Elhunyt Kertész Imre

Kertész Imre az elmúlt hónapokban betegen is részt vett az 1991-2001 közötti naplóbejegyzéseket tartalmazó A néző című utolsó könyve sajtó alá rendezésében. Kertész Imrét a Magvető Könyvkiadó saját halottjának tekinti.    

Kertész Imre 1929. november 9-én született Budapesten. 1944. június 30-án, tizennégy évesen Auschwitzba deportálták. Megjárta a buchenwaldi koncentrációs tábort, majd a lágerek felszabadítása után, 1945-ben hazatért Magyarországra.   

1955 és 1960 között keletkezett írásai egy részét beépítette az 1960-tól 1973-ig írt első regényébe, a Sorstalanságba. A nyolcvanas években írói és műfordítói munkái jelentették megélhetését, a sikert csak az évtized második fele és a magyarországi rendszerváltás hozta meg számára. Lelkes fogadtatásra talált német nyelvterületen, összegyűjtött művei 1999-ben a Rowohlt Kiadó gondozásában jelentek meg. 1998 óta a darmstadti Deutsche Akademie für Sprache und Dichtung tagja; a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.   

2002-ben a világon először magyar íróként Kertész Imre kapta az irodalmi Nobel-díjat. A Svéd Akadémia döntése indoklásában így írt: "egy írói munkásságért, amely az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben." Kertész Imre 1975-ben megjelent, díjazott műve, a Sorstalanság máig az egyik legfölkavaróbb és leghitelesebb holokausztregény.   

Főbb művei között van A kudarc, a Kaddis a meg nem született gyermekért, Felszámolás, a K. dosszié, Gályanapló, Valaki más: a változás krónikája, Európa nyomasztó öröksége, A végső kocsma, A néző - feljegyzések 1991-2001.   

Számos elismerés mellett Kertész Imrét 1989-ben József Attila-díjjal tüntették ki, 1997-ben Kossuth-díjat kapott és elnyerte a lipcsei könyvvásár nagydíja és a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál nagydíját. Herder-díjjal tüntették ki 2000-ben, egy évvel később pedig a német Becsületrenddel. 2002-ben Budapest díszpolgára lett, 2003-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét vehette át, majd a Goethe-emlékérmet. 2004-ben a párizsi Sorbonne, 2005-ben a berlini Freie Universität díszdoktora lett. 2014-ben megkapta a Magyar Szent István Rendet.

Dalos György: a Nobel-díjas író rendkívüli írói erővel tudta önmagát és a világot ábrázolni

Kertész Imre "rendkívüli írói erővel" tudta önmagát és a világot ábrázolni, és a Sorstalanság után készült munkáit is a remekművek közé lehet sorolni - mondta az MTI-nek Berlinben Dalos György író, történész a csütörtök hajnalban elhunyt irodalmi Nobel-díjas alkotóra emlékezve.

Dalos György kiemelte, hogy Kertész Imre a barátja volt, és ez a barátság "túlélt mindent". Kertész Imrének "volt egy olyan rejtett iróniája, amely a mondatok között maradt. A mondatok vitték az iróniát, és az irónia a cselekményt" - tette hozzá a Berlinben élő író, történész. "Egy ilyen mély, tragikus sorsot ironikusan előadni, ez volt az ő nagy művészete" - mondta Dalos György.

Hafner Zoltán: a Nobel-díjas író egyedi jelensége volt a magyar irodalomnak

Kertész Imre teljesen egyedi jelensége volt a magyar irodalomnak - méltatta az MTI-nek Hafner Zoltán irodalomtörténész, szerkesztő Kertész Imre irodalmi Nobel-díjas magyar írót, aki életének 87. évében, csütörtök hajnalban hunyt el Budapesten.

A Nobel-díjas író szövegeinek gondozója és köteteinek szerkesztője felidézte: 1994-ben Szegeden találkozott először Kertész Imrével, akit Pilinszky János levelezésével - a Sorstalanság írója jóban volt a költővel - kapcsolatban keresett fel.

Hamarosan barátság alakult ki kettejük között, ismeretségük Kertész Imre Nobel-díja után vált munkakapcsolattá, a Felszámolás (2003) című kötetet már Hafner Zoltán szerkesztette.

