Elhunyt Pavel Vilikovský prózaíró
Életének 78. évében 2020. február 10-én meghalt Pavel Vilikovský kiemelkedő szlovák prózaíró, műfordító, kiadói szerkesztő.
Vilikovský 1941. június 27-én született a Liptó megyei Kispalugyán, amely ma már Liptószentmiklós része. Édesapja irodalomtörténész, édesanyja angol-szlovák szakos tanítónő volt.
Családjával már nagyon korán Pozsonyba került, itt érettségizett, majd Prágában egy évig a Művészeti Akadémia Film- és Televíziózás Karán tanult. 1960-ban visszatért a szlovák fővárosba, ahol a Comenius Egyetemen elvégezte az angol–szlovák szakot. Már diákként a Slovenské pohľady irodalmi folyóirat szerkesztőjeként dolgozott és itt, illetve a Mladá tvorbában jelentek meg első elbeszélései, amelyekből 1965-ben jelent meg egy válogatás Citová výchova v marci (Érzelmi nevelés márciusban) címmel.
1970–1976 között a Tatran kiadó szerkesztője volt és jobbára csak az asztalfióknak írt.
Húsz évig – 1976-1996 között – a Romboid folyóirat szerkesztője, később főszerkesztője volt, miközben egyre több könyvet is kiadott. Ezek közül később többet magyarra is lefordítottak. Talán Az utolsó pompeji ló a legismertebb, amely a Kalligram Kiadóban jelent meg 2002-ben Hizsnyai Tóth Ildikó fordításában. Ezenkívül megjelent még Az élet örökzöld hátaslova (1999), A gonosz önéletrajza (2011), Kutya az úton (2013), Egy igazi ember története (2014), Első és utolsó szerelem (2016) ugyancsak a pozsonyi Kalligram gondozásában.
Vilikovský könyvei gyakran kavartak vitát a szlovák irodalmi életben, mivel szellemesen és ironikusan ábrázolta a közállapotokat és főleg a szlovák átlagértelmiségieket. Kevesen tudják, hogy Grendel Lajossal 1991-ben közösen kiadtak egy könyvet Casanova címmel, amelyben egy Artuš Villáni nevű képzeletbeli pártfunkcionárius három erotikus levelét tették közzé.
Műfordítóként elsősorban kortárs angol és amerikai szerzők – William Faulkner, Joseph Conrad, Virginia Woolf, Kurt Vonnegut regényeit, illetve Thomas Stearns Eliot esszéit tolmácsolta szlovák nyelven.
Pavel Vilikovský annak a jelentős szlovák prózaíró-nemzedéknek volt az egyik utolsó meghatározó képviselője, ahová Rudolf Sloboda (1938–1995), Vincent Šikula (1936–2001) és Ján Johanides (1934–2008) is tartozott.
