Elfelejtett (?) könyvek rendhagyó „palackpostája” – A felvidéki magyar költészet antológiája
Bevallom őszintén, szeretem böngészni az online antikváriumok kínálatát, és itt-ott megakad a szemem egy-egy régebben megjelent (cseh)szlovákiai magyar kiadványon is.
A legtöbbször a könyv szerzője már nem él, de munkája, ha zaklatott digitális létünkben máshogy nem is, de az online antikváriumok „polcain” megjelenik. Minden könyv, bizonyos aspektusból egy kor lenyomata, egy olyan koré, amelyben az alkotó, ha akarta, ha nem, benne kellett, hogy éljen, s ilyen módon, ha másként nem, hát kortagadó „lenyomatként” mégiscsak tükrözi a körülötte lévő valóságot. Persze kérdés az, hogy efféle kortagadó „lenyomatú” könyv létünk bizonyos korszakaiban egyáltalán megjelenhetett volna-e, amikor a könyvkiadás állami „monopólium” volt.
Visszatérve az online antikváriumokhoz, legutóbbi böngészésem alkalmával egy, a Madách által megjelentetett vaskos antológia került a látómezőmbe, s valamiféle késztetést is éreztem, hogy belelapozzak, fizikai értelemben is. Tudom, hogy folyamatos (?) rendezés alatt álló, de egyelőre még nagyon „rendetlen” családi könyvtárunkban valahol megvan ez a kiadvány, de sajnos én is úgy jártam, mint néhai nagyapám, aki, ha a folyamatos turkálás alatt lévő könyvtárában nem talált meg valamit, elballagott a pozsonyi antikváriumok egyikébe, és pár fillérért megvette a „hiányzó” könyvet. Nos, én meg pár euróért megrendeltem a versantológiát, amelynek címe: Jelenlét, megjelent a pozsonyi Madách kiadónál 1979-ben. Anyagát Fónod Zoltán és Zalabai Zsigmond válogatta, az előszót Fónod, az életrajzi adatokat Zalabai vetette papírra.
„Palackpostás” írásaimban többször megjegyeztem, hogy egy-egy könyv dedikációja voltaképpen egyfajta palackposta, amely sokszor évek múltán kerül elő egy-egy régen megjelent, és a legtöbbször már elhunyt szerző üzeneteként. Megjegyeztem azt is, hogy sokszor dedikáció nélkül is „palackposta” egy-egy könyv. Ez a Jelenlét is ilyen. Legalábbis számomra.
A (cseh)szlovákiai magyar irodalom alapozó költőnemzedéke és a „nekik feszülő”, új utakra törő új nemzedék, valamint az életkorban is a „köztes” alkotókat képviselők verseinek szép válogatása a kötet. 22 költő mutatkozik be az olvasónak csaknem 600 oldalon. Aki tehát a (cseh)szlovákiai magyar költőkkel kíván megismerkedni, betekintést nyerhet e részirodalom költészetébe. Persze a megjelenés dátuma sem mellékes. Azóta változott az ízlés, az emberek érdeklődése számos irányba fordult a digitális tér határtalansága okán is, de bízzunk az olvasóban, és reménykedjünk benne, hogy még van… S miért ne lenne?
Egyébként a felvidéki magyar irodalom II. világháború utáni korszakában több antológia is napvilágot látott, amelyek egyfajta áttekintést kínáltak a költészet és a próza területén született alkotások legjavából, de egyúttal afféle seregszemleként is szolgáltak, hogy az olvasóknak legyen elképzelésük arról is, kik azok, akik elindultak a költészet, illetve a próza simának korántsem nevezhető útján. Az idő múlásával sokan rádöbbentek, hogy nincs ehhez kellő elszántságuk és tehetségük, de akadtak azért jó néhányan, akik nem adták fel, önmagukat művelve és a világot egyre jobban megismerve folytatták kitartóan az utat.
Az 1945 utáni első antológia 1953-ban jelent meg, amelyben versek és prózai írások egyaránt szerepeltek. Ebben számos olyan szerzővel találkozunk, akik később is meghatározó képviselői voltak a felvidéki magyar irodalomnak. Egy évvel később, 1954-ben Három fiatal költő – Ozsvald Árpád, Török Elemér és Veres János – verseit vehette kézbe az olvasó, aki hamarosan a Megalkuvás nélkül címmel megjelent antológia jóvoltából a két világháború közötti korszak csehszlovákiai magyar irodalmának a legjelesebbnek (és a kommunista hatalom számára is „szalonképesnek”) tartott képviselőivel ismerkedhetett meg.
A listát nézve elmondhatjuk, hogy a szerzők nagy részének művei így vagy úgy kiállták az idő próbáját, noha nyilván ma már csak a legelszántabb irodalomrajongók lapoznák fel verseiket, szövegeiket. Volt még ezt követően számos emlékezetes válogatás, ezúttal azonban a fentebb emlegetett, 1979-ben napvilágot látott Jelenlét című költői antológiáról szólnék részletesebben. Az alapos bevezetőt Fónod Zoltán írta, aki helyenként bátor mondatokat is papírra vetett a felvidéki magyarokat sújtó 1945 utáni megaláztatásokról. Ezt csak azért érdemes megjegyezni, mert az antológia megjelenésekor még javában regnált a Csehszlovákiában a prágai tavasz bukását követő, a visszarendezést előtérbe helyező ideológia.
A kötetben szereplő 22 költő munkássága mára sem veszített jelentőségéből. Igaz voltak, akik szerényebb tehetséggel járták végig a költői pályát (ezt egyébként utólag a beválogatott versek száma alapján is megítélhetjük), de azt senki sem állíthatja, hogy a két válogató nem végzett körültekintő munkát. A közel hatszáz oldalas válogatás a felvidéki magyar líra eddigi legterjedelmesebb összefoglalása, de az a gyanúm, hogy ezt a kötetet csak kevesen forgatják manapság, pedig egy vizsgához kitűnő alapanyagul szolgálna, a kötetet záró életrajzok és kiadványlisták pedig további eligazítást is jelenthetnének. Az antológia lényegében a II. világháború utáni korszak harmincvalahány évének felvidéki magyar lírájáról ad látképet és a figyelmes olvasó arra is rádöbben, hogy melyek voltak azok a témák, amelyek költőinket írásra sarkallták. Sok esetben a költői képek, a virágnyelven megfogalmazott gondolatok olyasmiről vallanak, amit prózában nem lehetett volna kimondani.
A gondolatok, vagy „csak” érzések, sugallatok külön-külön is egyedivé, „felismerhetővé” teszik az egyes alkotókat, azonban így, együtt, csaknem hatszáz oldalon böngészve, olvasva őket, kerek „egésszé” áll össze mindaz, ami a két borító közé került. Persze nyilván ebben szerepet játszik a két értő válogató munkája is.
A végére kívánkozna néhány idézet is, a szerzők feltüntetése nélkül, csak „úgy”… Hátha valaki kedvet kap és leemeli valahonnan (egy közkönyvtárból mondjuk) ezt az antológiát. 22 költő lelkének lenyomatát. Közülük, ha jól tudom, már csak vagy hárman élnek. Az életük, a Jelen-lét múlt idővé foszlott, de a Jelenlét kötet továbbra is aktuális, nagyon is élő gondolatokat rejt a két borító közti palackpostájában. Csak ki kellene halászni a könyvek tengeréből.
