Elfelejtett (?) könyvek „palackpostája” – Anyák napjára
Legutóbbi „palackpostás” írásomban megjegyeztem, hogy a kis (cseh)szlovákiai (rész)irodalmunk berkeiben született, régen megjelent könyvek, munkák, ha úgy tetszik, egy „palackposta”,hosszú üzenetével érnek fel, tanulságos kibontani őket, beléjük pillantani olykor, hisz egy régen elmúlt világról „tudósítanak” az irodalom eszközeivel, ilyen-olyan stílusjegyeivel, a kor fogalmi és eszmevilágát sem mellőzve, és vissza-visszatekintve egy régen elmúlt paraszti világra is. Ezúttal nem a dedikáció különféle tartalmú „palackpostáját” bontanám ki, hanem egy előttünk álló ünnep „szövegkörnyezetébe”, miliőjébe próbálom beilleszteni régen megjelent verseskönyvek egy-egy mozaikdarabját.
A fentebb említett ünnep az anyák napja, amelyet szerte a világon megünnepelnek, azonban az ünnep dátuma nem egységes. Magyarországon és itt is a magyar nyelvterületen május első vasárnapján ünnepeljük az anyák napját; Szlovákiában viszont május tizedikén, vasárnap érkezik el az édesanyák köszöntésének ideje.
Az anyák ünnepe, napja (a Wikipédia szerint), az ókori, évenként megrendezett tavaszi ünnepségekre vezethető vissza,
Angliában már az 1600-as években köszöntötték az édesanyákat,
Később amerikai ösztönzés nyomán terjedt el világszerte az anyák köszöntése. Egy Anna Jarvis nevezetű hölgy 1907-ben indított kampányt édesanyja emlékére, és 1914-ben
Magyarországon először
Csehszlovákiában hivatalosan 1923-ban nyilvánították ünneppé az anyák napját. Ez elsősorban Alice Masarykovának, az első Csehszlovák Köztársaság elnöke lányának volt köszönhető. A későbbi korszakok „ellensúlyozása” gyanánt Csehszlovákiában 1948 februárja után „elfelejtődött” az anyák napja, és helyébe a márciusi nők napja lépett. Az anyák napja ünnepe 1989 után kezdett ismét feléledni, és május második vasárnapján magára találni. Ma Szlovákiában számos településen, városokban, falvakban, kulturális és sportintézményekben, iskolákban tartják meg az anyák napját.
Fentebb szó volt már róla, hogy néhány régen megjelent „hazai” verseskötet révén, „palackpostánkban” most néhány vers lesz, amely a régmúlt időben született, s megőrizte könyvtárunkban az idő, amely gyorsan halad, s egyre gyorsabban változtatja világunk arculatát. E kiválasztott néhány vers szinte magától „jelentkezett”, kikívánkozva e régi könyvek „börtönéből”. Egy kivételével, mai szóhasználattal élve, akár minimalistának is nevezhetnénk őket, mert egyszerűek, majdnem szikárak, de a minimalizmus, mint irányzat vagy stílus, mást sugall, jelent, kíván; az olvasó gondolkodásának a mozgósítását a kevés szavak mentén. Ez már nem egyszerűség, nem szikárság, annál több… Vagy inkább kevesebb. „Palackpostás” köteteink versei inkább a „csupasz” egyszerűség „jegyében” születtek, a költői lélek örök bánatából táplálkozva. Kezdjük a sort Ozsvald Árpád: Oszlopfő című kötetével, amely a pozsonyi Madáchnál jelent meg 1981-ben. A 17. oldalon található verset 1955-ben írta. Emlék az édesanyjáról önmagának, és nekünk is.
Olvas az anyám
„Törékeny vállait összehúzva, / kezében könyvvel ül az ágyon / s verseket olvas az én anyám. / / Közel tartja, hogy jobban lásson. / A kis lámpa csak úgy pislákol, / árnyékot rajzol szobánk falán. / / Barna hajában már ezüst szálak, / de szívében, lám, sose vénül, / mert verseket olvas az anyám. / Kint a fákon most fehér dér ül, / bent anyám arca egyre szépül, / és csillag ragyog a homlokán.”
