Elfelejtett (?) könyvek újabb rendhagyó „palackpostája”
Családi könyvtárunkban nagyon sok (cseh)szlovákiai magyar könyv lapul, némelyik több példányban is. A legtöbb a Madách, később a Kalligram, a Nap kiadó, a Méry Ratio, a Lilium Aurum Könyvkiadó, az AB-ART Könyvkiadó stb. gondozásában jelent meg, de talán a legtöbb a Madách révén látott napvilágot.
Nem csoda, hisz ez volt a mi térfelünkön a legkorábbi kiadó a második világháború után, (volt Madách Könyv- és Lapkiadó, Madách Könyvkiadó, vagy „csak” simán Madách), amely Pozsonyban székelt és működött 1969 januárjától. Persze a Madách előtt is jelentek meg magyar könyvek a 2. vh. után az akkori Csehszlovákiában, Pozsonyban, de ezeknek a magyar nyelvű kiadója valamely szlovák könyvkiadónak volt a magyar részlege. Ilyen volt a Tatran Könyvkiadó Magyar Üzeme, amelynek akkortájt, tudomásom szerint, elsősorban a szlovák illetve a cseh irodalom fordításának a szervezése, valamint a kisebbségi magyar irodalom támogatása volt a „feladata”.
Akkoriban Magyarországról is hoztak be könyveket a könyvterjesztő vállalat feladatköre révén is. Persze mindezt szigorúan felügyelték. A Tatran Könyvkiadó műhelyéből kikerült kiadványok egy részét a kisebbségi magyar írók művei alkották. Mind az említett kiadó, mind a későbbi Madách számos sorozatot is világra segített. Pl. 1977-ben elindult a a Csehszlovákiai Magyar Írók sorozat, mely 20 próza- és 15 verseskötetet ölelt fel. A nyolcvanas évek közepén elindult A Szlovák Irodalom Könyvtára és A Cseh Irodalom Könyvtára sorozat. Nagyszüleink, szüleink még talán emlékeznek az egyik legrégebbi sorozatra, amely tájainkon megjelent. Még 1950-ben indították el a Magyar Könyvbarátok Körét, amely egyfajta könyblubként működött 1980-ig. Általában évi 4 mű, összesen 124 kötet jelent meg, és akkor, mivel még nem lévén százfajta tévécsatorna, meg internet, 1980-ban 7000 tagja volt a könyvklubnak. Létezett külön Versbarátok Köre (MVK) is, évente négy kötet megjelenésével, ebből egyet kisebbségi magyar költő alkotott meg. Volt az Első Osztályosok Ajándékkönyve sorozat, és a Madách is számos egyéb sorozattal rendezte egységbe a felvidéki írók alkotásait.
Aztán megszületett a számos mellett még egy sorozat, amelyet fiatal szerzőknek szánt az akkori Madách. Őket szerették volna felkarolni, elindítani, lehetőséget adva nekik, hogy megmutassák magukat. Ők voltak a Próbaút antológia fiataljai. A válogatással indult útjára 1981-ben a Főnix Füzetek sorozat, amelynek szintén fellelhető a legtöbb kötete (vagy talán mindegyik?) könyvtárunkban, első oldalán „palackpostával”, tehát dedikálással és anélkül is. Ezeknek az akkor még zömmel ifjú íróknak a nagy része később önálló kötettel is jelentkezett. Azt sajnos nem sikerült kinyomoznom, hogy voltaképpen hány könyv is jelent meg ebben a sorozatban (pedig az egyes köteteket sorszámmal látták el), de úgy gondolom, hogy talán több mint húsz alkotás látott napvilágot, különböző műfajokban.
Az egyik írásomban említettem, hogy szeretek az online antikváriumok virtuális polcain turkálni, és rengeteg Főnix Füzetre lettem figyelmes. Hadd ne soroljam most fel az összes szerzőt, akinek a műve megjelent e sorozat révén, elég ha néhány nevet, munkát említek: Soóky László: D.I. Vándor-lása; Cúth János: Lélekharang; Kendi Mária: Tündelevény; Talamon Alfonz: A képzelet szertartásai; Hogya György: Metszéspont; Szigeti László: Csendek útjain; a fentebb írt Próbaút – antológia; Vajkai Miklós: A másnapos város; Barak László: Sancho Panza szomorú stb.
Mint már néhányszor említettem, minden könyvnek ki lehet „nyitni” a „palackpostáját”, függetlenül attól, dedikált-e a kötet (persze egy dedikált könyv más üzenetet is hordozhat). Érdemes lenne ezeket a Főnix Füzeteket egyszer alaposabban is végiglapozni, elolvasni, hogy megtudjuk, a nyolcvanas években még igencsak fiatal szüleinket, korosztályukat mi is foglalkoztatta gondolatban.
