2025. február 23., 08:40

Hajnal vagyon, szép piros…

Nemcsak az utóbbi évtizedekben, de már korábban is számos helyi kiadvány gondoskodott arról, hogy minél többet megtudjunk az egyes tájegységekről, régiókról. A Csallóköznek egy egész sorozatot szánt Koncsol László és a Kalligram, amikor sorban megjelentette a Csallóközi Kiskönyvtár egyes köteteit.

szomjas-schiffert-gyorgy-tari-lujza_
Galéria
+7 kép a galériában
Szomjas-Schiffert György
Fotó: Tari Lujza

A szerkesztő és szerző, olykor fordító Koncsol László módszeresen kutatta azokat a forrásokat, amelyekből egy-egy könyv születhet. Hihetetlen energiát fektetett ebbe a sorozatba, hogy ő, az ország keleti csücskéből érkezett ember, a csallóközi magyarok kezébe adja a múltjukat. Szomjas-Schiffert György (1910–2004) Koncsol által szerkesztett Hajnal vagyon, szép piros... című könyve érdekes adalék Csallóköz történetének, néprajzának a megismeréséhez.

koncsol
Koncsol Lászĺó
Fotó:  Lacza Tihamér

A könyv elsősorban talán a szakmának szól, de a laikus ember is érdeklődéssel forgathatja, olvashatja. De ki is a szerző? Etnomuzikológus, jogász, tudományos csoportvezető, a zenetudományok kandidátusa, könyvtáros, költő, és még sorolhatnánk. Népzenegyűjtést végzett a Kiskunságban, a Csallóközben, összehasonlító zenefolklórral foglalkozott finnugor, továbbá cseh-morva–magyar vonatkozásban. (Aki közülünk valaha is látott, hallott eredeti morva népzenét, nem kerülhette el, hogy észre ne vegyen átfedéseket, hasonlóságot a magyarral.) A szerző élete mozgalmas volt, koholt vádak alapján még börtönben is ült, de megjárta Lappföldet és más helyeket, a finnugorság ősi zenéje nyomát kutatva. Borgó Andrástól és Tari Lujzától tudhatjuk, hogy családnevét sokáig csak Schiffertként, majd az 1950-es évektől Szomjasként, végül az 1960-as évektől Szomjas-Schiffertként használta.

szomjas-schiffert-gyorgy-tari-lujza
Szomjas-Schiffert György fiatalon és idősen
Fotó:  Tari Lujza

A szóban forgó könyv, a Hajnal vagyon, szép piros… fülszövegében olvashatjuk:

Szomjas-Schiffert György, a Magyar Tudományos Akadémia Népzenekutató csoportjának munkatársaként 1957–1967 között öt alkalommal járt népzenei gyűjtőúton a Csallóközben.”

A felgyűjtött anyag meglepetés volt, hiszen a Csallóköz már akkor sem volt tekinthető a népzenekutatók Mekkájának.

Szomjas-Schiffert olyan szokásdalokra talált a Csallóközben, amelyek kategóriája Magyarországon már rég kihalt. Idős emberektől az éjjeliőrség munkadalait – az énekes órakiáltásokat és a várvirrasztókat – rögzítette magnetofonszalagra…”

Ezek a szokások hajdanán Nyugat-Európából kerültek hozzánk. A szerző a Bevezetőben részletesen kifejti a városi és falusi órakiáltó éjjeliőrök működésének a lényegét, miközben összehasonlít, elhelyezi őket az időben. Külön taglalja az énekes éjjeliőrök tevékenységét. Ezt írja:

Ez az adatgyűjtemény az énekes éjjeliőrök történetének csak az utolsó fázisát mutatja (…)”.

Kitér az egyes éjjeliőrök (pl. disznópásztor éjjeliőr stb.) feladataira, leírja munkájukat, és külön fejezetet szentel azoknak, „akik még kiáltották az órákat.”

hajnal-vagyon-szep-piros.__2
Hajnal vagyon, szép piros…
Fotó:  Lacza Gergely
A szerző 85 csallóközi faluban 111 éjjeliőr-éneket gyűjtött.

Például Benkepatonyban Szűcs Istvántól 1958-ban gyűjtött több dallamot, amelynek (más dallamokkal együtt) a kottája megtalálható a kötetben.

Hajja meg a háznak ura, / Tizeneggyet vert az óra. / Boldogságos Szűz Mária.”,

vagy

Éjfél után óra három, / A szentháromság is három, / Dicsérjük hát mind a hármot, / Éjfél után óra három.”

A szerző gyűjtései során sok mindent feljegyzett, találkozásait a régi falusi emberekkel, akiknek mondandója révén, olvasáskor egy eltűnt világba csöppenünk. Hihetetlen hogy hatvan, hetven év elteltével mennyit változott a világ. Lehet, hogy „kényelmesebb” és gazdagabb, meg okosabb lett, de hogy jó lett-e? De térjünk vissza egy idézet erejéig ismét a könyvhöz, hogy azt illusztrálhassuk, milyen körültekintéssel, a téma iránti fogékonysággal született meg ez a munka.

