Elment, mielőtt igazán megbecsülhettük volna - Hetven éve született Soóky László
A lexikon, amelyben a legfontosabb életrajzi adatokat keresi az ember vagy 18 éve hagyta el a nyomdát. Úgy tűnik, egyhamar nem lesz újabb kiadása, ami elszomorító ugyan, de ismerve mai helyzetünket aligha meglepő. De egyszersmind azt is meg kell megállapítani, hogy reménytelenül elavult és persze a közel kétévtizedes hiátusa miatt fontos tényekkel adósunk marad.
Különösen igaz ez a hetven éve született, de már két esztendeje eltávozott Soóky László esetében, aki életének utolsó másfél évtizedében hozta létre azt a jelentős – sőt túlzás nélkül kijelenthető, hogy meghatározó – életművet, amelyről a lexikon őt bemutató szócikkének írója mit sem sejthetett.
Soóky László egy reformátusok lakta kis faluban, Búcson született 1952. február 24-én. Életének legnagyobb részét a Búcs–Komárom–Marcelháza által kijelölt nem túl nagy területen élte le, itt alapított családot és itt vállalt az 1989-es rendszerváltást követően közfeladatokat is. Első írásait – novelláit, verseit – 18 évesen publikálta, talán bátyja, Gál Sándor (1937–2021) példája is szeme előtt lebegett, amikor elszánta magát erre. Nemcsak a tizenöt évnyi korkülönbség, de kettejük eltérő lelki habitusa is az oka, hogy a két párhuzamosan futó írói-költői életpálya között nem találni átfedést, sőt inkább az eltérő látásmód a jellemző.
Soóky versei először egy antológiában (Megközelítések, 1980) jelentek meg egybegyűjtve, első önálló verskötete (D. I. vándorlása) címmel 1982-ben hagyta el a nyomdát. E sorok írója akkoriban kritikusként is működött, így lelkesen méltathatta első gyermekverskötetét (A Tarisznyás meséi, 1983), sikeres jövőt jósolva a szerzőnek, de később már nem követte szorosan a pályáját, csak konstatálta az újabb és újabb kötetek megjelenését (Pillanatfelvételek, 1986; Perverz ütközetek, 1989; A dzsungel törvénye, 1994; Gergő vitéz lápországban, 1999; Egyszeregy, 2001). Versek, elbeszélések, gyermekeknek szánt szövegek, meg egy drámai mű is.
1990-ben a komáromi Reflex című hetilapban közölt meglehetősen vitriolos cikkeket, majd Marcelháza polgármestereként vált ismertté a szlovák lapok jóvoltából is, amikor tiltakozásul a magyarokat ért támadások miatt lezárta a faluba vezető utat bizonyos teherautók elől.
Lázadó természete sokszor keverte konfliktusba színházi ügyekben is, miután egy ideig a komáromi Jókai Színház dramaturgjaként tevékenykedett. Az Új Szóban és a Vasárnap című hetilapnál eltöltött évek sem tudták őt igazán „nyárspolgárrá” nevelni, ez az ő esetében egyszerűen elképzelhetetlen lett volna. A színház a 2010-es évektől kezdve vált életének igazán meghatározó részévé. Ez nemcsak abban nyilvánult meg, hogy tanulmányokban foglalta össze a felvidéki magyar színjátszással kapcsolatos – sokszor vitákra ingerlő – véleményét (Önfeladó színház(ak) – Színházkritikák, tanulmányok, 2017), hanem maga is – mint egy bűvészcilinderből – monodrámákat és színműveket varázsolt elő szinte sorozatban, és ezek közül többet profi színpadokon is bemutattak.
A tragikusan fiatalon elhunyt Benkő Géza vitte sikerre A nagy (cseh)szlovákiai magyar csönd című monodrámáját. Az ő kettejük együttműködéséből bizonyára sok remek darabra futotta volna még, de az Egy disznótor pontos leírása és a Papa különböző hangszereken hegedül című darabot már Lajos András mutatta be. A hivatásos társulatok közül azonban a további Soóky darab (Dögölj, meg drágám) már csak a magyarországi (szarvasi) Cervinus Teátrum számára volt fontos, sem a kassai, sem a komáromi társulat nem kapkodott egyetlen Soóky-mű után sem. Jellemző, hogy az amatőrökből álló őrsújfalui ÉS?! adta elő Az önmagát mosdató szerecsen című darabot.
Amikor két évvel ezelőtt örökre távozott, Varga Emese, a komáromi Jókai Színház egykori dramaturgja idézte fel Soóky László alakját és a közösen végzett munkát:
