Egy zeneszerző ma is aktuális üzenete
Németh István László neve manapság nem cseng túlságosan ismerősen, viszont ha azt mondjuk, hogy Németh-Šamorínsky István, akkor a legtöbb felvidéki magyar is tudja, hogy kiről van szó. Természetesen ugyanarról a személyről van szó, aki 1896-ban Somorján született és 1975-ben Pozsonyban hunyt el. A szlovákiai zenetörténészek olyan alkotóként tartják számon, aki zeneszerzőként, karmesterként, orgonistaként és zenepedagógusként egyaránt jelentős életművet teremtett.
A két világháború közötti évek Csehszlovákiájában és a Tiso-féle Szlovák Köztársaságban még Németh István Lászlóként volt a felvidéki – elsősorban a pozsonyi – magyar zenei élet szervezője és aktív közreműködője, egyebek mellett kórusalapító és Bartók Béla, Kodály Zoltán műveinek előadója, népszerűsítője. Mindezt most azért tartottam fontosnak elmondani, mert kezembe került egy érdekes füzet, amely 1941-ben a pozsonyi Toldy Kör kiadásában, Esterházy János és Aixinger László szerkesztésében látott napvilágot egy akkoriban megjelenő sorozat egyik darabjaként.
A jeles muzsikus ebben a tanulmányában a korszak szlovákiai magyar zenekultúrájának vonja meg a mérlegét. Felteszi azt az izgalmas kérdést is: van-e szlovákiai magyar zeneművészet? Válasza egyértelmű:
Ezek a gondolatok napjainkban is ismerősen hangzanak, ahogy sajnos az a kritikája is aktuális, hogy a zene iskolai oktatása rendszertelen, a felnövő nemzedékek nem kapnak olyan alapokat a zene és általában a művészetek terén, amelyekre később nyugodtan építkezhetnek, még ha csupán műélvezők is lesznek. Érdekes az a megállapítása is, hogy Pozsony sokkal fogékonyabb a modern zenei irányzatok befogadására, mint Budapest, ahol
Kétségtelenül figyelemre méltó gondolatok, különösen annak fényében, hogy a progresszió élharcosaiként Bartókot és Kodályt ajánlja olvasói figyelmébe. Azt a Bartókot történetesen, aki e sorok írásakor már Amerikába menekült az egyre fenyegetőbb nácizmus elől. Vajon mit gondolhatott a cenzor, aki 1941-ben ezt a szöveget megjelentetésre alkalmasnak találta.
A cikkíró még azt is fontosnak tartja kifejteni, hogy
