Fényfoltok Kovács Magda arcán

2021. február 28., 09:58
Juhász Dósa János

„Néha megakad a fülemben egy-egy szó. Félszegen, várakozón, restelkedve topognak körülöttem a szavak” – írja a Fejéríremben valamikor a hatvanas-hetvenes évek fordulóján. Kovács Magda szavai azóta folyamatosan restelkednek, s csak nagy ritkán adják oda magukat a betűszomjas olvasónak.

Sokáig úgy tűnt, az 1972-ben megjelent Fekete szél c. antológiában szavai többségét elsütötte. De azok a hűséges olvasói, akik nem adták fel, időről időre megmártózhatnak a napokban 75 éves, ízig-vérig gömöri írónő történeteiben, ahol szétválaszthatatlanul összemosódnak mítoszok, mesék és a rögvalóság.

A gömöri örökség

Kovács Magda a leggömöribb gömöri író, aki kamaszkorát lezárva jött rá, hogy az otthoni mesei örökséget akkor tudja visszafolyatni a jövőbe, ha megmártózik a Gömörön túli világban. Zűrös évek után 1966-ban az Irodalmi Szemle Vetés mellékletében megjelenik első írása, az Örökség. A következő év első számában olvashatjuk a Hazugság nélkül című írását.

Ezt követően pár év alatt további hat írása jelenik meg, amelyek törzsanyagát képezik az 1972-ben Duba Gyula szerkesztésében megjelenő Fekete szél c. prózaantológiának, amely tíz fiatal pályakezdőt mutat be. A tíz alkotó többsége később is megmarad a pályán, közülük Bereck József, Fülöp Antal és Mikola Anikó mára már szintén klasszikussá nemesedett.

Üstökösként tűnt fel, hogy aztán fokozatosan elhalványuljon”

– írja róla évtizedekkel később igazságtalanul Szeberényi Zoltán. Abban viszont egyetérthetünk vele, hogy Kovács Magda

olyan alanyi prózát teremtett, amelyet inkább érezni, mint érteni kellett, ráérezni, mint egy versre”.

Ugyanezt erősíti meg Cselényi László is, aki az első lépéseitől kezdve lelkesen támogatta, s aki szerint „Kovács Magda elsősorban és mindenekelőtt lírikus, hiába igyekszik novella, riport, karcolat, mese álarca mögé bújtatni mondanivalóját, amit olvasunk, költemény bizony, tömény és feloldhatatlan korszerű líra”.

Mese, mítosz és valóság

A Fekete szél antológia megjelenése után Kovács Magda visszatér Gömörbe. Férjhez megy, igaz egy Lőköshöz képest komoly lélekszámú kisvárosba, Tornaljára, s az annyira szeretett Gömör ismét gúzsba köti a szavait. 1978-ban jelenik meg első önálló kötete, az Én, a csillagbognár, amely a Fekete szélben megjelent írások mellett öt új írással bővül. A következő, felnőtteknek szóló kötet 2006-ban jelenik meg. A gonosz asszony hagyatéka négy új írást tartalmaz.

Álljunk meg egy pillanatra a zavaros kitételnél, hogy felnőtteknek szóló. Kovács Magda ugyanis nem tesz különbséget a felnőttek és a gyerekek között.

A mese, a mítosz és a valóság összefolyik a műveiben, létrehozva egy másik, mágikus világot, amelyben nincs átmenet mese, mítoszok és realizmus között, legyen szó virágzó almafával alátámasztott kék égboltról, Széllel bélelt puliról, a gátak tetején vihorászó manócskákról, a szavahihetetlen Kelep-Kelepről vagy Jakuról, a púpos cigányról, aki gyönyörű feleséget szerzett magának.

Mesék Zsófikának

„Én olyan alkatú ember vagyok, akinél a mese és a valóság között nincs határ. Én ebben élek és ebből nem engedek. Kezdetben vala az ige. És kezdetben vala a mese. Ott rend van. A mese véresen komoly dolog. Egyáltalán nem érzem úgy, hogy csak meséket írok. Én fölemelkedtem a mesékhez” – mondja az írónő.

Kovács Magda
A gondolatvilág gyermeki, de az írói eszközök a felnőtt eszközei, ezért rendkívül igényesek, csak a kiválasztottak szakíthatják le”

– írja A kiskígyó c. kötete kapcsán Kozsár Zsuzsa, egyúttal ennek a képzeletbeli mesefának a legmagasabb ágára helyezve Kovács Magda A kiskígyó és a Titokzatos tücsökzene c. köteteit is. De mindezeket már megelőzte az 1981-es A csodagombóc, majd a kétezres években követi a Topolya úr csodálatos átváltozása és a Nagyapóka hintaja.

Novemberi találkozások

1994 novemberében a budapesti Rátkai-klubban találkoztunk először, ahol a Gerezdek c. irodalmi esten Tóth László, Bárdos Ágnes, Csernus Ildikó és Mics Ildikó három felvidéki nőírót, Juhász Katalint, Mikola Anikót és Kovács Magdát mutatott be. Mindhármuknak akkor jelent meg új kötete, s mindhárman elvarrhatatlan szálakkal kötődtek Gömörhöz. Kovács Magda magával hozta Lázár Ervint és Vathy Zsuzsát is. A műsor után tudtam meg, milyen bensőséges barátság fűzi egymáshoz a két írópárt. Lázárék többször jártak Gömörben Kovács Magdáéknál.

Tizenegy évvel később ismét novemberben, ezúttal Pozsonyban találkoztunk a Pozsonyi Casinóban, ahová Kovács Magda a lányával érkezett, akinek a retiküljében már ott lapult A keselyű hava c. első elbeszéléskötete.

Megtudtam, hogy anya és lánya egymás hűséges és őszinte kritikusai. Azóta is eltelt már vagy 16 év, itt-ott még összefutottunk, a Duna Menti Tavasz regionális fordulóján zsűriztünk is együtt, de kórustalálkozókon is, hiszen Magda a tornaljai Andante oszlopos tagja, ahogy nem hiányozhat a helyi kulturális rendezvényekről sem. 2012-től, férje halála óta egyedül éli nyugdíjas éveit. Lánya a nyitrai egyetem dékánja, spanyol férjével és lányával ritkán látják a nagymamát.

Kovács Magda

Legutóbb, amikor a tornaljai temetőben jártam, a város egykori, tragikusan fiatalon távozott polgármestere, Dubovszky László sírja mellett rábukkantam Bárczi István  sírjára. „Ha meghalok, mindegy, mikor, / szeretnék még egy percig élni, /...csendesen odaülni melléd, / észre se vennéd, hogy hibás / a mosolyom, s ami nemrég / szent volt még, az intimitás, / egy hörgéssel lehullott rólam. / Szóval melléd ülnék egy percre, / s te lennél akkor minden szóban.” – jutnak eszembe a költő férj sorai.

Szerencsés ember, aki a Csincsa-patakon innen, Gömörön túl Kovács Magda varázsföldjére, mesekertjébe lép. Szerencsés, hiszen megtanulja: lehet boldogan élni a hétköznapi csodákkal, csodás hétköznapokkal, s a régi világ darabokra tört rendje helyreállítható”

– köszöntötte Kovács Magdát a Talamon-díj átvételekor N. Tóth Anikó. Kovács Magda szerencsés ember, nála már csak az olvasói szerencsésebbek. Isten éltesse a 75. születésnapja alkalmából!

Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/8. számában.