Gyermekdalok felvidéki költők verseire
Múltkor említettem, hogy keresgélés közben kezembe került két kiadvány. A nagyabonyi népdalkör legkedvesebb dalairól már írtam legutóbb, a másik könyvecske viszont igazi különlegesség, amit a Komáromi Járási Pedagógiai Központ jelentetett meg. Címe: Gyermekdalok – szlovákiai magyar költők verseire
Ahogy a minap írtam, mindkét könyvben fontos szerepet kaptak a kották. Ám ennek a borítóján csak szlovákul szerepel az intézmény neve, tudjuk, milyen volt a helyzet akkor a hivatalos megnevezések terén, egyszerűen nem volt szabad „hivatalosan”, csak államnyelven használni őket. A verseket kiválasztotta és szerkesztette Bajnóczy Magda, megzenésítette: Dobi Géza. Az A4-es formátumban megjelent „füzet” Bevezetőjét is feltehetően a szerkesztő írta. Többek között megtudhatjuk belőle, hogy a megzenésített verseket a legkisebb gyerekeknek szánták, óvodásoknak, kisiskolásoknak.
A kiadvány, füzet az ún. „konszolidáció” idején született, a mindent ellenőrző és figyelni akaró centralizálás időszakában. Ennek ellenére a tartalmán ez nem látszódik meg. (Ugyan mit is akarhattak volna az óvodásoktól, kérdezhetnénk naivan.) A Bevezető „kötelező”, ám ügyesen megfogalmazott mondata mai szemmel olvasva inkább már csak „adalék” a korszak megismeréséhez:
Az akkori viszonyokat és lehetőségeket vetíti elénk az is, hogy a „könyv”, vagy füzet (ki tudja hány példányban) sokszorosított formában jelent meg.
olvashatjuk.
A versek szerzői: Tóth Elemér, Petrik József, Gömöri Kovács István, Dénes György, Gyurcsó István, Simkó Tibor, Verseghy Erzsébet, Gál Sándor. A könyvecske megalkotói az óvodások, kisiskolások külön korcsoportjai szerint csoportosították az anyagot. A nagyobb gyerekeknél már nemcsak a dallam jelenik meg, hiszen Dobi Géza zongorakísérettel, botocskák, csörgők (stb.) beiktatásával, tehát a gyerekek aktív bevonásával is színesíti a dallamot.
Vajon forgatja-e még valaki e megsárgult kiadvány lapjait? Nem hiszem… Egy általunk megélt kor, korszak lenyomata ez is (bár a tartalmát tekintve hála istennek „kortalan”), mint a másik kiadvány, melyről nemrégen írtam. Ez a sorsuk, hogy néha, váratlanul felbukkanjanak a semmiből, hírt adva egy még nem is olyan régen elmúlt „régi” világról.
Végül hadd álljon itt, a Gyermekdalokban megjelent kedvenc költőm, Simkó Tibor megzenésített versének egyik strófája: „Dünge-donga – döng a ház, / itt a farsang, most bokázz, / verd a padlót, hogyha kell, / úgyse mész ma innen el!"
