Egy szenvedésteljes élet
A címül választott jellemzés Gyulai Páltól ered, aki a Magyar Tudományos Akadémia 1870. november 7-i ülésén emlékbeszédet tartott „Pákh Albert felett”. Talán meglepően hangzik, de Pákhnak nem voltak tudományos felfedezései vagy olyan művei, amelyek révén akkoriban sokan tagjai lettek a tudós gyülekezetnek. 1864-ben lapszerkesztői minőségében találták méltónak erre, és ez sokat elárul újságírói tevékenységéről.
Pákh Albert Rozsnyón született 1823. március 11-én. Édesapja evangélikus szuperintendens volt, és a fiát szülővárosában, Miskolcon, Iglón és Lőcsén taníttatta. Sopronban bölcseletet és teológiát hallgatott, Debrecenben pedig elvégezte a jogi stúdiumokat. Már Sopronban élénken foglalkozott az irodalommal, egy magyar társaság titkáraként és közlönyének, a Szünóráknak a szerkesztőjeként sok fiatal irodalmárral megismerkedett. A városban találkozott az ott katonáskodó Petőfi Sándorral is, akivel később a debreceni években ismét összehozta a sors. Életre szóló barátság alakult ki közöttük.
Debrecenben írta első humoros zsánerképeit Kaján Ábel álnév alatt. 1844 késő nyarán költözött Pestre, ahol egy ügyvédi irodában dolgozott nem túl nagy lelkesedéssel. Bár 1846-ban letette az ügyvédi vizsgát, a következő húsz évben kizárólag az irodalomnak és a lapszerkesztésnek szentelte az életét.
1845-ben a Pesti Hírlap tárcaírója, vagy ahogy akkoriban – éppen Pákh szóleleménye alapján – mondták: „újdondásza” lett. Sajátosan humoros, ironikus és szellemes stílusával azonnal felkeltette az olvasók érdeklődését. 1846-ban tagja lett a Petőfi alapította, de rövid életű Tízek Társaságának, amely egy saját lapot kívánt megjelentetni. Ez a terv azonban dugába dőlt.
1847-ben Pákh Albertet egy komoly betegség ágynak döntötte, végül a Bécs melletti Laab-féle vízgyógyintézetbe került, ahol az eredetileg három hétre tervezett kúra helyett három esztendőt töltött. