Ha nem volnátok Ti – Kosztolányi szerelmei
Nemrégiben látott napvilágot Bíró-Balogh Tamás tollából a Kosztolányi magánéletének újabb részleteit feltáró munka következő kötete. A könyv Ha nem volnátok Ti — Kosztolányi Dezső utolsó szerelmei címet viseli, és röviddel megjelenése után máris sikerkönyv lett. A szerző művében elsősorban a költő utolsó éveire koncentrál, különös tekintettel annak szerelmeire.
Bíró-Balogh Tamás olvasmányos, szellemes, alapos szakmaisággal, eddig még nem ismert tényekkel mutatja be Kosztolányi Dezső életének legutolsó korszakát, a nemrég megtalált Kosztolányi-Radákovich levelek tanulmányozása alapján. A levelek Radákovich hagyatékából kerültek elő, Légrádi Gergely ügyvéd, író vásárolta meg, aki úgy gondolta: azokat közkinccsé teszi. Ezért kérte fel Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténészt feldolgozásukra.
Kosztolányi szép férfi volt, sudár, magas, jó kiállású, aki idős korára (51 évesen halt meg!) is megőrizte testi adottságait.
Első nagy szerelme a fecskelány, Lányi Hedvig volt, majd belépett életébe későbbi felesége, Harmos Ilona. Súlyos betegen ismerkedett már meg egy visegrádi üdülőben Radákovich Máriával, azzal a 14 évvel fiatalabb asszonnyal, aki nem túl harmonikus házasságban élt. Feleségén és Radákovich Márián kívül azonban mintegy két évtizeden át tartó szerelem kötötte ahhoz a Keresztes Erzsébethez, akiről anno az Édes Annát mintázta.
Amikor Kosztolányi már a halálos kórral küzdött, úgy tűnik, a három nőben együttesen találta meg azt, amit a nőkben keresett. A biztonságot, a nyugalmat felesége biztosította számára, a lobogó szerelmet Radákovich Mária, az érzelmi nyugalmat, a problémák megosztását pedig az Keresztes Erzsébet, akit a család Bözsi dajkaként emlegetett, és Ádám fiuk dajkája volt.
A három nő egyébként rendkívül közel lakott hozzájuk. Ilonával élt, Radákovichtól néhány utca választotta el, Bözsi dajka meg a szemközti házban lakott, és a költő naponta meglátogatta.
A három különböző jellemű nő együtt jelentette Kosztolányi számára az életet. Érdekes, hogy bár folyamatosan körül volt véve hölgyekkel, mégsem született egyetlen szerelmes verse sem. Kapcsolatait inkább arra használta, hogy irodalmat teremtsen. Mindent az irodalomnak rendelt alá. Talán Radákovich is azért kellett számára, hogy újabb remekmű megírására ihlesse (lásd Szeptemberi áhítat). A fia dajkájával folytatott titkos kapcsolata pedig segített túlélnie a házasságban eltöltött éveket.
