Hatalmas plazmastruktúrákat fedeztek fel a Föld magnetoszférájában
CANBERRA. Hatalmas plazmastruktúrák létét igazolták a Föld magnetoszférájában a Sydneyi Egyetem kutatói, akik felfedezésüket a Geophysical Research Letters legújabb számában ismertetik.
A magnetoszféra egy égitestet körülvevő övezet, amelyben a töltött részecskéket az égitest mágneses tere befolyásolja. A magnetoszféra alsó, sűrűbb rétegét ionoszférának nevezik, fölötte pedig az elektromosan töltött részecskékkel, azaz plazmával telített régió, a plazmaszféra helyezkedik el. A két régió határát, mint most bebizonyosodott, fura, csőszerű struktúrák "népesítik be" - olvasható az ausztrál egyetem honlapján.
"A tudósok hat évtizede feltételezik e szerkezetek létét, de most sikerült első ízben kimutatni őket" - fogalmazott Cleo Loi, az egyetem hallgatója, a tanulmány első szerzője, aki szerint a struktúrák felfedezése azért is fontos, mert befolyásolják a távközlési műholdak működését.
A kutatók az ausztráliai rádióteleszkóp-rendszer, az MWA-t (Murchison Széleslátóterű Hálózat) segítségével az égbolt nagy területeiről készítettek felvételeket. A munka közben jöttek rá, hogy az MWA segítségével pillanatfelvételek is készíthetők, amelyek egyfajta filmmé álltak össze.
"Sűrű plazmacsíkok váltakoztak a ritkás sávokkal, s ez a mintázat lassan vándorolt, a sarki fényhez hasonlóan a Föld mágneses teréhez idomult" - idézte fel Cleo Loi.
A módszereket ismertetve elmondta, hogy az MWS 128 antennája egy 3-szor 3 kilométeres területen helyezkedik el. A hálózat ugyan egységes műszerként működik, ám ha szeparálják a rendszer keleti részéből érkező jeleket a nyugati vég antennái által észleltektől, háromdimenziós felvételeket tudnak készíteni.
"A rendszer segítségével megmértük a struktúrák közötti "hézagokat", valamint meghatároztuk, hogy milyen magasan helyezkednek el. Méréseink szerint a "plazmacsövek" körülbelül 600 kilométerre a földfelszín fölött, az ionoszféra felsőbb rétegeiben kezdődnek és a plazmaszférába nyúlnak" - magyarázta Cleo Loi.
"A tudósok hat évtizede feltételezik e szerkezetek létét, de most sikerült első ízben kimutatni őket" - fogalmazott Cleo Loi, az egyetem hallgatója, a tanulmány első szerzője, aki szerint a struktúrák felfedezése azért is fontos, mert befolyásolják a távközlési műholdak működését.
A kutatók az ausztráliai rádióteleszkóp-rendszer, az MWA-t (Murchison Széleslátóterű Hálózat) segítségével az égbolt nagy területeiről készítettek felvételeket. A munka közben jöttek rá, hogy az MWA segítségével pillanatfelvételek is készíthetők, amelyek egyfajta filmmé álltak össze.
"Sűrű plazmacsíkok váltakoztak a ritkás sávokkal, s ez a mintázat lassan vándorolt, a sarki fényhez hasonlóan a Föld mágneses teréhez idomult" - idézte fel Cleo Loi.
A módszereket ismertetve elmondta, hogy az MWS 128 antennája egy 3-szor 3 kilométeres területen helyezkedik el. A hálózat ugyan egységes műszerként működik, ám ha szeparálják a rendszer keleti részéből érkező jeleket a nyugati vég antennái által észleltektől, háromdimenziós felvételeket tudnak készíteni.
"A rendszer segítségével megmértük a struktúrák közötti "hézagokat", valamint meghatároztuk, hogy milyen magasan helyezkednek el. Méréseink szerint a "plazmacsövek" körülbelül 600 kilométerre a földfelszín fölött, az ionoszféra felsőbb rétegeiben kezdődnek és a plazmaszférába nyúlnak" - magyarázta Cleo Loi.
Forrás
MTI
