Iskolai könyvtárak világnapja. Felvidéki személyiségeket kérdeztünk a könyvhöz való viszonyukról
Október negyedik hétfője az iskolai könyvtárak világnapja. Felvidéki irodalmárokat, oktatási szakembereket, könyvbarátokat kérdeztünk kedves olvasmányaikról.
Az Iskolai Könyvtárosok Nemzetközi Szervezetének (IASL) elnöke, dr. Blanche Wolls 1999-ben intézett először felhívást az Iskolai Könyvtári Világnap megszervezésére. A kedves világnap alkalmából könyves-ankétot készítettünk. Fekete Irén, Menyhárt József, Matus Mónika, Gerhát Piroska és Király Anikó mesél.
1. Melyik volt a kedvenc ifjúsági könyve, ajánlaná -e ma a gyerekeknek?
Fontos a gyermekkorban kibontakozó olvasási kedv, hiszen képzelet, kreativitás, problémamegoldó képesség, kapcsolatteremtési készség nyerhető általa, és persze nem utolsó sorban: olvasás közben különleges élményeket szerezhetünk és élhetünk át. Gyermekkoromban meséken nőttem fel, sok mindenre megtanítottak, és ezt minden kisgyermeknek csak ajánlani tudom, de a felnőtteknek is. Köztudomású, hogy lelki gondok esetében a meseolvasás sikeres terápia lehet. Alapiskolás koromban szerencsés voltam, hogy olyan pedagógusok tanítottak, akik nagyon megszerettették velem az irodalmat, ezen keresztül pedig az olvasást is. Mindig koromhoz illő olvasmányokkal láttak el, nem volt olyan nap, hogy ne bújtam volna valamelyik könyv lapjait. Ha mégis egy könyvet ki kellene emelnem, az Móra Ferenc Kincskereső kisködmön című műve lenne, amit számtalanszor elolvastam. Az utolsó mondata máig megmaradt bennem, és nap mint nap eszerint élek. Az egyszerű tőmondat így hangzik: Szeretet az élet. Mindenképp ajánlom elolvasásra az ifjúságnak, mert felfed gondolatokat, érzéseket, elgondolkodtat, gyönyörködtet, megérinti szellemüket és lelküket egyaránt.
2. Melyik az a könyv, amely leginkább inspirálja Önt, és miért?
Leggyakrabban a pedagógiai szakirodalmat tanulmányozom, mert ebben a témában mindig napra készen kell lennem, születnek új módszerek, sokan keresnek új utakat ebben a szakmában is, ezekről szívesen olvasgatok, jegyzetelgetek. A kevés szabadidőmben szépirodalmat akkor olvasok, ha hosszabb idő áll rendelkezésemre, mert szeretek elgondolkodni, merengeni az olvasottak felett. József Attila, Pilinszky János, Nagy László ugyanúgy a kedvencek közé tartozik, mint Lackfi János vagy Varró Dániel az ifjabb generációból. Sose alszom el úgy, hogy ne olvassak el egy szép verset, ez a legjobb levezetése a stresszes napjaimnak. A prózaírók közül Szabó Magda és Jókai Anna nálam a listavezető. Mindkettőt kitűnő pedagógiai nézetei és megállapításai miatt is különösen kedvelem.
3. Mit olvas jelenleg?
Rutger Bregman holland történész-író, Európa egyik legkiemelkedőbb fiatal történésze Emberiség – Mégis jobbak lennénk, mint hittük? – című könyvét olvasom. Ez a könyv új szemszögből mutatja be az emberi történelem elmúlt 200 ezer évét, számomra nagyon érdekes olvasmány, sok mindenben egyetértek az íróval.
1. Melyik volt a kedvenc ifjúságkori könyve, ajánlaná -e ma a gyerekeknek?
Egyik nagy kedvencem Fekete István A koppányi aga testamentuma című ifjúsági regénye volt. Időt álló mű, ma is csak ajánlani tudom minden fiatalnak.
2. Melyik az a könyv, amely leginkább inspirálta, és miért?
Személy szerint eddigi olvasmányaim közül leginkább a Biblia inspirált – mivel Isten szava, csak olvasni kell és élni.
Általában több könyvet olvasok egyszerre. Most fejeztem be épp Háy János Napra jutni című regényét, és egyszerre olvasom Dragomán György főzőskönyvét Süveges Gergő Apakulcs című munkájával.
1. Melyik volt a kedvenc ifjúságkori könyve, ajánlaná -e ma a gyerekeknek?
Rengeteg kedvenc könyvem volt kamaszkoromban (alapiskola), volt olyan időszak, amikor havi 15-20 könyvet is elolvastam. Ha választanom kellene, talán Verne regényei, a Tüskevár és az Oroszlánszívű fivérek mellett Henryk Sienkiewicz: Sivatagon és vadonban c. regényét tenném utólagos kedvencemmé. 1884-ben kezdődik a történet, az Egyiptomban élő európaiak körében egyre nagyobb aggodalomhoz vezet a Szudánban kitört mahdista felkelés. Emiatt a hatóságok a Szuezi-csatorna karbantartásán dolgozó szudániakat és családjukat őrizetbe veszik. Az egyik szudáni törzs tagjai elrabolják a szintén a csatornánál dolgozó lengyel mérnök fiát, a 14 éves Sztast és angol kollégájának 8-9 éves kislányát, Nelt. A történet az ő afrikai kalandjaikról szól. Dél-Szudán és Egyiptom XIX. századi politikatörténete mellett a rabszolgaság, a trópusi betegségek, a törzsi háborúk elleni üzenet is a könyv. Annak ellenére, hogy ma már elmaradott szemléletű, a kalandok miatt ma is élvezhető történet lehet egy kalandvágyó olvasónak, például olyannak, aki el tudná képzelni, hogy egy baobab fában lakjon.
