Juhász Gyula: Most szépül meg…
Az ősz régóta a kedvenc évszakom, belém van oltva a sokszínűségének a csodálata, a fények játékának fürkészése, a nap sugarainak utolsó melege, amelyet szinte mohón szívok magamba.
Sokan az elmúlással társítják, számomra azonban sokkal több ennél, az ősz egyszerre búcsú és beteljesedés, egyszerre a lezárás és az újrakezdés ígérete.
Juhász Gyula verse éppen ezt a kettősséget ragadja meg: a szelíd szeptemberben ott van a fájdalom, de ott a vigasz is. Az elmúlás nem mindig veszteség, néha éppen a boldogság legigazibb forrása.
Ahogy a fák lassan levetik aranyruhájukat, bennem valami mindig új erőre kap, mert egy ideje biztosan tudom, hogy az ősz sosem lezárás, hanem inkább meghívás egy mélyebb, tisztább életre.
Megjelent a Magyar7 2025/37. számában.
