Eleven képek vibrálása
Mintha képeskönyvet lapozgatnék, fut át az agyamon M. Kovács Melinda Istennek nem számítanak a részletek című novelláskötetét olvasva. Annyira elevenek az elmémben felbukkanó képek, jelenetek, történetek, hogy magamat is részeseiknek látom. A novellák szereplői pedig egytől egyig valósághűek, és nagyon ismerősek: talán az én édesanyám jelenik meg némely oldalakon, vagy a férjem, gyermekeim, a szomszédok, rokonok, munkatársak. Sőt, én magam is benne vagyok a novellákban, szinte mindegyikben.
M. Kovács Melinda 2017-ben A kételyen a túl, majd 2019-ben A vétkeinken túl című regényekkel vált ismertté az irodalomkedvelők körében. Közben számos kisprózája is megjelent a felvidéki és magyarországi irodalmi lapokban.
Alkotásai a mindennapok apró villanásaiból bontják ki az emberi kapcsolatok és az élet mélységeit. Újonnan megjelent kötete harmincöt novellát tár az olvasó elé, amelyek a tőle megszokott lírai érzékenységgel taglalják életünk fontos kérdéseit.
Az Eperlekvár c. elbeszélés sorrendben az első a négy fejezetbe soroltak közül. S ezt elolvasva máris sejthetjük, hogy jobbára az emlékezés, a múlton való merengés és az ezt átölelő jelenlét képeinek leszünk részesei a kötet olvasása közben. Ebben a novellában a váratlanul érkező ősz, a hideg, az eső, a virágba induló bazsalikom mind hirtelen változást jelent, s ez Zitának görcsbe rándítja a gyomrát. A változás bizonytalanságot jelent, Zita viszont a régi, jól bevált életmenet híve. „A kávé a gördülékeny ébredéshez kell, a briós biztonságérzetet ad, a gyerekkorára emlékezteti. Anya nagy, pöttyös bögrében rakta elé a kakaót, a briós és az eperlekvár a meghitt családi reggelik kihagyhatatlan részét képezték.” A múltba kapaszkodás és a megszokott rutin jelenti a biztos pontot a jövőt illetően. „…a reggelnek a megszokott módon kell indulnia, különben döcögőssé válna a nap…” Ez a cselekményben valójában szűkös lírai rövidpróza annál mélyebbre viszi az olvasót az érzelemvilág síkján. A szerző Zitát nem tettei, cselekvése által láttatja, hanem karakterét belső monológjai, elmélkedései révén bontakoztatja ki. Jó pszichológiai szemlélődés, kellő megfigyelési képesség és írói tehetség szükséges mindehhez, ami pedig M. Kovács Melinda esetében adott. Eddigi munkássága is ezt bizonyítja, ahogy az újonnan megjelent kötete is.
Sorra vehetjük az összes novellát a könyvből, jelen van bennük a képiség, a kapcsolati vívódások, a gyermekkor meghatározó mozzanatai és az oly fontos érzékiség.
A Húgom virágai a legérzékenyebb írások közül való. Témája a családi kapcsolatok, a mulandóság és a gyász. Az anya a központi alak. „Anyának jól állt a sok virág, fiatalságot csempészett középkorú vonásai közé: néhol már őszült, az ezüst foltokat eltakarták az illatos virágfejek. Ilyenkor volt a legszebb, mégis sajnáltam a leszakított virágokat, melyek a koszorú fonatai közt már néhány óra után fakulni kezdtek. Ahogy hervadtak, anyám is velük öregedett, több lett a homlokán, a koszorú alatt a ránc. Utáltam a húgom koszorúit, s hogy nem tudom megállítani az idő múlását.” Ezt az elbeszélést a szimbólumok, metaforák sokasága szövi át. A virág a szépség szimbóluma, ezzel párhuzamosan a hervadó virág az elmúlásé. A ráncok a homlokon a belső fájdalom jelei.
Az itt is jellemző lírai hangvétel alátámasztja a monológok, a ki nem mondott, csupán elgondolt szavak által sejttetett csendes, ám annál erősebb feszültséget, az érzelmek legmélyebb rétegeinek feltárását.
Bármelyik más novellát is kiemelhetnék a kötetből, de hogy rámutassak M. Kovács Melinda finom humorára is, a Fánk című elbeszélést választottam. Nem kimondottan humor, hanem inkább irónia és cinizmus jellemzi egy munkahely kis közösségét, ahol a főhős a társadalmi elvárásoknak kíván eleget tenni, amikor elutasítja a reggelente felkínált fánkot. A novella kimenetele pedig egyenesen szarkasztikus.
Hétköznapi emberek, hétköznapi tárgyak, események közé sűrítve jelennek meg komoly tapasztalatok, feszültségek, társadalmi szerepek – szimbólummá válva a szerző gondolatmenetében. Kellemes, jó érzés elmerülni ezek sokaságában, rádöbbenve a felismerésre: a belső hangok is lehetnek zajosak. Sőt!
M. Kovács Melinda: Istennek nem számítanak a részletek, Woman Press, 2025
