2022. február 24., 15:02

Elment, mielőtt igazán megbecsülhettük volna - Hetven éve született Soóky László

A lexikon, amelyben a legfontosabb életrajzi adatokat keresi az ember vagy 18 éve hagyta el a nyomdát. Úgy tűnik, egyhamar nem lesz újabb kiadása, ami elszomorító ugyan, de ismerve mai helyzetünket aligha meglepő. De egyszersmind azt is meg kell megállapítani, hogy reménytelenül elavult és persze a közel kétévtizedes hiátusa miatt fontos tényekkel adósunk marad.

Mély öblös hangja volt
Fotó: Facebook
Soóky László interjút ad

Különösen igaz ez a hetven éve született, de már két esztendeje eltávozott Soóky László esetében, aki életének utolsó másfél évtizedében hozta létre azt a jelentős – sőt túlzás nélkül kijelenthető, hogy meghatározó – életművet, amelyről a lexikon őt bemutató szócikkének írója mit sem sejthetett.

Soóky László egy reformátusok lakta kis faluban, Búcson született 1952. február 24-én. Életének legnagyobb részét a Búcs–Komárom–Marcelháza által kijelölt nem túl nagy területen élte le, itt alapított családot és itt vállalt az 1989-es rendszerváltást követően közfeladatokat is. Első írásait – novelláit, verseit – 18 évesen publikálta, talán bátyja, Gál Sándor (1937–2021) példája is szeme előtt lebegett, amikor elszánta magát erre. Nemcsak a tizenöt évnyi korkülönbség, de kettejük eltérő lelki habitusa is az oka, hogy a két párhuzamosan futó írói-költői életpálya között nem találni átfedést, sőt inkább az eltérő látásmód a jellemző.

Soóky versei először egy antológiában (Megközelítések, 1980) jelentek meg egybegyűjtve, első önálló verskötete (D. I. vándorlása) címmel 1982-ben hagyta el a nyomdát. E sorok írója akkoriban kritikusként is működött, így lelkesen méltathatta első gyermekverskötetét (A Tarisznyás meséi, 1983), sikeres jövőt jósolva a szerzőnek, de később már nem követte szorosan a pályáját, csak konstatálta az újabb és újabb kötetek megjelenését (Pillanatfelvételek, 1986; Perverz ütközetek, 1989; A dzsungel törvénye, 1994; Gergő vitéz lápországban, 1999; Egyszeregy, 2001). Versek, elbeszélések, gyermekeknek szánt szövegek, meg egy drámai mű is.

Miután az érettségit követően sokáig elérhetetlen távolságba került számára a továbbtanulás lehetősége, különböző alkalmi munkákból tartotta fenn magát, majd 1977-től Marcelházán lett népművelő. 1984-ben népművelés-könyvtár szakon szerzett oklevelet a szombathelyi tanárképző főiskolán. Közben a kommunista hatalommal is meggyűlt a baja, amikor illegálisan akarta átlépni a határt egy meglovasított járművel, de elfogták.

1990-ben a komáromi Reflex című hetilapban közölt meglehetősen vitriolos cikkeket, majd Marcelháza polgármestereként vált ismertté a szlovák lapok jóvoltából is, amikor tiltakozásul a magyarokat ért támadások miatt lezárta a faluba vezető utat bizonyos teherautók elől.

Lázadó természete sokszor keverte konfliktusba színházi ügyekben is, miután egy ideig a komáromi Jókai Színház dramaturgjaként tevékenykedett. Az Új Szóban és a Vasárnap című hetilapnál eltöltött évek sem tudták őt igazán „nyárspolgárrá” nevelni, ez az ő esetében egyszerűen elképzelhetetlen lett volna. A színház a 2010-es évektől kezdve vált életének igazán meghatározó részévé. Ez nemcsak abban nyilvánult meg, hogy tanulmányokban foglalta össze a felvidéki magyar színjátszással kapcsolatos – sokszor vitákra ingerlő – véleményét (Önfeladó színház(ak) – Színházkritikák, tanulmányok, 2017), hanem maga is – mint egy bűvészcilinderből – monodrámákat és színműveket varázsolt elő szinte sorozatban, és ezek közül többet profi színpadokon is bemutattak.

Az utolsó évtized a legtermékenyebb
Fotó:  Facebook/ma7
Soóky László élete könyvekben és plakátokon

A tragikusan fiatalon elhunyt Benkő Géza vitte sikerre A nagy (cseh)szlovákiai magyar csönd című monodrámáját. Az ő kettejük együttműködéséből bizonyára sok remek darabra futotta volna még, de az Egy disznótor pontos leírása és a Papa különböző hangszereken hegedül című darabot már Lajos András mutatta be. A hivatásos társulatok közül azonban a további Soóky darab (Dögölj, meg drágám) már csak a magyarországi (szarvasi) Cervinus Teátrum számára volt fontos, sem a kassai, sem a komáromi társulat nem kapkodott egyetlen Soóky-mű után sem. Jellemző, hogy az amatőrökből álló őrsújfalui ÉS?! adta elő Az önmagát mosdató szerecsen című darabot.

Amikor két évvel ezelőtt örökre távozott, Varga Emese, a komáromi Jókai Színház egykori dramaturgja idézte fel Soóky László alakját és a közösen végzett munkát:

2015-ben kezdődött a munkakapcsolatunk, A nagy (cseh)szlovákiai magyar csönd volt az első munkánk. Ezt sok-sok beszélgetés, vita, véleménycsere előzte meg. (…) A következő drámaszövegek születésében is aktívan jelen voltam. Azt nem mondhatom, hogy részese, de tanúja voltam mindannyiszor, ahogy ezek a drámák világra jöttek, s ő is aktívan jelen volt, segített az előadások létrehozásában. Ezek az Egy disznótor pontos leírása, az Azonos esőben való létezés, a Dögölj meg, drágám!, a Papa különböző hangszereken hegedül, A nagy (cseh)szlovákiai magyar forradalmi gulyásparti, A bőgős fia meg az ördögök és az utolsó, a Papa, ha meghal, amely az első nagyszínpadi munkánk volt. A dramaturgiai, szakmai tapasztalat csak az egyik része, amiért nagyon hálás vagyok a közös munkáért. Ez a néhány év megváltoztatta a gondolkodásmódomat. Bátorságot és hitet adott, új értelmet kapott számomra a szabadság fogalma, színházban és színházon kívül egyaránt. Laci nem ismert lehetetlent, nem fogadta el, ha akadállyal találkoztunk, vagy ellenállással, így egy idő után mi is szabadabbak és merészebbek lettünk. Ugyanakkor fegyelmezettebbek is, mert a munkában szigorú volt velünk nagyon, de magával szemben még inkább. A szakmai felnőttségemet köszönhetem neki, közösségi szinten pedig általa és vele új értelmet és lehetőséget kapott a szlovákiai magyar dráma.”
Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!
CAPTCHA Ez a kérdés vizsgálja, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.