Hajnal vagyon, szép piros…
Nemcsak az utóbbi évtizedekben, de már korábban is számos helyi kiadvány gondoskodott arról, hogy minél többet megtudjunk az egyes tájegységekről, régiókról. A Csallóköznek egy egész sorozatot szánt Koncsol László és a Kalligram, amikor sorban megjelentette a Csallóközi Kiskönyvtár egyes köteteit.
A szerkesztő és szerző, olykor fordító Koncsol László módszeresen kutatta azokat a forrásokat, amelyekből egy-egy könyv születhet. Hihetetlen energiát fektetett ebbe a sorozatba, hogy ő, az ország keleti csücskéből érkezett ember, a csallóközi magyarok kezébe adja a múltjukat. Szomjas-Schiffert György (1910–2004) Koncsol által szerkesztett Hajnal vagyon, szép piros... című könyve érdekes adalék Csallóköz történetének, néprajzának a megismeréséhez.
A könyv elsősorban talán a szakmának szól, de a laikus ember is érdeklődéssel forgathatja, olvashatja. De ki is a szerző? Etnomuzikológus, jogász, tudományos csoportvezető, a zenetudományok kandidátusa, könyvtáros, költő, és még sorolhatnánk. Népzenegyűjtést végzett a Kiskunságban, a Csallóközben, összehasonlító zenefolklórral foglalkozott finnugor, továbbá cseh-morva–magyar vonatkozásban. (Aki közülünk valaha is látott, hallott eredeti morva népzenét, nem kerülhette el, hogy észre ne vegyen átfedéseket, hasonlóságot a magyarral.) A szerző élete mozgalmas volt, koholt vádak alapján még börtönben is ült, de megjárta Lappföldet és más helyeket, a finnugorság ősi zenéje nyomát kutatva. Borgó Andrástól és Tari Lujzától tudhatjuk, hogy családnevét sokáig csak Schiffertként, majd az 1950-es évektől Szomjasként, végül az 1960-as évektől Szomjas-Schiffertként használta.
A szóban forgó könyv, a Hajnal vagyon, szép piros… fülszövegében olvashatjuk:
A felgyűjtött anyag meglepetés volt, hiszen a Csallóköz már akkor sem volt tekinthető a népzenekutatók Mekkájának.
Ezek a szokások hajdanán Nyugat-Európából kerültek hozzánk. A szerző a Bevezetőben részletesen kifejti a városi és falusi órakiáltó éjjeliőrök működésének a lényegét, miközben összehasonlít, elhelyezi őket az időben. Külön taglalja az énekes éjjeliőrök tevékenységét. Ezt írja:
Kitér az egyes éjjeliőrök (pl. disznópásztor éjjeliőr stb.) feladataira, leírja munkájukat, és külön fejezetet szentel azoknak, „akik még kiáltották az órákat.”
Például Benkepatonyban Szűcs Istvántól 1958-ban gyűjtött több dallamot, amelynek (más dallamokkal együtt) a kottája megtalálható a kötetben.
vagy
A szerző gyűjtései során sok mindent feljegyzett, találkozásait a régi falusi emberekkel, akiknek mondandója révén, olvasáskor egy eltűnt világba csöppenünk. Hihetetlen hogy hatvan, hetven év elteltével mennyit változott a világ. Lehet, hogy „kényelmesebb” és gazdagabb, meg okosabb lett, de hogy jó lett-e? De térjünk vissza egy idézet erejéig ismét a könyvhöz, hogy azt illusztrálhassuk, milyen körültekintéssel, a téma iránti fogékonysággal született meg ez a munka.
Ilyen és ehhez hasonló történetek füzére is ez a könyv, amely a magyar nyelvterület éjjeliőreit is bemutatja, külön a falusit, azokat, akik még kiáltották az órákat. Szó van a könyvben arról is, mindez hogyan változott az évszázadok során, de a várvirrasztók hajnalkiáltásainak is szentel egy fejezetet, és megjelennek az éjjeliőr énekek paródiái is:
A szerző, Szomjas Schiffert György nemcsak kottákat ad közre, de zeneileg is megvizsgálja a csallóközi éjjeliőr-dallamokat, miközben kitér a környező népek éjjeliőr-dallamaira is.
Érdekes adalék a könyvben a szerző által jegyzett írás, Az utam a népzenéhez (Utószó), amelyből megtudjuk, hogy már tizennégy éves kora óta gyűjtött népdalokat.
írja. Kitér élete főbb állomásaira, és érdekesek az Utószó legelején leírtak, amelyből kiderül Liszt-rokonsága. Egy füzetes kiadvány indította el, hogy megalkossa Liszt családfáját. Sok kutatás előzte meg ezt, végül
Borgó András 1990-ben megjelent tanulmányában olvashatjuk, hogy
Szomjas-Schiffert György szerteágazó munkát végzett, a Hajnal vagyok, szép piros először 1972-ben jelent meg a Magvetőnél, a második, Utószóval bővített kiadás pedig Koncsol László szerkesztésében 1999-ben. Mint említettem, a kötet számos történetet is tartalmaz és korabeli fényképeket, s azoknak a csallóközi falvaknak a nevét (hosszú a sor!), listáját, ahol gyűjtött, valamint az adatközlők nevét. És sok minden mást is, ami elsősorban a szakmának szól. Mindenesetre ajánlott a laikusoknak is, azoknak az embereknek, akik kíváncsiak rá, hatvan, nyolcvan évvel ezelőtt élt elődjük vajon nem volt-e énekes éjjeliőrként Szomjas-Schiffert adatközlője, s nem szerepel-e a könyvben valamelyik korabeli képen.
