Kányádi Sándor 90 éves lenne
Kányádi Sándor, a Kossuth-díjas erdélyi magyar költő kilencven éves lenne . 1929. május 10-én Nagygalambfalván született, magyar-irodalom szakos tanári diplomát szerzett, bár soha sem dolgozott tanárként. Életét az irodalomnak szentelte. Költői tehetségét Páskándi Géza fedezte fel. Ő közölte első versét is. Alaptémaként az anyanyelv megtartó ereje és az erdélyi kisebbségi sors határozta meg költészetét
Kányádi korai írásait Petőfi és a népköltészet ihlette, költőideálja Arany János volt. Első köteteiben még természetes verselő volt azzal a céllal, hogy édesapja is megértse szándékait. 1964-ben jelent meg Harmat a csillagon című kötete, mely meghozta számára az elismertséget. Ebben már a városi hangulat is megjelenik, ihletője József Attila költészete.
Az 1960-as évek második felétől az 1970-es évek végéig Kányádi költészete összetettebbé vált, a modern líra felé fordult. Formailag és tartalmilag egyaránt megújult: versei személytelenebbé, szomorúbbá váltak. Lírája megújulásához elsősorban Illyés Gyula, Nagy László és Juhász Ferenc művei járultak hozzá. Költeményeinek jelentős hányadát az idő és az emlékezés uralta.
Egy újabb költői korszak kezdetét jelentette a Szürkület (1978) című kötet, mint a fakó reménység könyve; amely tulajdonképpen a tanúságtevő helytállását fejezi ki.
1979-ben Magyarországon jelent meg a költő Fekete-piros versek című kötete. Ebben a fekete és a piros oly módon alkot drámai ellentétpárt, hogy a feketében mindig benne van a piros, a pirosban pedig a fekete. Itt kaptak helyet azok a közismert nagy versei is, mint a Fekete-piros vagy a Halottak napja Bécsben, szólva az erdélyi magyarság létében való veszélyeztetettségéről, ill. minden kisebbségi, minden kiszolgáltatott ember sorsának igazságtalanságairól.
Az 1989-ben megjelenő Sörény és koponya című kötetének versei tragikus hangneműek, történelmi hátterükben Ceausescu diktatúrája és faluirtása áll. Formájuk egyszerű, letisztult. A kötetre jellemző a műfajok és formák változatossága. Kiemelkedik belőle a Dél keresztje alatt című ciklus, melyet Kányádi észak-amerikai útja alatt írt, s a benne szereplő indián a kisebbséggel azonosítható, illetve a Vannak vidékek című ciklus, mely az értékek rombolását mutatja be. Itt olvasható a Krónikás ének című verse is. A címről nemcsak egy archaikus műfaj jut eszünkbe, hanem Ady Krónikás ének 1918-ból című verse is, az értékpusztítás gyászos víziója. A vers költői helyzetjelentés és ítélet az erdélyi magyarság állapotáról.
Kányádi 1992-ben írta a Kuplé a vörös villamosról című versét. A kuplé jellegzetesen könnyű műfaj, ahol a szöveg könnyen emészthető, fülbemászó. A vörös villamos a szocializmus, a kommunizmus metaforája. A vers a múltban indul, a jelenbe tart, s jövőről való töprengéssel zárul. Üzenete, hogy a múltbéli hibáinkból tanuljunk, ne kövessük el őket újra meg újra.
Kányádi Sándor öt évtizedes irodalmi munkásságával az irodalom több területén is maradandót alkotott. Költészete mellett esszéi és műfordításai is kiemelkedőek. Művei a reménytelennek látszó történelmi helyzetekben is önmegőrzésre, megmaradásra szólítanak fel, bölcsességre nevelnek. A költő 2018. június 20-án költözött az örök vadászmezőkre.
