Irodalomtanítás: jelentős alkotást kapott az egyetemes magyar irodalom a Felvidéktől
Az Olvasóközpontú irodalomtanítás című módszertani kiadvány bemutatóját tartotta több felvidéki helyszínen az ismert magyarországi irodalomtörténész, Fenyő D. György. A szakembert a határon túli és kortárs irodalom értékeiről és anyaországi befogadásáról kérdeztük.
Fenyő D. György állította össze azt az új módszertani kézikönyvet, amely gyakorlati útmutatóként szolgálhat és választ adnak arra a sürgető kérdésre, hogyan lehet élőként bemutatni és megszerettetni a diákokkal az irodalmat a gépek és a technika világában. A kiadványban megjelent tanulmányok, segédanyagok és útmutatók a szenci származású, fiatalon elhunyt, legendás tanárszemélyiség, Vojtek Sándor nevéhez köthetők. A könyv posztumusz jelent meg a Magyartanárok Egyesülete égisze alatt, amelynek Fenyő D. György az alelnöke.
Fenyő D. György neve országszerte ismertté vált irodalmi és pedagógiai berkekben, mikor az évek óta berögzötté vált kötelező olvasmányok megreformálásának szükségességéről beszélt a sajtónak. Fenyő szerint az alfa generáció érdeklődési köre más, mint az előző nemzedékeké, és figyelmük is nehezebben köthető le. A gyerekeknek minőségi, jó szövegekkel kell találkozniuk és aktívan foglalkozniuk a textúrákkal ahhoz, hogy az irodalom egy élő, lélegző közeggé váljon számukra.
Hogyan áll hozzá az anyaországi oktatási rendszer a határon túli irodalomhoz, mennyire talál a jelenség befogadó közönségre?
A magyarországi tananyagban a határon túli irodalom önálló témakörként nem jelenik meg. Az irodalmi kánonba főleg erdélyi szerzők kerülnek be. Középiskolai szinten Kányádi Sándor, Tamási Áron, Szilágyi Domonkos, a gyerekirodalom berkein belül Benedek Elek jelennek meg a tananyagban. Volt egy időszak, mikor Grendel Lajos és Gillon Nándor is bekerült a tananyagba. Három éve az érettségi egyik témája vagy regionális, vagy határon túli irodalom, míg regionalitás már 1996-ban bekerült a szempontok közé, de a határon túli szerzők csak három éve bukkantak fel hangsúlyos szerepben az érettségivel kapcsolatban.
Mi a helyzet a kortárs határon túli írókkal? Mennyire fogadja be őket a magyarországi irodalmi közönség?
Az érettséginknek van egy olyan témaköre, hogy kortárs irodalom, ebben a közegben elő szokott kerülni a téma, bár nem hangsúlyos értelemben. Tolnai Ottó, Grendel Lajos neve azért időnként elhangzik. Szerintem az egész irodalomtanításunk nagyon távolodik a kánonközpontú és a történeti tárgytól. Az irodalmi életben nagyon nagy a nyitottság, ott teljesen átjárhatóak a határok. Nyilván más kérdés, ki az a kortárs, határon túli szerző, akinek sikerül betörnie, ki az, akit felfedez magának a közönség. A magyar irodalom nagyon nyitott, se irányzattól, se csoporttól, se nemzedéktől nem zárkózik el.
Vojtek Sándor posztumusz kiadványát közel nyolcszáz példányban adták ki, a terjesztésével egy kifejezetten szakmai közönséget, a magyar nyelv és irodalmat tanító pedagógusokat célozták meg. Milyen lehet a könyv utóélete?
Ha ebből a könyvből sokan bátorságot merítenek, művekre figyelnek fel, vagy ha a saját szakmai gyakorlatukat újítják fel, akkor igazán gazdag utóélete lesz a könyvnek. Fontos lelki tartalma van annak a ténynek, hogy az egyetemes magyar nyelv és irodalomtanítás éppen a Felvidékről kap egy ilyen fontos, jelentős alkotást. Ez is szolgálja a közös ügyet.