3. Mit olvas jelenleg?
Most Hedin Sven svéd felfedező és tudós 1906-ban megjelent Ázsia szívében : tízezer kilométernyi úttalan utazás c. könyvét olvasom, a Tarim-medencében, Tibetben és Kasmírban tett 1899-1902 közötti második expedíciójáról. Bár később Hedin Sven a Kuomitang megbízásából is kutatott, sőt, Hitlerrel is jóban volt, itt még fiatal felfedezőként politikamentesen küzd az elemekkel. Megnyugtat a táj földrajzi leírása, a régészeti kutatásai, az állatszeretete, az emberek jellemzése, a kor bemutatása…igaz, most jut eszembe, hogy kamaszkori kedvencem volt Josef Vágner és Náda Schneiderová könyve is: Az oroszlán nem az állatok királya… nem is tudom, miért nem lettem felfedező, sőt, hogy lehet, hogy még Afrikába sem jutottam el.
1. Melyik volt a kedvenc ifjúságkori könyved, ajánlanád -e ma a gyerekeknek?
Számomra azok a legkedvesebb gyerekkori olvasmányok, amik olyan hatással voltak rám, hogy még felnőttként is gyakran gondolok rájuk: Narnia krónikái, A kis herceg, Micimackó, Négyen egy gatyában, Jane Eyre, A vándorló palota, A csíkos pizsamás fiú, Híd Terabithia földjére, A Pál utcai fiúk, A temető könyve, Coraline, Matilda, Szellemlány...
Nem tudok egyet választani, de ezen kurta lista böngészését szívből ajánlom a gyerekeknek (de a fiataloknak és a felnőtteknek is), mert a rajta szereplő könyvek tele vannak a jó és a rossz közötti harccal, kalanddal, varázslattal, barátsággal, bátorsággal, kitartással, mosollyal, szomorúsággal és önzetlen szeretettel. Vagyis csupa olyan dologgal, melyek nélkül nem igazán vagyunk emberek.
2. Melyik az a könyv, amely leginkább inspirál és miért?
Ebből szintén sok van, de mostanában gyakran gondolok T. J. Klune Ház az égszínkék tengernél című kortárs fantasy regényére. Tele van különcökkel, akiktől mindenki tart, pedig igazából nem ismerik őket. A külsőségek, az előítéletek legyőzéséről szól, meg arról, hogy képesnek kell lennünk a nyitottságra és a változások elfogadására, megértésére különben belefulladunk a saját szűklátókörünkbe.
3. Mit olvasol jelenleg?
Jelenleg két könyvet olvasok. Yuval Noah Harari Sapiensét, ami az alcíméhez hűen az emberiség rövid történetét meséli el. Ez ugyan izgalmas olvasmány, de néha szívesen menekülök az emberiség történetének néha lelombozó fejezeteiből az ifjúsági regények világába, így a másik olvasmányom Marie Pavlenko Én vagyok a napod kötete. Még nagyon az elején járok (eddig csodás), úgyhogy egyelőre egy a napokban kiolvasott képregényt méltatnék, név szerint Raina Telgemeier munkáját. A Görcs a szorongásról, a pánikrohamokról mesél fiataloknak, úgyhogy ez a képregény tökéletesen passzolna az iskolai könyvtárak polcaira, de legfőképpen a fiatalok kezébe.
1. Mit olvasott szívesen fiatal korában, és melyek azok a könyvek, amelyek máig inspirálják?
Nagyon nehéz egy-egy könyvet megnevezni, és eleve más világ volt, mikor gyerek voltam. A magyar népmesékkel kezdtem, meg a Vackorral, utánuk a kedvencek a csíkos meg a pöttyös lánysorozatok voltak. A mai gyerekeknek teljesen más könyveket ajánlanék, bár feltétlenül a népmesékkel kellene kezdeni. Utána jöhetnek olyanok, amik megkedveltetik velük az olvasást. Unokáimnál, és sok sok gyereknél az Egy ropi naplója, és a Geronimo Stilton könyvek váltak be. Ha megszeretettük az olvasást, utána már tudnak válogatni kedvükre valót. Aztán jöhet a fantasy és Harry Potter... Visszatérve hozzám, ha egy könyvet kéne megnevezni, akkor kamaszkorom legvarázslatosabbja az "Elfújta a szél" volt. Minden könyvben inspirál az igazságkeresés, becsület, őszinteség, tisztesség, akarat, küzdés a jobb világért. Felnőtt korom nagy könyvélménye volt Wass Albert: A funtineli boszorkány.