Bábi Tibor Vándormadár című könyve 1960-ban jelent meg Pozsonyban a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadónál. A 21. oldalon található versbe édesanyja, vagy „csak” egy anya alakját szőtte-e bele, nem tudni. A Reggel óta folyvást cím az emberben József Attila versének sorait idézi meg. (Már egy hete csak a mamára gondolok mindíg, meg-megállva.)
„Kiskeszin él anyám, özvegy édesanyám, / az Ipoly vizében fekete inget mos; / háta mögött lúdja selyem füvet kapdos, / kicsi, fehér lúdja selyem füvet legel. / / Selyem fű, selyem fű fehér lúd csőrében, / arany nap, arany nap a topolya ágán, / hová lett hirtelen az ég fejem fölül...? / Tárnában föld alatt termett a kenyerem, / Tárnában föld alatt termett a bánatom is, / föld alatt, föld alatt terem örömem is... / / Reggel óta folyvást csak haza gondoltam, / háromszor is kemény kőbe vájt szerszámom / s lámpám kivirágzott, mint a napraforgó; / fekete föld alatt sárga napraforgó.”
Dénes György Az idő börtönében című könyve 1970-ben jelent meg a pozsonyi Madáchnál. A 38. oldalon olvasható a Sült krumpli című vers, amelyben a költő édesanyja alakját idézi meg.
„Egy őszi este, hajdanán, / rózsakrumplit sütött anyám, / mázas tálban asztalra tette, / az édes illat szállt felette. / / Mily jó volt az a krumpli rég, / még most is érzem melegét, / íze a számban megmaradt, / ó, fehér, mennyei falat! / / Sült krumpli, esti lámpafény, / mázas tálban alvó remény. / Hol van már, hol van az a kor? / Keresem egyre, nincs sehol. / / Anyám is régen ott pihen a krumplitermő földbe´ lenn , / Már csak álmomban látom én, /illatos krumplit süt szegény.”
Gál Sándor Új Atlantisz című verskötete a pozsonyi Madáchnál jelent meg 1982-ben. A 11. oldalon olvasható az a terjedelmesebb vers, amelynek minden sora nem fér bele ebbe a rövid írásba, de néhány idézet erejéig felhívom rá a figyelmet. Címe: Novemberi játék, Emlékül anyámnak
„(...) Most szobrot állítanék anyámnak, de nem vagyok kőfaragó, / így hát csupasz ceruzasorokban örökítem meg virág-testét, / mert a betűk is virágok, s a virágok vigyáznak egymásra. / / (...) Én mondom, anya, nagyon erős ez a föld, / elbír annyi kínt, annyi vért, annyi szennyet, / annyi vad, értelmetlen szenvedést, szép szerelmet, / amit az életem negyedszázada hordoz. / / S mi vagyok én? / Egy ölelés szép ráadása, / semmi több, azt te tudod legjobban, anyám. / Huszonöt éve élek, s már tíz éve csak szombatonként / főzöd a vacsorámat.”
Fentebb a minimalista irányzatot említettem, s a végén egy erre „hajazó” , de inkább a japán haikut (részben) idéző versekből szemelgetek. A kis könyv címe: Gyöngyök és göröngyök, szerzője Kulcsár Ferenc, megjelent a dunaszerdahelyi NAP Kiadó gondozásában 2006-ban.
E rövid írás végére ebből a könyvecskéből két anya-vers kívánkozik a kötet 78. és 79. oldaláról.
Fotó
„Édesanyám, halhatatlan kislány,
játszol a rettentő ég alatt;
vadgerle búg az akácon,
angyal fésüli lenhajad.”
Édesanyám
„Édesanyám, Szűcs Jolán,
elmentél, drága,
legkisebb fiúnak
vajúdtál világra,
nélküled nehéz lett,
súlyosabb az Isten,
nincs, aki szólítson:
Kicsi fiam, kincsem.”
