Elhunyt Nemeskürty István író, irodalomtörténész
Nemeskürty Istvánt csütörtök este érte a halál, temetéséről később intézkednek.
Nemeskürty István 1925. május 14-én született Budapesten, édesapja hivatásos katonatiszt volt. Õ is apja nyomdokaiba akart lépni: tízévesen lett a pécsi kadétiskola növendéke, majd 1943-ban és 1944-ben a Ludovika Akadémia hallgatója volt. 1945-ben beiratkozott a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-olasz-művészettörténet szakára, első írásai 1947-től a Vigilia című katolikus folyóiratban jelentek meg.
Diplomájának megszerzése után, 1950-től Budapesten tanított (egy ideig Pilinszky Jánossal együtt), 1956-tól a Magvető Könyvkiadónál volt szerkesztő. A film világa iránt érdeklődő Nemeskürty Istvánt 1959-ben a Híradó és Dokumentumfilmgyár dramaturgiai vezetőjévé nevezték ki, 1961-től filmtörténetet oktatott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1963-tól a Magyar Filmgyártó Vállalat (Mafilm) stúdióvezetője, 1972-től a Budapest Filmstúdió, 1984-től a Magyar Filmintézet igazgatója volt 1987-es nyugdíjba vonulásáig. Majdnem három évtizeden át foglalkozott filmgyártással, irányítása alatt csaknem 160 magyar nagyjátékfilm készült el, több mint 30 elsőfilmes alkotó indulhatott útjára.
A rendszerváltozás időszakában, 1990 januárja és áprilisa között a Magyar Televízió elnöki tisztét töltötte be, emellett különféle társadalmi szervezetekben viselt magas tisztségeket. A 90-es években elnöke volt többek között az egyetemi és főiskolai oktatók kamarájának, a magyar ösztöndíj bizottságnak, a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Alapítvány és a Magyar Könyv Alapítvány kuratóriumának. 1993-1995 között a Magyar Írókamara elnökeként is dolgozott. 1994 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja, 2011 óta tiszteletbeli tagja, 1996 óta a Magyar Újságírók Közösségének (MÚK) tiszteletbeli elnöke volt.
1998 és 2001 között kormánybiztosként a millenniumi ünnepségek szervezését irányította, munkáját a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjével ismerték el. 2001-ben vehette át az újjáalapított Corvin-láncot, 2001-2002-ben, majd 2011-től a kitüntetés elbírálásáért felelős testület elnökeként tevékenykedett. 1957-ben lett az irodalomtudomány kandidátusa, 1966-ban doktora, 1979-ben nevezték ki egyetemi tanárrá. Munkássága elsősorban a 16. és 17. századi magyar irodalomtörténetre, valamint a 20. századi magyar filmtörténetre terjedt ki. Termékeny író volt, több mint 50 kötet fűződik a nevéhez.
Ismertségét igazán a hazaszeretet, a nemzeti lelkiismeret és felelősség kérdését boncolgató történelmi, kultúrtörténeti könyveinek köszönhette, ezek közül nem egy kiváltotta a szakmai körök felháborodását. 1966-ban óriási feltűnést keltett és nagy vitákat kavart Ez történt Mohács után című munkája, amely az 1526-os mohácsi csata és Buda 1541-es török kézre kerülése közti időszakot vizsgálta. 1972-ben jelent meg tabutörő, Requiem egy hadseregért című könyve, amely a második világháborúban a Don-kanyarnál vereséget szenvedett 2. magyar hadsereg sorsát dolgozta fel. A sok kiadást megért, hatalmas példányszámban elkelt művében írottakat, például hogy a katonákat "halálba szánták rossz fegyverzettel és felszereléssel", a hadtörténészek vitatták, ő azonban kitartott nézetei mellett. 2011-ben így nyilatkozott: "1943 márciusában a Ludovikán a nagyobb közönségnél jobban és részletesebben értesültünk az eseményekről..., elhatároztam, hogy ezt... én egyszer megírom, úgy ahogy volt".
A hetvenes években kötete jelent meg Dózsa Györgyről, a magyar történelem legjelentősebb parasztháborújának vezéréről, az 1848-1849-es magyar polgári forradalom és szabadságharc hőseiről, kor- és életrajzot adott közre első európai rangú, magyar nyelven verselő költőnkről, Balassi Bálintról, 1988-ban publikálta Erdély 1916-1967 közti időszakáról szóló művét Erdélyi krónika címmel. 1989-ben jelent meg Mi magyarok című ismeretterjesztő munkája, 1990-ben magyar Biblia-fordításokból készített válogatást. 1995-ben adták ki a nemcsak Horthy Miklósról, hanem a Horthy-korszakról is szóló, a magyar társadalom felelősségét feszegető Búcsúpillantás című kötetét.
Filmesztétikai tanulmányainak sorából kiemelkedik Federico Felliniről írott könyve (1974). A magyar kultúra évszázadait Kis magyar művelődéstörténet című kötetében foglalta össze (1992), 1993-ban jelent meg A magyar irodalom története című munkája. Filmforgatókönyveket (Egri csillagok, Mint oldott kéve, Mindszenty József - Devictus Vincit, Sacra Corona) és színműveket (A hollószárnyú enyészet, Magyar Dekameron, Szép ének a gyulai vitézekről, A betűk csendjében, Hantjával ez takar) is jegyzett. 2005-ben jelent meg Mi végre vagyok a világon címmel életinterjúja, amelyben beszélgetőtársa Koltay Gábor filmrendező. 2011-ben jelent meg Vallani és vállalni - A hatalomváltás labirintusában című munkája.
Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el. 1971-ben Balázs Béla-díjjal, 1979-ben József Attila-díjjal, 1992-ben Széchenyi-díjjal tüntették ki, 1996-ban megkapta a magyar filmszemle életműdíját. 2002-ben II. János Pál pápától a Nagy Szent Gergely Lovagrend nagy tisztikeresztje a csillaggal kitüntetést vehette át. 2003-ban Prima Primissima díjat, 2004-ben Szent István-díjat, valamint Teleki Pál-emlékérmet kapott. 2011-ben - az alapítása óta csupán néhány alkalommal átadott - Kossuth-nagydíjjal tüntették ki kulturális és művészeti életünk jelentős spektrumát átölelő sokoldalú munkássága, a magyar játékfilmkészítés több mint negyedszázados irányítása, irodalom-, művelődés- és bibliatörténeti művei, forgatókönyvei, gazdag publikációs tevékenysége, példaértékű életpályája elismeréseként. 2014-ben a Magyar Művészeti Akadémia Életműdíjában részesült.
Áder János: a magyar művelődés apostolát veszítettük el
Nemeskürty István személyében a magyar művelődés apostolát veszítettük el - méltatta a csütörtök este életének 91. évében elhunyt Széchenyi-díjas és Kossuth-nagydíjas irodalomtörténészt a családhoz címzett levelében a köztársasági elnök.
Áder János az MTI-hez pénteken eljuttatott levélben emlékeztetett: csak nagyon keveseknek adatik meg, hogy amikor megszólalnak, egy nemzet hallgassa őket. "Nemeskürty István kivételes ember volt: egy nemzet szólította Tanár úrnak, mert fogékony volt szavaira. Arra, ahogyan türelmes pedagógusként a múlt emlékezetére, a velünk és bennünk élő történelem ismeretére, nagyjaink megbecsülésére tanított" - emelte ki. Az államfő szerint Nemeskürty István "hűséggel hirdette, hogy a magyarnak becsülete van a világban, s hogy a mai feladatainkhoz csak a nemzedékeket összekötő tudás, a nemzeti büszkeség és a régvoltak erényeinek továbbvitele által nyerhetünk elég erőt". A lelkiismeretet mindig ébren tartó bölcsessége, történelmi mesélőkedve, "tanáruras" derűje fájón hiányozni fog - búcsúzott Nemeskürty Istvántól a köztársasági elnök.
Orbán Viktor: Nemeskürty István szellemi alapot adott egy széleskörű összefogáshoz
Orbán Viktor miniszterelnök szerint Magyarországnak ma nem lenne olyan politikai kultúrája, parlamentje és kormánya, amelynek többségét a polgári, nemzeti és keresztény erők adják, ha Nemeskürty István nem tett volna meg mindent ezért. A kormányfő úgy fogalmazott: Nemeskürty István "rendíthetetlen katona volt, tanár és tudós egyszerre".
"Õ volt az, aki még talán 1995-ben vagy talán inkább 1996-ban tető alá hozta azt a megállapodást a katolikus egyház és az akkori ellenzéki erők, közöttük, a mi polgári szövetségünk, a Fidesz között is, amely megnyitotta az utat egy ilyen széles összefogás előtt" - tette hozzá.
Orbán Viktor kitért arra, hogy a '90-es évek közepét megelőzően ilyen széles összefogás "nem jött létre, nem jöhetett létre, mert nem voltak meg a szellemi alapjai, és nem volt meg hozzá az emberi fedezet". "Ezt adta nekünk a tanár úr, a szellemi alapokat is, meg az emberi fedezetet is, ezért ülhetünk ma itt, és ezért beszélhetünk ma Kaposvár város polgári fejlődéséről" - hangsúlyozta.
Nemeskürty István nagyszerű hazafi volt - jelentette ki a miniszterelnök, hozzátéve: "megrendülésünket csak az enyhíti valamelyest, hogy 91 évet élt, és elmondhatjuk, hogy teljes életet tudhatott maga mögött".
