Kányádi Sándor 90 éves lenne

Zsebik Ildikó 2019. május 11., 08:43

Kányádi Sándor, a Kossuth-díjas erdélyi magyar költő kilencven éves lenne . 1929. május 10-én Nagygalambfalván született,  magyar-irodalom szakos tanári diplomát szerzett, bár soha sem dolgozott tanárként. Életét az irodalomnak szentelte. Költői tehetségét Páskándi Géza  fedezte fel. Ő közölte  első versét is. Alaptémaként  az anyanyelv megtartó ereje és az erdélyi kisebbségi sors  határozta meg költészetét

Kányádi korai írásait  Petőfi és a népköltészet ihlette, költőideálja Arany János volt. Első köteteiben még természetes verselő volt azzal a céllal, hogy  édesapja is megértse szándékait. 1964-ben jelent meg Harmat a csillagon című kötete, mely meghozta számára az elismertséget. Ebben már  a városi hangulat  is megjelenik,  ihletője József Attila költészete.

Az 1960-as évek második felétől az 1970-es évek végéig Kányádi költészete összetettebbé vált,  a modern líra felé fordult. Formailag és tartalmilag egyaránt megújult:  versei személytelenebbé, szomorúbbá váltak. Lírája megújulásához elsősorban  Illyés Gyula, Nagy László és Juhász Ferenc művei járultak hozzá. Költeményeinek jelentős hányadát az idő és az emlékezés uralta. 

Egy újabb költői korszak kezdetét jelentette a  Szürkület (1978) című  kötet, mint  a fakó reménység könyve; amely tulajdonképpen  a tanúságtevő helytállását fejezi ki.

1979-ben  Magyarországon jelent meg a költő Fekete-piros versek című kötete. Ebben a fekete és a piros oly módon alkot drámai ellentétpárt, hogy  a feketében mindig benne van a piros, a pirosban pedig a fekete. Itt kaptak helyet azok a közismert nagy versei is,  mint a Fekete-piros vagy  a Halottak napja Bécsben,  szólva  az erdélyi magyarság létében való veszélyeztetettségéről, ill. minden kisebbségi, minden kiszolgáltatott ember sorsának igazságtalanságairól.

Egy dedikált műve Fotó: Zsebik Ildikó

Az 1989-ben megjelenő Sörény és koponya című kötetének versei  tragikus hangneműek, történelmi hátterükben Ceausescu diktatúrája és faluirtása áll. Formájuk egyszerű, letisztult.  A kötetre jellemző a műfajok és formák változatossága.  Kiemelkedik belőle a Dél keresztje alatt című ciklus, melyet Kányádi észak-amerikai útja alatt írt, s a benne szereplő indián a kisebbséggel azonosítható, illetve a Vannak vidékek című ciklus, mely az értékek rombolását mutatja be. Itt olvasható a Krónikás ének című verse is. A címről nemcsak egy archaikus műfaj jut eszünkbe, hanem Ady Krónikás ének 1918-ból című verse is, az értékpusztítás gyászos víziója. A vers  költői helyzetjelentés és ítélet az erdélyi magyarság állapotáról.

Kányádi 1992-ben írta a Kuplé a vörös villamosról című versét. A kuplé jellegzetesen könnyű műfaj, ahol a szöveg könnyen emészthető,  fülbemászó. A vörös villamos a szocializmus, a kommunizmus metaforája.  A vers a múltban indul, a jelenbe tart, s jövőről való töprengéssel zárul. Üzenete, hogy a múltbéli hibáinkból tanuljunk, ne kövessük el őket újra meg újra.

Kányádi Sándor öt évtizedes irodalmi munkásságával az irodalom több területén is maradandót alkotott. Költészete mellett esszéi és műfordításai is kiemelkedőek. Művei a reménytelennek látszó történelmi helyzetekben is önmegőrzésre,  megmaradásra szólítanak fel, bölcsességre nevelnek. A költő 2018. június 20-án költözött  az örök vadászmezőkre.

Képgalériánk:
Kányádi Sándor/Google, Bahget Iskander felvétele/ Fotó: Google.hu/Foto: Bahget iskander/

 

0 HOZZÁSZÓLÁS