Jubiláns írókat köszöntöttek a Liszt Intézetben
A pozsonyi Liszt Intézetben tartotta a Szlovákiai Magyar Írók Társasága jubiláns tagjainak köszöntését június 23-án. Mácza Mihály történetíró és Aich Péter pedagógus, szerkesztő, író 80., Oros László helytörténész, Orbánné Bertha Mária szerkesztő, műfordító és Bordás Sándor szakíró, klinikai pszichológus és főiskolai tanár pedig 70. születésnapját ünnepelte vagy ünnepli ebben az évben.
„Az elmúlt években bekövetkezett változások után 2022-ben újra összejöttünk, hogy ünnepeljünk, ünnepeljük a magyar irodalom olyan fontos alkotóit, akik a határon túli magyar közösségek tagjaiként őrzik, ápolják a magyar nyelv írott formáját, de elszakíthatatlan részei az egyetemes magyar kultúrának” – fogalmazott köszöntő beszédében Venyercsan Pál, a Liszt Intézet igazgatója. Mint mondta, az ezeken a tájakon író és alkotó emberek művészetükkel teszik érdekesebbé, gazdagabbá a szlovákiai magyar kultúrát, és ezen keresztül az összmagyar szellemi kincsestárat, vagyis az emberiség szellemi örökségét.
Hodossy Gyula, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának elnöke ünnepi beszédében beszámolt a nemrégiben zajlott könyvhétről, ahol idén először saját sátorral mutatkozott be a Szlovákia Magyar Írók Társasága 28 felvidéki magyar író részvételével. „Több mint 20 éve foglalkozunk fiatalokkal a mentorprogramunk keretében, most is 56 fiatal vagy kezdő író munkáival foglalkozunk.
– fogalmazott a SZMÍT elnöke hozzáfűzve, a társaság nagyon fontosnak tartja az író-olvasó találkozókat is, hogy az olvasó és a szerző közti kapcsolat élő legyen. Jó hír még az is, hogy megújult a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának honlapja is, ezentúl a szmit.hu portálon szerezhetnek információkat a szlovákiai magyar írók és a társaság tevékenységéről az érdeklődők, a portálon a szlovákiai magyar irodalmi emlékhelyek tára és a szlovákiai magyar irodalmi személyek listája is megtalálható, mondta Hodossy Gyula.
Az ünnepi beszéd után került sor a jubilánsok köszöntésére. A 2022-es évben öt jubiláns írótagját köszönti a SZMÍT. Sajnos mindannyian nem tudtak a mai rendezvényen részt venni. A jubilánsok közül jelen volt azonban Mácza Mihály történész, aki több mint három évtizede foglalkozik Komárom és vidéke történelmének, művelődéstörténetének, ipar- és településtörténetének kutatásával. Számos tanulmányt, ismeretterjesztő cikket publikált, előadásokat tartott. Mácza Mihályt Galo Vilmos történésztársa köszöntötte életjubileuma alkalmából.
és a helyi múzeum történész muzeológusaként, illetve a helyi társadalmi kulturális-politikai élet aktív szereplőjeként és szervezőjeként a város megbecsült polgárává vált” – mondta méltatásában Galo Vilmos.
A pozsonyi születésű Aich Péter költőt, prózaírót, szerkesztőt és tankönyvszerkesztőt eredetileg Jancsó Péter köszöntötte volna, sajnos azonban ő nem tudott a rendezvényen jelen lenni, így a méltatását Scheer Szabó Mária moderátor olvasta fel. Jancsó szerint Aich Péter munkásságáról csak az elismerés hangján lehet szólni, aki egyike az egykori pozsonyi polgárság utolsó képviselőinek. Első versei 1966-ban jelentek meg az Új Ifjúságban és az Irodalmi Szemlében, hamarosan azonban műnemet váltott és a líráról áttért az epikára.
Első kötetével igencsak megvárakoztatta az olvasóit, csupán 1998-ban látott napvilágot első novelláskötete, amelyeket hamarosan újabb kötetek követtek.
„Barátságos derűje, a fiatalságba vetett hite, optimizmusa és csendes bölcsessége mindig felkeltette a figyelmemet” – írta róla Jancsó, aki szerint Aich Péter intelligens humorral áttört prózái, de a hosszú idő után született új versei is megörvendeztetik az olvasót.
A következő jubiláns Bordás Sándor szakíró, klinikai szakpszichológus, főiskolai tanár szeptember 3-án ünnepli 70. születésnapját. Klinikai praxisa mellett tudományos, előadói tevékenysége is széles körű, a jubilánst Petőcz András egyetemi kollégája méltatta levélben. „Bordás legutóbbi kötete, A magyar kultúra történeti traumái méltán kapott olyan figyelmet, hogy mára már hézagpótló munkaként tekintünk rá,
– írta méltatásában Petőcz András. A kutatásokra épülő tanulmány azt próbálja megfejteni, hogy egy adott kultúra, hogyan dolgozza fel a múltban megélt történelmi traumákat. Kutatásai igazi közép-európai témák, benne a különböző nemzetiségek helyzete, ami alatt azt is érthetjük, hogy szinte mindegyik itteni államalakulat követett el hibákat szinte mindegyik népcsoport ellen. „Bordás tanár úr ezeket a hibákat veszi górcső alá, munkáiban ezeket kutatja, a kutatási eredményeit ezek keretében adja közre. Egy népszerű kutató, népszerű oktató és egy akadémiai szintű tudós, Bordás Sándor ezek ötvözete” – írta méltatásában Petőcz András, a Kodolányi János Egyetem tanára.
Orbánné Bertha Mária szerkesztő-műfordítóról Tőzsér Árpád írt méltatást: A szerkesztő méltatása címmel. A hajdani Madách Kiadó sokéves szerkesztője majd a Remény munkatársa, publicistája, a cseh és szlovák irodalom ismerője és fordítója ez év november 25-én tölti be életének 70 évét.
S ez az ízlésnek és mértéknek egyként megfelelő nyelvkezelés jellemezte Orbánné Bertha Mária műfordításait is” – írta Tőzsér Árpád hozzáfűzve, a jelzett időben mintegy 10 cseh és szlovák író szólt az ő nyelvén hitelesen a magyar olvasókhoz.
„Nagyon jó érzés ez a megemlékezés – mondta a jubilánsok köszöntése kapcsán portálunknak az egyik ünnepelt, Bordás Sándor –, és én javaslom mindenkinek, hogy aki elér ennek a bizonyos kornak a küszöbére, jelezzenek számára vissza, mi az, ami jó abból, amit eddig csinált.” Bordás Sándor azt mondja, ennyi szépet és jót már régen hallott magáról. „A Kodolányi János Egyetem, ahol együtt dolgozunk a kollégával, egy nagy olvasztótégely bizonyos értelemben, és nagyon jó műhely is, nem is gondoltam, hogy a kollégám ilyen jó véleménnyel van rólam” – mondta hozzátéve, ezeket a visszajelzéseket nagyon fontosnak tartja.
Mert fontosak is, tesszük hozzá, a pozitív visszacsatolásra, munkája elismerésre, és további alkotókedvet kívánunk, mindannyiunk örömére.
