Hibbe varázslatos szellemisége
Ha minden igaz, ebben a kis Tátra alatti falu katolikus templomában alussza örök álmát Balassi Bálint, az öccse, Ferenc és a szüleik. De egyáltalán nem biztos. Az viszont egészen biztos, hogy az egykori bányászvárosnak, a ma alig 1 500 lakosú településnek volt valami különleges kisugárzása, varázsa, amely számos jelentős írót, színészt és képzőművészt adott a közép-európai kultúrának, így Lányi Bertalan egykori igazságügyi minisztert, Stróbl Alajost, Dobroslav Chrobákot, Július Lenkot, Peter Jarošt, Ivan Rajniakot és Teodor Piovarčit.
„Méghogy falu, királyi város! Hibbe királyi város, itt születtem 1931-ben” – kiáltott fel mérgesen Ivan Rajniak, amikor valamelyik interjújában a riporter falunak merte nevezni az ő Hibbéjét. De ahogy, az író Dobroslav Chrobák, ő is annyira ragaszkodott szeretett szülőfalujához, hogy Chrobákhoz hasonlóan itt találta meg végső nyughelyét a helyi temetőben.
A falu Liptószentmiklóstól 15 km-re keletre, a Fekete- és a Fehér-Vág összefolyásánál, a Hybica patak mellett fekszik, s valószínűleg már a 12. században létezett. A 13. század közepén kiváltságos szepesi német bányászok települtek ide. 1265-ben városi kiváltságokat kapott, ekkor „Hybe” néven (ez a település mai szlovák neve) említik. 1563-ban már iskolája is működött. A Trianon előtti utolsó népszámlálás még 2 126 embert talált a faluban, akik közül 2 064 szlovák, 41 magyar, 15 német és 6 egyéb anyanyelvű volt; ebből 1 837 evangélikusnak, 249 római katolikusnak, 38 izraelitának, míg ketten görög katolikus vallásúnak vallotta magát.
Mivel Hibbe kegyúri jogon Liptóújvárhoz, így a Balassiakhoz tartozott, az akkori feljegyzések szerint ide temették el Sulyok Annát, Balassi Bálint édesanyját 1573-ban, majd négy évvel később apját, Balassi Jánost is. Miután Esztergom ostrománál súlyosan megsebesült, s 11 napi szenvedés után elhunyt, ide temették el pár hónappal később, a tatárokkal vívott harcokban szintén elhalálozott öccsével, Ferenccel együtt. „Hibbe városának, hol nyugszol, állása//Ott vagyon, Krivánnak hol magas havasa (...)” – írja Rimay János.
A csontokat Budapestre szállították, ahol Török Aurél orvos valószínűsítette a csontok életkorát, de teljesen bizonyosat ő sem tudott mondani. Végül előbb egy emléktáblát állítottak a templomban a Balassiak tiszteletére, majd 1906 augusztus 7-én megtörtént az újratemetés is.
2004-ben magyar-szlovák nyelvű emlékoszlopot is elhelyeztek a templom bejárata mellett.
„Lóra!”
„Az nekünk nincs!”
„Akkor meneküljünk!”
– hangzik el a Pacho, a hibbei betyár című legendás történetben, amely természetesen egy hibbei születésű, máig élő szlovák legendás író, Peter Jaroš képzelt betyártörténetében hangzik el, amely bátor paródiája a Jánošík-betyárlétnek. A történet a szerző elbeszéléséből íródott filmre (Jaroš és a rendező Martin Ťapák mellett Milan Lasica És Július Satinský is alakította azt), s az
1975-ben leforgatott és bemutatott film revelációként robbant be akkor különben is jól elengedett szlovák filmgyártásba, az antibetyárt
alakító Jozef Kroner talán legnagyobb filmes sikere lett.
Ha a világsikerig jutó Üzlet a korzón sikerét nem számítjuk... De ha már Jarošnál tartunk, a szerencsére ma is élő, 84 éves szerző aki méltán számít a kortárs szlovák irodalom élő legendájának, aki Az ezeréves méh című regényével robbant be a szlovák és a világirodalomba. Az 1979-ben megjelent generációs regény a Pichanda család életén keresztül mutatja be a liptói családok élet mágikus és ljrai realista eszközökkel.
– mondja a történetet átölelő Méhanya, aki öröklétig vigyázza a szlovákok életét.
A történet maga az 1800-as évek végétől Trianonig játszódik, majd öt évvel később megírja a folytatását is Néma fül, süket szem címmel. A két regényt gyorsan lefordították magyarra, az elsőt a losonci Nóta János, utóbbit Rácz Olivér ültette
át magyarra. A regény igazi sikerét természetesen itt is a filmváltozat hozta meg, 1983-ban Juraj Jakubisko vitte filmvászonra, a
főszerepekben Jozef Kronerral, Michal Dočolomanskýval, a minap 90 éves Štefan Kvietikkel, de találkozhatunk a filmben Dráfi
Mátyással és Várady Bélával is. Nem csoda, a történet egy része Magyarországon játszódik, ahol a liptói építőmunkások munkát találnak (de róluk majd máskor). A regény nem kerülhette el a megzenésítést sem, 2013-ban Vašo Patejdl és Kamil Peteraj írtak musicalt belőle, amelyet Martin Kákoš rendezésében a nyitrai Andrej Bagar Szinhez mutatott be hosszú évekig tartó nagy sikerrel. Jaroš gazdag életművéből említsük még mg az 1998-ban íródott Lady Draculát, amely Jozef Nižnánsky után a Báthory Erzsébet-
legendát melegíti fel.
Peter Jaroš mellett számos további jelest adott a szlovák irodalomnak, a Štúr-nemzedékhez tartozott Jakub Grajchman, aki versei mellett elsősorban az akkor szlovák nyelven ugyancsak hiánycikknek számító drámáival hívta fel magára a figyelmet. Legnagyobb sikerét az 1867-ben, a kiegyezés évében írott Ki fizeti meg a nadrágot? című vígjátékával aratta, amely évtizedekig levehetetlen volt az amatőr színjátszók repertoárjáról, de még rádiójáték is készült belőle. A szlovák gyerekirodalom tartja számon az 1853-ban született Hermína Orfanidesovát, aki nemcsak versekkel lepte meg a legkisebbeket, hanem évtizedekig szorgalmasan gyűjtötte a liptói mondákat, népszokásokat és népdalokat is.
De két igazi nagyágyút is tartogatott még Hibbe a XX. században. A tragikusan rövid életű Dobroslav Chrobák a próza, míg Július Lenko a líra terén lépett be a szlovák irodalom nagyjai közé. Chrobák 1907-ben született Hibbén, középiskoláit Rozsnyón és Liptószentmiklóson végezte, majd Pozsonyban és Prágában járt egyetemre, s gépészmérnöki végzettséget szerzett.
Miután visszatért Szlovákiába, a pozsonyi Csehszlovák Rádió szerkesztőjeként dolgozott. 1945-ben a rövidhullámú műsorszórás igazgatója lett, 1947 júniusától pedig a Szlovák Rádió főigazgatója.
43 éves, amikor agydaganatot állapítanak meg nála, de a műtét nem sikerül. Chrobák is annyira ragaszkodik a szülőföldjéhez (nemcsak a műveiben), hogy szülőfalujában temetik el. Legismertebb regénye a Sárkány visszatér című regénye, amelyet magyarra Ordódy Katalin fordított le 1966-ban, s az A bajkeverő címmel jelent meg. Vele ellentétben viszont ugyancsak hosszú élet adatott a szlovák szürrealista költészet egyik legjelentősebb képviselőjének, Július Lenkonak, aki 110 évvel azelőtt, 1914-ben született, s 85 éves korában halt meg Pozsonyban. Első kötete 1941-ben jelent meg Bennünk és rajtunk kívül címmel.
Nem elég már húrokat pengetnem
szó-mágiás
tűzijátékokért
… Nem kell a felszín
Az csalás csak, látszat.
Tiszta forrás kell.
A mag, legbelül
– fogalmazza meg ars poeticáját a Viszály című versében.
Ekkor írja Michal Považannak: „Nem kell mindenáron szürrealistáknak lennünk, de azért csináljunk valóban új és gyönyörű költészetet”. A nyolcvanas években a Madách Kiadó jóvoltából megjelent egy reprezentatív válogatáskötet magyarul is a verseiből Karol Wlachovský utószavával. Érdemes felsorolni a fordítók nevét: Dénes György, Gál Sándor, Kulcsár Ferenc, Kulcsár Tibor, Petrik József, Rácz Olivér, Tóth László és Tőzsér Árpád. Impozáns névsor.
„Hegyek, Ti vagytok az én világaim” – Ebben a házban született Ivan Rajniak (1931–1999) színész, a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház egykori tagja – áll az emléktáblán a hibbei szülőház falán. A szlovák színjátszás egyik legendája már 12 évesen kamerák előtt állt az Egy nyár a Krivány alatt című dokumentumfilmben. Imádta a liptói tájat, amelyet csak nagyon nehezen hagyott el a pozsonyi színművészeti kedvéért.
Sokáig nem élvezhette a nyugdíjas éveket, 67 évesen meghalt. Több tucat legendás filmben is játszott,innen ismerheti a magyar néző is. Vivát, Benyovszky!, Három pej ló, Tarka üsző, Vörös bor, Réztorony, Sastoll, de stílusosan játszott a Pacho, a hibbei betyárban is. Kísértetiesen hasonló pályát futott be a szlovák film egy másik legendája, a Rajniaknál három évvel fiatalabb Teodor Piovarči is, aki nagyszombati és nyitrai évek után 18 évig volt a pozsonyi ÚJ Színpad oszlopos tagja. Ahogy színésztársai emlékeztek rá, egy rendkívül megbízható és alázatos ember volt, aki többnyire nagyon csendes volt, de ha megszólalt, akkor nem lehetett lelőni.
Több tucat filmben szerepelt, köztük a Heródes és Heródiásban, A Szerelem fogságában, a Napfoltokban, a Jakobowski és az ezredesben, az Ocsovai Bél Mátyásban, de természetesen nem maradhatott ki Az ezeréves méhből sem. Maga is a méhészet megszállottja volt, s ahogy Rajniak, úgy ő is egyik napról a másikra véglegesen nyugdíjazta magát. Még egykori színésztársai sem tudtak róla semmit.„Van egy gyönyörű feleségem, s ott vannak a méhek, a színház számomra már csak múlt idő” – nyilatkozta gy ritka interjújában. 83 éves korában érte a halál.
S ekkor még nem szóltunk Stróbl Aljos szobrászról, Bobula János építészről és fiáról, de a közelben született Stetka Gyula festőművészről sem, akiket mind a két nemzet a jelesei között tart számon. Innen folytatjuk.
