Hazátlanul, meggyötörten – mégis töretlenül

Az író – eredetileg történész-levéltáros – éveken át készített interjúkat a háborút, a kommunista diktatúrát, a kitelepítéseket, munkatáborokat, kisebbségek üldözését saját bőrükön megtapasztalt emberekkel. A Hazátlanok a kollektív bűnösséggel sújtott német kisebbség meghurcoltatásának a története. Mert az új Csehszlovákiában csak a csehek és a szlovákok számára volt hely, ezzel együtt pedig igény a kisebbségek ingatlanjaira. 

Kováts Judit egy késmárki, érettségi előtt álló diáklány, Hartmann Lilli naplója alapján írta meg ezt a regényét. Negyvenötben a magyar és német ajkú lakosságon jólesik megtorolni a háborút. A szepességi, köztük a késmárki és a környező falvak német lakosai alaposan megszenvedik a Beneš-dekrétumok határozatait. Még ezt az istencsapást megelőzően, a háború vége felé a hirtelen kirobbanó szlovák partizánfelkelés veszélyezteti a német kisebbséghez tartozó lakosságot. 

Ezt látva a Német Birodalom oltalma alá veszi őket. Első körben a diákokat menekíti ki az országból, hogy majd a későbbiekben a szülőkre, a többi családtagokra is sor kerüljön. Lilli akkor tudatosítja, hogy ő német, amikor szlovák és magyar barátnői (egyelőre) maradhatnak otthonukban. „(…) hebegésemre a mama is fejcsóválva mondta, hogy nem jönnek, ők nem németek, de én csak néztem értetlenül, mert addig a pillanatig soha nem gondoltam Kingára magyarként, Jarinkára szlovákként, magamra németként, akkor sem, ha Jarinka a tanévzárón szlovákul énekelt, Kinga a Magyar Házban magyar verseket szavalt, én pedig a Német Házban a Träumereit zongoráztam.” 

Bonyolódik a front, ezzel együtt a hazai németek helyzete is. A háború után, amikor mások számára megérkezik a béke, a németek és a magyarok jogfosztottak lesznek saját hazájukban. Aki tud, a „kimenekítés” után visszajön szülőföldjére, annak ellenére is, hogy tisztában van vele: a házuk már nem az ő házuk, se a kertjük, de még a kutyájuk sem. S ahogy érkeznek, a partizánok szépen „befogják”, és internálótáborokba hurcolják őket, a háború idején a zsidótáborok barakkjaiból lesz az új „otthonuk”. A Hartmann család Nyitranovákra (Nováky) kerül. „Szlovákia tele táborokkal, hogy nekünk miért pont a leghírhedtebb jutott, sejtelmünk sincs. Talán hogy messzebb legyünk a szlovák ismerősöktől, mert ott, ahol egy mondatot németül kezdenek, szlovákul folytatnak és magyarul fejeznek be, dekrétumokkal nem lehet elérni, hogy valakit csupán azért, aminek született, gyűlöljenek.” 

Lilli okos, szorgalmas és felettébb talpraesett lány. Amikor mindent elvesznek tőle az őrök, rendkívüli ügyességgel szerzi vissza a naplófüzetét, és rendületlenül rója a sorokat hosszú fogva tartásuk alatt. Az ügyvéd édesapát Nyitranovákon azonnal letartóztatják, hiszen értelmiségi, és ez azt jelenti: kollaborált a náci németekkel. Néhány otromba kihallgatás után a jáchymovi uránbányába hurcolják.

 A nagymama, az anya, a nagyobbik lány, Polli (aki terhes, és akinek a férje „eltűnt” a fronton) és Lilli magukra maradnak kétségbeesésükkel. Fogvatartóik nagyrészt azok a „(…) köpönyegforgató szlovákok, akik Tiso alatt a németeket szolgálták, s most ismét a húsosfazék körül tolonganak; itt van mindjárt ez a Jozef Dostal, aki német iskolába járt, német nőt vett feleségül, s jól fizető állása volt Schneider építőmesternél, ez a Dostal most igen nagy úr, lakásügyi biztos a národný výborban, s foltos, német múltját jóváteendő a legnagyobb kommunisták és legvadabb németgyűlölők közé tartozik, ő rabolt ki minket és sok más késmárki németet…” 

Egy éven át sínylődnek Lilliék és társaik a novákyi gyűjtőtáborban. A beázó, penészes barakkokban megrázó eseményeket élnek át. A hideg, a betegségek, főleg a tífusz következtében arat a halál és az embertelen körülményeket tetézi az állandó, gyötrő éhezés. 

Majd végre eldől a sorsuk: a romokban heverő Bajorországba deportálják őket, ami szintén nem főnyeremény. A birodalmi németek nem jó szemmel nézik a deportáltakat, hiszen maguk is alig-alig tudnak megélni. Itt is egykori zsidótáborokban élnek a szlovákiai és más országokból kitoloncolt németek. Napi élelmiszeradagjuk 1000 kalória értéket fedez. Évekig tart, amíg sikerül kitörniük a „szabad rabságból”.  

Hartmann Lilli hihetetlen szívóssággal néz farkasszemet a mostoha körülményekkel. Helytállása csodálatra méltó, és bár hét évébe kerül… De mindezt megtudhatják a könyvből, igazán érdemes elolvasni. Nemcsak az életrevaló lány története miatt, hanem azért is, mert nem sok ilyen feltáró mű olvasására van lehetőségünk. Elárulom, hogy többek között a přerovi tömegmészárlást is tárgyalja a regény.   

Kováts Judit: Hazátlanok, Magvető Kiadó, Budapest, 2019

Megjelent a Magyar7 2026/40.számában.