Karácsonyi olvasmány
Rengeteg karácsonyi témát feldolgozó olvasmány létezik, kedvünkre válogathatunk belőlük, akár a magyar vagy a világirodalmat vesszük szemügyre. Még tavasszal olvastam Polcz Alaine Karácsonyi utazás c. regényét, és most, a beköszönő ünnepekkel újra szembe jött velem. Élvezettel olvastam újra, és szívesen ajánlom az olvasóknak.
Budapest, a hetvenes évek táján, karácsony hetében. Polcz Alaine és Mészöly Miklós írók már feldíszítették a karácsonyfát, és még terveznek mindenfélét karácsonyig, de keddre és szerdára is temetés jött közbe. Csütörtökön úgy gondolják, most már jöhet a karácsony. Ehelyett telefonhívás érkezik Vízaknáról, Erdélyből, hogy meghalt Miklós bácsi, temetése karácsony délutánján, szombaton fél háromkor lesz. Mindent át kell szervezni. Alaine szerencsére már átadta előre elkészített karácsonyi csomagjait (28-at) szeretteinek. A temetés miatt pénteken Egon bátyja is Budapestre jön Cecéről, magával hozva édesanyjukat is.
A könyv szerzője, egyben a történet narrátora, Polcz Alaine a visszafelé útra betervez magának egy kolozsvári kitérőt, nem tudná kihagyni szülővárosát, gyermek- és ifjúkorának színhelyét, az ott élő rokonok meglátogatását, ha már a sors úgy hozta, hogy váratlanul Erdélybe kellett utaznia.
A vonat Budapestről pénteken este kilenckor indul, illetve indulna, ha nem késne egy órát. Hálókocsi nincs, az állomáson gyanúsan sok az utas a beálló két vagonra – ilyen, feszültséget okozó gondokkal kezdődik az utazás. A vonat végül két órai késéssel ér be Szebenbe. Jó sok csomag, szikrázó napfény, mínusz tizennyolc fok.
Most már csak Vízaknára kellene valahogy eljutni Szebenből. Mintha nem is karácsony lenne, hanem valami harci viadal. A Magyarországról érkező rokonoknak csak most jut eszükbe, hogy Romániában újabban tilos a karácsony megünneplése. Karácsonyfája csak annak van, akinek sikerül lopnia a havasokról, meg annak, aki kap egy-két ágat az ügyesektől.
Végre eljutnak a halottas házhoz, s a bonyodalmak tovább fokozódnak. Az igazi nagy gondot a rokonság széthúzása, a csúf veszekedés, egymásra mutogatás, a várható örökösödés miatti csatározás jelenti. A temetési szertartáson a pap felsorolja a búcsúzó hozzátartozókat.
Furcsa karácsony. Még ha tilos is, a családok azért titokban megünneplik. Most azonban a temetési előkészületek miatt nem jutott idő a karácsonyra való felkészülésre. A szobában félig feldíszített karácsonyfa áll. Legalább gyújtsuk meg a gyertyákat – javasolja valaki. De a gyertyák nincsenek meg. Szerencsére a betoppanó betlehemesek elővarázsolnak valamelyes karácsonyi hangulatot.
Amellett, hogy felettébb furcsa, emlékezetes is ez a karácsony. A családi viszályokon áttör az egymásra utaltság és keresztülhatol az egymás iránti megszokás érzete. A vendégek békítően hatnak erdélyi hozzátartozóikra, így a hangulat feszélyezettsége valamennyire mégiscsak felenged. Azért is furcsa ez a karácsony, mert az innen elszármazó rokonok réges-rég nem karácsonyoztak Erdélyben. És bár más okból érkeztek ide december huszonnegyedikén, ösztönszerűen felidéződnek bennük a régi karácsonyok, és maguk is meglepődnek, hogy ott, ahonnan származnak, akaratlanul is előjön régi énjük, a már majdnem elfelejtett régi viselkedési szokásaik.
Polcz Alaine: Karácsonyi utazás, Jelenkor Kiadó, Pécs, 2013.
