Julianus baráttól a kaukázusi magyarokig
A cím talán meglepi majd az olvasót, aki joggal hihetné, hogy valami tudományos eszmefuttatás következik. Ezért is jelzem, hogy így a tanév végeztével eszembe jutott egyik diákkori olvasmányélményem, amely a kéthónapos nyári vakációval kapcsolatos.
A várva várt szünidőt lélekben már mindenki eltervezte, és talán nem is figyeltünk irodalomtanárunk intelmére, hogy időnként valamilyen könyvet is vigyünk magunkkal a vízpartra, és esős időben meg különösen hasznos dolog volna belemélyedni egy jó regénybe. Nagyapám, aki a könyvek nagy szerelmese volt, és különösen a 20. századi magyar irodalom alkotóit kedvelte, akkoriban Kodolányi Jánossal foglalkozott, mivel közelgett az író halálának 20. évfordulója és az asztalán az író több könyve is egymás mellé rakva sorakozott, köztük a Julianus barát, amelyre külön felhívta a figyelmemet, hogy ezt érdemes volna elolvasnom a nyári szünidőben. Bevallom, addig fogalmam sem volt, hogy kiről íródott ez a könyv, viszont már akkor is érdekelt a magyar történelem, ezért kölcsönvettem és a szünidő derekára már el is olvastam. Gondolom, sokan tudják, hogy a regény címadó hőse egy domonkos rendi barát volt, aki eljutott a Volga mentén élő magyarokhoz és az ő kalandos utazásának történetét szőtte ebbe a kitűnő regénybe Kodolányi.
A honfoglaló magyaroktól elszakadt magyar töredékekről már egyetemista koromban hallottam, köztük a kaukázusi magyarokról. Nagyapámat is megkérdeztem erről, abban bízva, hogy terebélyes könyvtárában talán akad valamilyen mű róluk. Válasza egy kicsit lehangolt: annak idején a pozsonyi antikváriumban megvásárolta valami Bendefy nevű szerző Kummagyaria című kötetét, de fogalma sincs, hogy a sok könyv között megtalálja-e. Csak annyit közölt erről, hogy ebben az illető a kaukázusi magyarság történetét foglalta össze.
Nagyapám könyvtára évekkel a halála után vándorútra kényszerült és végül szüleim jelenlegi házában kötött ki, egyelőre még hatalmas kupacokba rakva, de mit ad isten, az egyik rakás tetején egy karcsú könyvecskére bukkantam, amely az a munka volt, amit nagyapám jó harminc évvel azelőtt emlegetett. Bendefy Lászlónak hívták teljes nevén az íróját és ez a műve 1941-ben jelent meg. Érdekes dolgokról ír benne és
Bendefyről azért tudni kell, hogy eredetileg földrajzot és geológiát tanult, és 1945 után a szakmájában jeleskedett, a kaukázusi magyarságról viszont a második világháború éveiben több könyvet is kiadott.
És hogy pontot tegyek a végére, el kell azt is mondani, hogy Bendefy Kodolányit néhány évvel megelőzve ugyancsak megírta Julianus barát történetét.