Egy versvándor a Bodrogközben
Május 13-án a Bodrogköz vendége volt Tóth Péter Lóránt, Radnóti-, Latinovits- és a Pro Cultura Hungarica-díjas kunszentmiklósi versmondó, versvándor. Áder János köztársasági elnök támogatásával járja a Kárpát-medence magyarok lakta vidékeit, és vállalása szerint 14 településre fog előadásaival ellátogatni.
Eddig Horvátországban kétszer lépett közönség elé, a Bodrogközben ma ugyancsak két rendhagyó irodalomórát tartott, az egyiket Bolyban, a másikat Királyhelmecen, holnap pedig Szepsibe utazik. Vállalt körútját ősszel folytatja majd. A fiatalembernek, aki eredetileg történelem-testnevelés szakos tanár, vannak felvidéki gyökerei is, hiszen apai nagymamáját Andódról, Czuczor Gergely egykori szülőfalujából telepítették ki.
A versek szeretetét tulajdonképpen az anyatejjel szívta magába, igaz, kamaszkorában egy időre elcsábította a kosárlabda, de azután 2006-ban visszatért a versmondáshoz, amit 2015-ig a tanítással párhuzamosan művelt, azóta pedig ez a fő foglalkozása. Versimádatáról kérdeztük.
Egy magyarországi fiatalember milyennek látja a kisebbségi sorsban élő kárpát-medencei magyarokat?
A délvidéki, illetve a Kárpátalján élő magyarok sokban hasonlítanak egymáshoz. Részükről érezhető leginkább az anyaországhoz való ragaszkodás. A Felvidéken tapasztaltam a legnagyobb érdektelenséget, illetve itt a legintenzívebb az asszimiláció. Az erdélyi magyarokat talán leginkább az őszinteség, a nyitottság és az egyenesség jellemzi. Ugyanakkor mindenütt elsősorban emberek élnek, és csak másodsorban szlovákok, románok, vagy magyarok. Érdekes lenne egyszer azt kutatni, vajon 2-3 generáción túl hány magyarországi embernek vannak gyökerei a határon kívül. Ugyanakkor minden országban érvényes a magyarok politikai megosztottsága.
Versvándorként hány összeállítással járja a világot?
Bolyba egy József Attila- versösszeállítást vittem a gyerekeknek Vasútállomás címmel, Királyhelmecen pedig Petőfi és Arany barátsága volt a téma. Természetesen ennél gazdagabb a repertoárom, mintegy tízféle, egyenként 60-70 perces összeállításból áll. Vannak szóló műsoraim, illetve olyanok is, amelyekben barátaim is közreműködnek. Nem vagyok a klasszikus, pátoszos versmondás híve, minden versben az aktualitást, a mának szóló üzenetet keresem. Az 1956-os műsoromban például azt, mit jelentett a szabadság 63 évvel ezelőtt, és mit ma. De az sem meghatározható, hogy Arany vagy Petőfi volt a nagyobb hazafi. Nemcsak egyféle hazaszeretet létezik! Amit még műsoraimmal kapcsolatban elmondanék: nem szoktam az interaktivitáshoz kütyüket használni, egyetlen eszközöm a puszta szó.
Milyen terveket dédelget a közeljövőre nézve?
Idén emlékezünk Radnóti Miklós születésének 110. és halálának 75. évfordulójára. Ebből az alkalomból készül a „Lélek vagyok, élni szeretnék” című pódium előadásom, tervezem továbbá, hogy bejárom a Bor-Abda, azaz az erőltetett menet útvonalát, mert kíváncsi vagyok rá, mi van most ott. Erről egyébként egy dokumentumfilm is készül majd, följegyzéseimből pedig egy útikönyv. 2020 a trianoni diktátum centenáriumának éve lesz, ezzel kapcsolatban is tervezek egy összeállítást. Nem melldöngetőset, hanem előremutatót.
Ön már három alkalommal ült a Tompa Mihály szavalóverseny zsűrijében is...
Ez a legnagyobb méretű magyar nyelvű szavalóverseny a Kárpát-medencében. Nagyon erős a felhozatal, roppant tehetséges gyerekekkel találkozom évről évre. Tetszik az is, hogy ez az esemény önöknél közügy. A kiegészítő programok is fantasztikusak, a komáromiak idei Padlás című előadása fergeteges volt.
Hogyan készül egy-egy előadására?
Az ember – bárhol is lépjen színpadra – nem takarékoskodhat önmagával. Egy A walesi bárdok nem adható elő csak ímmel-ámmal. Az előadások színvonala egyébként a közönségen is múlik. Ha nyitott a mondanivalómra, visszük egymást előre, akkor baj nem lehet. Egyébként nem lépek úgy közönség elé, hogy a nagy verseket át ne ismételném. Ha netán színházban kell fellépnem, ez még nagyobb kihívás, még nagyobb drukk, mert ott a költőt színészként kell megjelenítenem.