Nagyszarva – Rohovce (Pozsony m.) községben az öregek még jól emlékeznek a falu régi énekes éjjeliőrére, Posvanc Péterre (1844 –1910), aki egyben a község terhén- és disznópásztora meg sírásója volt 1904–5–6-ban. »Cifravassal ékesített szentelt dárdát« vitt magával, de lámpát nem. Eleinte kutyával járt, de a falu népe tiltakozott ellene, mert az állandó ugatás felverte az alvókat. Minden napra két strázsája volt: az egyik éjfél előtt, a másik éjfél után járt vele.(…) csendes időben hallották, hogy a szomszédos Budafa község éjjeliőre »Már kiáttya az egyet, mennyünk mi is!« Posvanc a szokás szerint 1o, 11, 1, 2 és 3 órakor nótázta az óraverseket. (…), tizenkettőre nem mondott semmit, »mert éjfélkor jönnek a szellemek« . Négy-öt helyen kiáltott a faluban, de a Batthyány grófok földesúri kastélyát elkerülte. Azok és utóbb a vejeik, a Pongrácz, Pálffy és Bethlen grófok külön tartottak csendes éjjeliőrt.”

Ilyen és ehhez hasonló történetek füzére is ez a könyv, amely a magyar nyelvterület éjjeliőreit is bemutatja, külön a falusit, azokat, akik még kiáltották az órákat. Szó van a könyvben arról is, mindez hogyan változott az évszázadok során, de a várvirrasztók hajnalkiáltásainak is szentel egy fejezetet, és megjelennek az éjjeliőr énekek paródiái is:

Éjfél után három, / Térgyig elfagyott a lábom. / Szerdahére elmennyetek, / Nekem csizmákot vegyetek!” „Éjfél után óra kettő, / Kocsmárosné, keljen kend fő! / Söpörje ki a szobáját, / Elszeretem én a lányát!”

A szerző, Szomjas Schiffert György nemcsak kottákat ad közre, de zeneileg is megvizsgálja a csallóközi éjjeliőr-dallamokat, miközben kitér a környező népek éjjeliőr-dallamaira is.

hajnal-vagyon-szep-piros
Hajnal vagyon, szép piros…
Fotó:  Lacza Gergely

Érdekes adalék a könyvben a szerző által jegyzett írás, Az utam a népzenéhez (Utószó), amelyből megtudjuk, hogy már tizennégy éves kora óta gyűjtött népdalokat.

Ezek értékét és szerepét Bartók Béla és Kodály Zoltán könyveiből értettem meg, természetes tehát, hogy ilyen szempontból indulva alakítottam ki a programomat”,

írja. Kitér élete főbb állomásaira, és érdekesek az Utószó legelején leírtak, amelyből kiderül Liszt-rokonsága. Egy füzetes kiadvány indította el, hogy megalkossa Liszt családfáját. Sok kutatás előzte meg ezt, végül

amikor Budapestre kerültem, mindezekből az adatokból Prahács Margit zenefőiskolai könyvtárvezető segítségével sikerült ezt a legközelebbi Liszt-rokoni családfát összeállítani. Tisztázódott, hogy Liszt Borbála (Liszt Ferenc apjának egyetlen édestestvére, L.G. megj.) édesanyámnak dédanyja, és így magam is az ő leszármazottja vagyok.”

Borgó András 1990-ben megjelent tanulmányában olvashatjuk, hogy

családja egyik ágát Liszt Ferenc családjához vezette vissza, az erre vonatkozó dokumentumot pedig átadta a Liszt Múzeumnak. A Liszttel való rokonságnak egyetemista koráig nem volt tudatában, miközben az első nagy zenei élményt egy rádióadásnak köszönhetően véletlenül éppen Liszt-művek jelentették számára.”
liszt ferenc
Fotó:  SZBA archívuma.

Szomjas-Schiffert György szerteágazó munkát végzett, a Hajnal vagyok, szép piros először 1972-ben jelent meg a Magvetőnél, a második, Utószóval bővített kiadás pedig Koncsol László szerkesztésében 1999-ben. Mint említettem, a kötet számos történetet is tartalmaz és korabeli fényképeket, s azoknak a csallóközi falvaknak a nevét (hosszú a sor!), listáját, ahol gyűjtött, valamint az adatközlők nevét. És sok minden mást is, ami elsősorban a szakmának szól. Mindenesetre ajánlott a laikusoknak is, azoknak az embereknek, akik kíváncsiak rá, hatvan, nyolcvan évvel ezelőtt élt elődjük vajon nem volt-e énekes éjjeliőrként Szomjas-Schiffert adatközlője, s nem szerepel-e a könyvben valamelyik korabeli képen.

hajnal-vagyon-szep-piros.__1
Hajnal vagyon, szép piros…
Fotó:  Lacza Gergely
hajnal-vagyon-szep-piros
Galéria
+7 kép a galériában
Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.