Egy üzenet a csallóközi múltból
Az egyes régiók, települések múltját bemutató kiadványok száma az 1989-es rendszerváltozást követően örvendetesen megszaporodott. Persze korábban is születtek ilyen munkák, de a szocializmus évtizedeiben elsősorban „politikai megrendelésre” íródtak és céljuk a szocialista rendszer és a kommunista párt sikeres „társadalomépítő” igyekezetének a bemutatása volt. Ezekben a könyvekben áttekintették ugyan a korábbi évszázadok fontosabb eseményeit is, de a szöveg jelentős része inkább az 1948 utáni időszakra fókuszált.
A kommunista diktatúra bukását követően azok is bátrabban fogtak bele az ilyen munkába, akik már előzőleg is szert tettek bizonyos gyakorlatra, csak addig nem vethették papírra mindazt, amit gondoltak, de olyanok is akadtak, akik szemléletmódjukon változtattak, s meggyőződésből vagy érdekből igazodtak a megváltozott közeghez. Presinszky Lajos (1939–2010) földrajz–történelem szakon szerzett tanítói oklevelet és éveken át pedagógusként dolgozott, de az 1970-es évektől 1990-ig a dunaszerdahelyi marxista-leninista egyetem („foximaxi egyetem”) igazgatója is volt. 1990-től haláláig a somorjai Honismereti Ház gondnokaként végzett hasznos munkát és elsősorban a csallóközi településekről készült helytörténeti összeállításaival hívta fel magára a figyelmet.
A 2004-ben megjelent Múltunkról a jelennek – Alistál, Felistál, Tőnye című kötete egy „kistérség” egykori életét hozza emberközelbe különböző feljegyzések, régi felvételek és levéltári dokumentumok segítségével. A kötethez Alistál korábbi polgármestere, a napokban Csemadok Életműdíjjal kitüntetett Fazekas István írt egyfajta előszót Köszöntöm az olvasót címmel. Ebből idéznék:
A könyv a helyi Csemadok-szervezet megalakulásáig tárgyalja az eseményeket. Az azt követő korszak eseményeiről egy később megírandó könyvben terveznek számot adni Fazekas István idézett bejegyzése szerint. Ez tudtommal még nem készült el, de a munka másra vár, hiszen Presinszky Lajos már tizenhárom éve nincs köztünk.
A címben említett három település sok-sok vitát követően már a Felvidék zömében magyarok lakta régióinak az anyaországhoz történt visszacsatolását követően egyesült. Erről a következőket olvashatjuk:
Az ember elszorult szívvel olvassa a két világháborúban elhunyt alistáliak nevét. Csak Szalacsi nevűből hatan haltak meg a nagy háborúban, de a második világégés során is három Szalacsi áldozta életét. A község talán legszomorúbb időszakát, az 1945 utáni magyarellenes intézkedéseket, a kitelepítésekkel kapcsolatos eseményeket a könyv legterjedelmesebb fejezet taglalja (ez 30 oldal). A két világháború közti évek csallóközi magyar sajtójából is számos érdekes hír, cikk került a kötetbe, némelyek egy-egy közismert személy elhunytáról tudósítanak, de vannak akár humorosnak is tűnő, de tulajdonképpen elszomorító írások. Egyet idéznék, ez a Csallóközi Hírlap 1936. évfolyamának július 4-i számában jelent meg:
Végül ismét Fazekas Istvánt idézem:
