Kellenek-e a kötelező olvasmányok?
A Felvidéki Olvasóklub 2018 májusában alakult, először csak a szociális hálón működött. Decemberben alakult ki az igény a tagokban, akik mára csaknem hatszázan vannak, hogy személyesen is találkozzanak. Az első klubestet decemberben tartották, a másodikra január 25-én került sor a dunaszerdahelyi Csallóközi Könyvtárban. Ennek a témáját az iskolai kötelező olvasmányok alkották.
„A célom az volt ennek csoportnak a kialakításával, hogy hozzunk létre együtt egy felvidéki olvasóközösséget. Hogy a mindennapjaink részévé tegyük az olvasást. Hogy együtt olvassunk, beszélgessünk könyvekről, irodalomról” – mondta M. Kovács Melinda, a Felvidéki Olvasóklub megalapítója. Hozzátette, hogy manapság nem egyszerű rábírni a gyerkőcöket az olvasásra, és hát ki mutasson példát, ha nem a szülő? „Ha könyvet látnak a kezünkben, talán hamarabb kedvet kapnak az olvasáshoz.”
A beszélgető estet Lacza Ilona, a Csallóközi Könyvtár igazgatóhelyettese nyitotta meg. Elmondta, nagyon örül, hogy otthont adhat a könyvtár egy olyan rendezvénynek, ami tényleg oda való. „Könyvekről, olvasásról, olvasási élményekről van szó. Izgalmas a mostani téma is. Mindenki elmondhatja a véleményét, szerinte kellenek-e a kötelező olvasmányok, miért váltanak ki gyakran averziót a diákoknál és milyen módon lehetne megszerettetni a mai fiatal generációval az olvasást, a könyveket” – mondta Lacza Ilona.
Az olvasóklub tagjai között különböző területeken dolgozó emberek vannak. A közös bennük az, hogy mind imádnak olvasni és sajnálják, hogy az olvasás, ami sosem volt a tömegek kedvtelése, a mai felgyorsult világban még inkább veszített népszerűségéből. A kötelező olvasmányok témája mindegyikükben sok élményt idézett fel.
Vendégként jelen volt Hodossy Katalin, magyar-angol szakos tanár. Ő a saját osztályát hozta fel példának: ezek a hetedikesek szinte egyáltalán nem olvasnak. A tanárnő sajnálattal mondta el, hogy évente csak egy kötelező olvasmányt tud feladni, azt se olvassák el mind. Olvasónaplót már nem kér, feleslegesnek tartja, hogy a gyerekek lehúzzák a tartalmat az internetről és lemásolják.
A könyvet az elolvasás után megbeszélik, írnak belőle dolgozatot, rászánnak 2-3 tanítási órát. Többet nem tud elvenni az óraszámból, mert hetedikben rengeteg a tananyag.
A jelenlévők között felmerült, hogy talán nem a klasszikusokat kellene olvastatni, hanem a mai gyereknek érdekes kortárs gyerekirodalomból is lehetne választani. Miközben ezzel a pedagógusok is egyetértettek, azzal érveltek a klasszikus művek mellett, hogy a hatalmas tananyag mellett, ahol kötelezően meg kell ismertetni a gyerekekkel az előírt szerzőket és műveket, nem jut idő egyéb kötelező vagy ajánlott olvasmányokra. A tanárnőtől megtudhatták, hogy valójában a pedagógusra van bízva, milyen műveket és mennyit válogat a kötelezők közé.
A beszélgetés során megfogalmazódott a gondolat, hogy valójában két célról van szó, és mind a kettőt el kellene érni az oktatás során. Az egyik az előírt tananyag átadása, a másik az olvasás megszerettetése. Van úgy, sajnos, hogy éppen a kötelezően feladott olvasmányok veszik el a diák kedvét az olvasástól.
A beszélgetésen jelen volt Szabó Manyi, a dunaszerdahelyi Rivalda Színház művésze is. Elmondta, hogy öt éve rendszeresen tartanak beavató színházi előadásokat középiskolások számára. Ezeken az alkalmakon általában 30-35 diák van jelen, hiszen interaktív előadásokról van szó, ahol a nézők is szereplőivé válnak a darabnak. Nemcsak a diákok, a tanárok is hálásak a színészeknek, hiszen olyan nehéz műveket hoznak „testközelbe”, mint az Antigoné vagy a Bánk bán. Az előadás utáni beavató játékok, feladatok még jobban segítik megérteni a darabot és elmélyíteni a diákok tudását, ami nagy segítség az érettségin. Szabó Manyi úgy látja, azzal, hogy nemcsak leteszik a gyerekek elé a drámát, hanem megpróbálják együtt értelmezni, az sokkal befogadhatóbbá válik számukra.
Szóba került a klubesten egy következő probléma is, mégpedig az értő olvasás. A pedagógus szerint a gyors tempó és a sok tananyag miatt nincs elég idő az olvasás begyakorlására, így az olvasott szöveg értelmezése gondot okoz.
Ez főleg az iskolás évek alatt nagyon megnehezíti a tanulók életét, hiszen nem tudják értelmezni az elolvasott szöveget és ez minden tantárgynál nehezíti az eredményességet, a tanulást. Aki makogva, nehezen rakja össze szavakká a betűket, attól naivitás elvárni, hogy az olvasásban örömét lelje. Ahogy nem érti a szöveges feladatokat számtan órán, úgy nem érti az irodalmi szöveget sem.
A klubtagok sem hivatásos szakemberek, sem kompetensek nem voltak a kötelező olvasmányok terén. A beszélgetés során próbáltak megoldást keresni a problémára, sok érdekes ötlet el is hangzott, de a Felvidéki Olvasóklub nem az a fórum, ami ajánlást adhat a tanügyi szakembereknek. Mindenesetre a saját gyermekeik olvasás iránti szeretetét talán sikerül felkelteni, megerősíteni az elhangzott tapasztalatok, tanácsok alapján.
A Felvidéki Olvasóklub klubestjein a jelenlévők között mi mást sorsolnának ki, mint könyvet. A januári győztes Sallay Erika lett. A klubtagok megegyeztek abban, hogy kötelező olvasmányként önmaguknak Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek című könyvét adják fel, és a márciusi találkozásukkor megbeszélik az olvasói élményeiket.
