Ismerd fel embertársaidat és önmagadat
Ki az, aki még sohasem gondolta, sőt talán nem is mondta, hogy hülyékkel van körülvéve? Gyakran előfordul ez velünk, amikor sehogy sem értjük, mit magyaráz a kollégánk, családtagunk vagy éppen a szomszédunk. De ez fordított esetben is érvényes, amikor valaki sehogy sem bír megérteni minket, hiába magyarázzuk már kézzel-lábbal is és megemelt hangszinttel mondanivalónkat. Kevesen vannak, akik elgondolkodnának afölött, nem bennük van-e a hiba. Pedig ennek nagy a valószínűsége. Thomas Erikson svéd író, kommunikációs szakértő, nemzetközi hírű előadó Idiótákkal körülvéve című könyvében pontosan azt a témát tárgyalja, hogy a sokféle embert más és más értékelés, minősítés, megítélés alá kell vennünk, és a jellemző tulajdonságaik alapján kell velük szó értenünk. De az sem mindegy, mi milyen típushoz tartozunk, mert ha nem vagyunk ennek tudatában, nem vesszük észre, kit és mikor sérthetünk meg, esetleg felháboríthatunk túlfűtött stílusunkkal, vagy ennek ellenkezőjével, a lomha, homályos, semmitmondó hozzáállásunkkal.
A könyv szerzője tudományos alapossággal, ugyanakkor érthető, hétköznapi példák által segít jobban megérteni embertársainkat, hogy könnyebben megtaláljuk az utat a munkahelyi együttműködéshez, a baráti kapcsolatok elmélyítéséhez, a házastársi és partneri együttéléshez. Nagyon szemléletesen négy színűre osztja az embereket jellemző tulajdonságaik alapján. Erikson piros személyiségtípusa az, amelyet Hippokratész ókori görög orvos, az „orvostudományok atyja” az emberi vérmérsékletekről szóló elméletében kolerikusnak nevezett.
Valójában lobbanékony, heves vérmérsékletű, ingerlékeny emberekről van szó. Modern korunkban dinamikus és motivált egyéneknek mondjuk őket, elsődlegesen ők a vezetők, a domináns típusok. A viselkedésükben sok piros vonást mutató emberek feladatorientáltak, nyitottak, könnyen barátkozók, és élvezik a kihívásokat. Versenyszelleműek, erős akaratúak, céltudatosak, sőt eltökéltek, és általában ők a megmondóemberek.
A sárga jelzésű emberek a Hippokratész szerinti szangvinikus típus jegyeit hordozzák magukon. Optimisták, kreatívak, lelkesek, és mindig találnak módot arra, hogy élvezzék mindennapjaikat. „Őket az élteti, hogy jól érezzék magukat, és szünet nélkül nevessenek. És miért is ne? Elvégre valahol mindig süt a nap.” Ezt a típust arról is könnyen felismerhetjük, hogy egyfolytában szövegel. Ő az, aki sztorikat mesél, rendszerint jó kedvre derít. Rendíthetetlen pozitív hozzáállása okán nem lehet rá (sokáig) haragudni. Mindemellett a sárgák az érzelmek emberei is. Sőt sokszor a megérzéseik szerint döntenek, ami nem mindig lebecsülendő tény. A pirosakhoz hasonlóan a sárgáknak is kifogyhatatlan az energiájuk. Ismer valaki ilyen típusú embereket? Próbáljon csak meg a szavukba vágni, azonnal megtudja, kik is a sárgák.
A zöldek (a flegmatikusok) vannak a legtöbben. Ők alkotják a kiegyensúlyozottak népes csoportját. „Az aztékok földembernek hívták őket, a Microsoft Word szinonimái szerint: egykedvű, közönyös, halvérű, unott, közömbös, érdektelen, szenvtelen.” Ez egyensúlyt hoz az emberiségnek, hiszen nem lehet mindenki vezető típus, mert akkor nem lenne kit vezetni, nem lehet mindenki szórakoztató, mert akkor nem lenne kit mulattatni. „Ez azt jelenti, hogy a zöldek nem úgy emelkednek ki, mint a többiek – ami viszont nyugalmat biztosít egy-egy helyzetben. Míg a piros és a sárga a legmagasabb fordulatszámon jár, a zöld jóval nyugodtabb tempót diktál. Miközben pedig a kék leragad a részleteknél, a zöld inkább azt próbálja kideríteni, melyik a jó irány.” Szóval olyanok, mint a legtöbb ember. Éppen ezért könnyű velük.
A kék ember (melankolikus típus) mélabús, keserédes. Emellett realista, már-már pesszimista, alapos, részletorientált, gondoskodó, óvatos, rendszerető, szerény. „Az igazán kék ember nemigen érzi szükségét annak, hogy a barikádok tetejére álljon, és verje a nagydobot – vagy a mellét –, csak hogy egyértelművé tegye a világ számára, ki is az igaz szakértő. Jobbára az is elég, ha ő maga tisztában van azzal, ki tudja a legjobban.”
A szórakoztató, hasznos, tanulságos és rendkívül olvasmányos útmutató segít eligazodni a különböző embertípusokkal való kommunikációban. A szerző részletesen kitér az egyes típusok tulajdonságainak „keveredésére”, a tulajdonságok átfedésére és ennek következményeire. Nagyon érdekes felfedezni a sokaságban saját magunkat és megtalálni az útmutatást egyes helyzetekre vonatkozóan. Még érdekesebb rájönni, melyik ismerősünk milyen csoportba sorolható, és ezzel együtt máris megértjük, hogy egyikük miért hümmög egyfolytában, a másik meg miért száguldozik szélsebesen. És készen kapjuk a sorvezetőt, kihez hogyan viszonyuljunk, hogy egy hullámhosszon legyünk.
A mindennapok leggyakoribb oka a rossz kommunikáció. Elolvasva ezt a könyvet hamar rájövünk, hogy nem is él körülöttünk annyi idióta, mint eddig gondoltuk. Tehát választ kapunk a kiadvány alcímében feltett kérdésre: Hogyan értsük meg azokat, akiket lehetetlen megérteni?
Thomas Erikson: Idiótákkal körülvéve, Central Könyvek, 2022, Patat Bence fordítása.
