Henryk Sienkiewicz Nobel-díjas lengyel író 180 éve született

Lengyelország akkor orosz fennhatóság alatt álló részén, Wola Okrzejskában született elszegényedett nemesi családban. Szülei nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a családi és nemzeti hagyományok szellemében nevelkedjék. 1861-ben Varsóba költöztek, Sienkiewicz itt végezte elemi és középiskoláit is. Már kamaszként sokat olvasott, főként a lengyel lovagkor emlékét idéző történetek érdekelték. Történelmi érdeklődése ellenére a Varsói Főiskola orvosi karára iratkozott be, azonban hamar rájött, hogy nem ez a neki megfelelő pálya, s átiratkozott a bölcsészetre, végül a varsói orosz egyetemen végzett, ahol történelmet hallgatott. Már egyetemi éveiben novellákat írogatott, s tanulmányai végeztével újságíró lett. Kezdetben a radikális hangvételű Przeglad Tygodniowy című lap munkatársa volt, ám a családi hagyományok, a neveltetés és mély katolicizmusa konzervatívabb irányba sodorta, s előbb a Boleslaw Prus szerkesztette Niwa című lapnak dolgozott, majd 1872-ben a Gazeta Polska munkatársa lett. A lapban tudósításain, cikkein kívül novellái is megjelentek, s ebben az időben adta közre első regényét Na marne (Hiába) címmel.

Újságírói jövedelme lehetővé tette, hogy nagyobb külföldi utakra induljon, így bebarangolta Belgiumot és Franciaországot, majd 1876-ban az Egyesült Államokba, Kaliforniába utazott. Az itt töltött csaknem három év alatt bejárta egész Észak-Amerikát, tapasztalatairól a lapjának küldött leveleiben számolt be. Lelkes hangon írt a civilizáció és technikai haladás csodáiról, ugyanakkor a társadalmi ellentmondásokról szóló véleményét sem hallgatta el.

1879-ben Olaszországon keresztül utazott haza, Velencében ismerte meg Maria Szetkiewiczet, akit hamarosan feleségül is vett. Házasságuk, amelyből két gyermek született, nem tartott sokáig, az asszony 1885-ben tüdőbajban ekhunyt. Sienkiewicz hazatérése után nem sokkal a konzervatív Slowo című laphoz szegődött, s megkezdődött írói pályájának talán legtermékenyebb időszaka. Megjelent A muzsikus Jankó című elbeszélése, A világítótorony őre című kisregénye, és belekezdett történelmi regénytrilógiájába, amelynek első kötete, az 1884-ben megjelent Tűzzel-vassal a 17. század közepén vívott ukrán-lengyel háború, a Hmelnyickij-felkelés eseményeit örökítette meg. Természetesen a mozgalmas csatajelenetek és a párviadalok mellett van benne szerelmi szál is, ám a kritika nem ezért támadta az írót: a nacionalizmust, a hamis történelemszemléletet, a főnemesség felmagasztalását kérték számon rajta, elfeledkezve arról, hogy egy romantikus történelmi regénynek viszonylag kevés köze van a valósághoz. A második kötet, az 1886-os Özönvíz fogadtatása kedvezőbb volt, a svédek elleni honvédő háború leírását, a korrajzot hitelesebbnek ítélték bírálói. A harmadik kötet, az 1888-ban megjelent A kislovag pedig a személyes sorsokra, emberi kapcsolatokra fókuszáló kalandregény, a belőle készült tévésorozat nálunk is nagy sikert aratott. A trilógia megírása után Sienkiewicz ismét útra kelt, bejárta szinte egész Nyugat-Európát, még Egyiptomba és Zanzibárba is eljutott. 1892-ben Odesszában megismerkedett Maria Romanowskával, akit 1893-ban feleségül is vett, de három év múlva elváltak.

1896-ban fejezte be újabb nagy művét, a Quo vadis? című regényt, amely íróját világhírűvé tette. Ez is történelmi regény, ám ezúttal nem a lengyel történelem dicső és kevésbé dicső korszakaiba kalauzolja olvasóit, hanem Néró császár és a véres keresztényüldözések idejébe.

Fordulatos cselekmény, szerelmi téma, hiteles korrajz jellemzi a filmesek fantáziáját is megmozgató regényt, amelyet többször is vászonra vittek, 1951-ben Hollywoodban készült nagyszabású feldolgozás, legutóbb, 2001-ben Jerzy Kawalerowicz rendezett belőle nagy sikerű lengyel filmet. A Quo vadis? sikere után ismét történelmi témát, a Német Lovagrend felett aratott lengyel győzelmet dolgozta fel az 1900-ban megjelent Kereszteslovagok című regényében. Ugyanebben az évben írói pályájának 30. évfordulóján fényes ünnepséget rendeztek tiszteletére, és a nemzet nevében neki ajándékozták Oblegorek falut, ahol ősei éltek. Sienkiewicz 1904-ben megkapta a Francia Becsületrendet, 1905-ben pedig neki ítélték az irodalmi Nobel-díjat "kiemelkedő epikai munkásságáért". Az 1905-ös oroszországi polgári forradalom felháborította, ellenérzését az Örvény című politikai pamfletjében fogalmazta meg.

Az 1910-es évek elején új témát talált magának, megírta a Sivatagon és vadonban című ifjúsági kalandregényt, amelyből később szintén film készült Sivatagban, őserdőben címmel. Az I. világháború kitörésekor Svájcba, Vevey-be költözött, és részt vett a háború lengyel áldozatait segítő bizottság megszervezésében. Újabb regény írásába is kezdett, ám a napóleoni háborúk idején játszódó Légiók végül befejezetlen maradt. Sienkiewicz 1916. november 15-én hunyt el svájci otthonában. Hamvait 1924-ben szállították haza Lengyelországba, sírja Varsóban, a Keresztelő Szent János székesegyházban van.