A Felszámolás megjelenése után Hafner Zoltán egy hosszú, másfél éves beszélgetéssorozatba kezdett Kertész Imrével, amelynek anyaga ma még kiadatlan, ám ennek nyomán született a K. dosszié (2006) című kötet ötlete.

"Kertész Imre teljesen egyedi jelensége a magyar irodalomnak" - fogalmazott Hafner Zoltán, kiemelve, hogy rengeteg a félreértés az író körül. Noha valóban "radikális gondolkodású", a posztmodern számára nehezen értelmezhető író volt, de "aki ismerte, tudja, hogy nem volt megosztó személyiség".

"Egészen biztos vagyok benne, hogy nem ő tette magát megosztóvá, hanem a környezete nagyon nehezen tudta elviselni azt, hogy Nobel-díjat kapott" - hangsúlyozta Hafner Zoltán. Hozzáfűzte: az irodalmi Nobel-díj olyan fénytörésbe helyezte az írót, amely "nem nagyon felelt meg a valóságnak". Mint fogalmazott, ha Kertész Imre nem lett volna Nobel-díjas, talán nem tartották volna olyan radikálisnak a gondolatait, így megosztónak sem tartották volna sokan, "noha akkor is ugyanazt gondolta és ugyanazt mondta volna".   

Hafner Zoltán az MTI-nek beszélt arról is, hogy úgy véli, Kertész Imre összesen hatkötetnyi anyagot kitevő naplóit érdemes lenne a maguk teljességében megjelentetni.

Koltai Lajos: "hatalmas veszteség érte az irodalmat és Magyarországot"

"Hatalmas veszteség érte az irodalmat és Magyarországot. Nagyon nagy ember ment el" - méltatta a csütörtökön elhunyt irodalmi Nobel-díjas Kertész Imrét Koltai Lajos, a Sorstalanság című film rendezője az MTI-nek.

"Teljesen lenyűgözött, hogy létezik ilyen magyar irodalom. A Sorstalanság volt az a regény, amelynél először éreztem, hogy nemcsak fényképezni szeretném, hanem megrendezni is" - fogalmazott Koltai Lajos. Az operatőr-rendező felidézte, hogy amikor elmondta a véleményét Kertész Imrének a Sorstalanság első forgatókönyvéről, amelyet Spiró Györggyel együtt írt, Kertész nagy örömmel fogadta: "na végre érti valaki, amit írtam".   

"Tudtuk, hogy nagy feladat ezt lefordítani a filmes nyelvre, de rögtön elhatároztuk, hogy ezt együtt fogjuk megtenni. Meggyőztem őt, hogy a fiú lelkéből akarok kiindulni, abból akarok kilátni, annyit, amennyit ő meg akar érteni ebből az elképesztő és lehetetlen világból, ami körülveszi"  - mesélte a film születéséről.   

Barátokként, "kölykös izgalommal" készítették elő a filmet, Kertész tíz oldalanként küldte át neki a forgatókönyvet, és "visszatette azokat az érzelmeket, amelyek előzőleg hiányoztak a könyvből", amelyek nélkül Koltai szerint ez a film nem létezik. "De megegyeztünk a legfontosabb dologban, hogy érzelmes lehet a film, szentimentális azonban nem" - emlékezett.   

A forgatásra Kertész Imre csak egyszer látogatott el, mert olyan mélyen érintette őt a helyszín, egy felépített koncentrációs tábor. "De állandóan ott volt mögöttem, ott volt a segítő keze, a forgatókönyvben az a támaszték, amelybe az elveszett pillanatokban bele tudtam kapaszkodni. Ez volt a jellemző a kapcsolatunkra is: kölcsönösen gyümölcsöző volt".   

Koltai Lajos fantasztikus emberként beszélt Kertész Imréről, aki megajándékozta az írásával, a bizalmával és a barátságával. Mint mondta, a 2005-ben bemutatott film több vetítésére is elment az író, és mindig felfedezett benne valami olyan rejtett részletet, szépséget, amely megörvendeztette. "Nagyon elmenőben volt már" - mondta szomorúan a rendező a 87. évében csütörtökön elhunyt Kertész Imréről.

Dragomán György: legalább kétévente el kell olvasni a Sorstalanságot

A Sorstalanság olyan jelentős mű, amelyet legalább kétévente el kell olvasni - hangsúlyozta a csütörtökön elhunyt Kertész Imre munkásságát méltatva Dragomán György író, aki személyesen ugyan nem ismerte a Nobel-díjas szerzőt, de, mint mondta, sokat tanult tőle.

A pusztítás könyve, A fehér király és a Máglya szerzője szomorúan emlékezett a 86 évesen elhunyt Nobel-díjas íróra. Mint az MTI-nek elmondta: személyesen nem ismerte, de a Sorstalanság nagyon sokat jelentett számára.

"Amikor először elolvastam, azt éreztem, hogy itt valami nagyon fontos dolog történt. Amit a nyelvvel csinált, abból rengeteget tanultam. Ezt a rettenetes történetet úgy tudta elmesélni, hogy újrateremtette a nyelvet" - fogalmazott Dragomán György, akinek a Sorstalanság annak idején elég korán került a kezébe, és azóta is gyakran elolvassa.

"Mikor a holokausztról kezdünk beszélni, mindjárt vannak fogalmaink arról, hogy mit jelent. Õ azt csinálja, hogy teremt egy olyan körmönfont és elidegenítően reflexív nyelvet, amitől az egész olyan, mintha először látnánk. Egy teljesen idegen történet, ahova idegenként érkezünk meg, és egyszerűen semmilyen elvárásunk nincs arról, hogy ott mi történik. Attól, hogy a nyelvet így szétszedi és újra összerakja, nagyon-nagyon pontos lesz, újra látjuk, amit már láttunk, de most igazán tisztán. Ez a nehéz ebben: úgy elmesélni, mintha először mesélnénk el, és magunk sem tudnánk, hogy pontosan mit mesélünk. Ez szinte lehetetlen feladat, erre csak ő volt képes. Ennek a könyvnek, meg ennek a nyelvnek, amit ő alkotott, ez a legnagyobb erénye. Az ő életének ez volt a lényege, utána minden más arról szólt, hogy ezt elemezze, és megpróbálja megérteni, hogyan jött létre ez a nyelvi konstrukció" - vélte Dragomán György.

Kertész Imre írói nagyságát abban látja, hogy a Sorstalanság egy elmesélhetetlen történetet mesélt el úgy, hogy mindenki számára zsigerileg megrázóan működni tudott. "Erre tette fel az életét, rászánt húsz évet arra, hogy ezt a történetet, hogy a holokausztot hogyan lehet gyermekként, emberként átélni, úgy mondta el, ahogy azt előtt senki más és utána sem."

Dragomán György arról is beszélt, hogy a Sorstalanság, a Kudarc és a Kaddis a meg nem született gyermekért című Kertész-könyvekre úgy tekint, mint egy nagyszerű trilógiára, és az esszéit is szereti. "Azt gondolom, nagyon fontos író, a Sorstalanságból nagyon sokat lehet tanulni íróként és emberként is" - hangsúlyozta Dragomán György.

Áder: hálásak lehetünk következetes őszinteségéért

Áder János államfő szerint Kertész Imre írói életműve a szabadság és a boldogság iránti vágyról szól, mindannyian hálásak lehetünk bátorságáért, következetes őszinteségéért.

A köztársasági elnök az író gyászoló családjának címzett levelében azt írta: Kertész Imre élete ajándék volt mindazoknak, akik szerették, ismerték, olvasták, megértették. Olyan élesen látta és pontosan láttatta a diktatúrák természetét, az "irracionalitás korát", ahogyan senki más. Tudta, hogy a külső szabadság hiányát csak a lélek szabadságával lehet kibírni.

Megtanította nekünk, hogy gyötrelmes múltunkból sem szabad semmit felednünk, mert mindez hozzátartozik közös sorsunkhoz, közös sorstalanságunkhoz - fogalmazott Áder János.

Õszintén kívánom, hogy akik "törékeny és bizonytalan időre szóló" életét a legjobban szerették, törhetetlen jelleméből és halhatatlan életművéből merítsenek erőt a gyász idején - írta az államfő.