyelem mindvégig megmarad verseiben.
