Gondolatok a könyvtárban
Szerb Antal (1901–1945) fenti című könyve először 1946-ban, egy évvel halála után jelent meg, majd 25 évvel később ismét kiadták, de kibővítve a Hétköznapok és csodák című esszékötetével.
Ez utóbbi 1935-ben keltett nagy feltűnést, és emellett még néhány további, addig csak kéziratban létezett esszéje is bekerült ebbe az új kiadásba. Szerb Antal két további vállalkozása, a Magyar irodalomtörténet és A világirodalom története című munkái olyan remekek, amelyeket az érettségire, vagy valamilyen egyetemi vizsgára készülők is haszonnal forgathatnának, nem is csak a bennünk található tények okán, hanem az esszéíró szellemiségét vezérfonalként hasznosítva.
Igaz, emiatt mind a nyilasok, majd később a kommunisták is akadékoskodtak, de ezt itt nem részletezném. Hogy a könyvet most ismét fellapoztam, azt az a sajnálatos tény indokolja, hogy Szerb 1945. január 27-én, 80 éve halt meg egy munkatáborban, néhány héttel azt követően, hogy nyilas pribékek félholtra verték.
Megjelent a Magyar7 2025/2.számában.
