Értékes füzet az értékmentés szépségéről
Gömör-Kishont egykor Magyarország leggazdagabb régiói közé tartozott. Az egykori dicsőség sajnos már rég a múlté, az egykori természeti és szellemi értékek feltárása viszont a mi feladatunk. Az elmúlt években pedagógusok lelkes csoportja az Ádám Zita vezette SZMPSZ Regionális Pedagógiai Központja, majd a szerte a régióban létrejövő értéktárak segítségével erre tett kísérletet, s nem is eredménytelenül.
Létrejött A hely, ahol élünk című nagyon fontos, hiánypótló kiadvány Ádám Zita és Ferencz Anna szerkesztésében, míg a napokban a Bátkai Települési Értéktár és a Siker Kiadó jóvoltából Gyurán Ágnes Értékes füzetek című kötete, amely a Bátkai Alapiskola elmúlt években kifejtett erőfeszítéseit foglalja össze.
Hasznos olvasmány nemcsak a helyiek, hanem azok számára is, akiknek Gömör, s még konkrétabban a Balog-völgy a szülőföldet, a tájhazát jelenti.
Kezdődött a konkrét történet 2009-ben, amikor a Szentendrei Skanzen a Bátkai Alapiskolában tanító Gyurán Ágnes nagyszülei nemesradnóti házának a mását felépítette a skanzenben, folytatódott 2014-ben a Pósa Lajos Emlékévvel, az ezt követő felvidéki és magyarországi értékmentő vetélkedőkkel, amelyeken a Bátkai Alapiskola két csoportja vett már részt, s a történet remélhetőleg még korántsem ért véget.
Ahogy a bevezetőmben is írtam, Gömör alig több mint száz éve még a Trianon előtti Magyarország leggazdagabb és legszebb régiói közé tartozott. Nemcsak a természeti és épített szépségei révén, hanem a szellemi örökségét is sokan megirigyelhették. De aztán jött Trianon, s az itt élők egy csapásra a senki földjén találták magukat. Az új gazdáik nem igazán tudtak vele mit kezdeni, s egykori gazdag szellemi múltját a föld színéről is szerették volna eltörölni. Nemzedékek nőttek úgy fel, hogy nem vagy alig ismerhették meg elődeik örökségét. S ahogy George Orwell is megmondta annak idején, akié a múlt, azé a jövő is.
Ezt ismerte fel Huszár László, a Csemadok Művelődési Intézete igazgatója is, s a kezdeményezésére létrejött a Felvidéki Értéktár (ertektar.sk), amely szintén bekapcsolódott a piramisszerű értékmentésbe.
A Települési Értéktáraktól elindulva a Felvidéki és Magyar Értéktáron át jutunk el ugyanis a piramis csúcsára, a hungarikumokhoz. A Felvidéki Értéktár is meghirdette a maga pályázatait, s felhívást intézett a felvidéki településekhez, szervezetekhez, iskolákhoz, s elkezdte a helyi értékek felgyűjtését. Ebbe kapcsolódott be Gyurán Ágnes vezetésével a Bátkai Alapiskola, s immár két csapat járta végig Balog-völgye értékeivel a felvidéki és magyarországi versenyeket, öregbítve Bátka és Balog-völgye hírnevét, s az elmúlt évek alatt számos nem ismert, nem eléggé megbecsült vagy elfeledett értéket, személyiséget hozva be a helyi, felvidéki és magyarországi köztudatba.
Maga a folyamat, az út is legyen érték, ami követendő, ami a kincsek begyűjtésének megállói, felvevőhelyei. Az érték az élet sója. Az érték – mérték, etalon, ehhez mérjük életünk tetteit. Az érték a maradandóság bélyegét viseli magán, egy nép gondolkodásába nyerünk általa bepillantást” – írja ajánló soraiban Ádám Zita, s ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy ma, amikor életlehetőség híján nagyon sokan hagyják el a szülőföldjüket, nagyon fontos, hogy a messzi távolból is büszkék legyenek arra a földre, amit elhagytak.
A kötet krónikaként vezeti végig az olvasóját az elmúlt évek bátkai tevékenységén, végig járja a két csoport (Balogvölgyi értékőrzők, BÁTKAI ÉRTÉKmentők) tevékenységét, felvidéki és magyarországi útjait, s megismerkedhetünk azokkal az értékekkel, amelyeket felkutattak, s közkinccsé tettek a számunkra is. Ugye, mindenki ismeri a Nemesradnóton született „mesekirály”, Pósa Lajos nevét, ahogyan Felvidék krónikása, a Bátkában született Mács József nevét is. Kevesebben találkozhattak viszont a sakkgömb felfedezőjének, Boholy Jánosnak a nevével, ahogy jeles személyiségként bekerült a Felvidéki Értéktárba két pedagógus, a Balog-völgy tanító nénije, Tamás Aladárné Szűcs Ilona, valamint Sebők Valéria, aki a Csemadok oszlopos tagjaként vesz részt évtizedek óta az értékmentésben, s nem maradhatott ki Pósa Judit se, aki Pósa Lajos leszármazottjaként 2014-ben kitalálta a Pósa Lajos Emlékévet, amely azóta is folyamatosan tart. Az ételek közül a kálvinista mennyország, a szaloncukor és a pampuska került be az értéktárba, ezek receptjeit is megtaláljuk a kötetben.
De a Balog-völgy értékmentői nem álltak meg itt, azóta is folyamatosan gyűjtik a táj és a tágabb régió értékeit,
így a kötetben is bemutatásra kerül Kovács Árpád citerakészítő, Ádám Veronika hímzőasszony, Páko Mária énekes-gitáros, Máté Julianna, aki a csetneki csipke történetét dolgozta fel, a napokban elhunyt Benedek László geológus, fotóművész, a Gömöri Fotóklub alapítója, s interjút olvashatunk a Csemadok Életműdíjas Pál Dénessel, a Balog-völgy tanító bácsijával, aki több könyvben dolgozta fel szülőfaluja történetét, s akinek első kötetére Szombathy Viktor is felfigyelt. De nem fogytak ki a gömöri tápokból sem, megismerkedhetünk Koleszár Jolánka túrós lepényével, ahogy azt is megtudhatjuk, hogyan készül a cigányok vakarója Bátkában, Ruszó Mónika által.
– írta Széchenyi István, s ezt tudják a bátkaiak is. A krétapaírra nyomtatott, A/4-es méretű kötet nemcsak az értéktár munkájában résztvevők, nemcsak a Balog-völgyiek, s nem is csak a gömöriek, hanem minden magyar érdeklődésére méltán tarthat számot.
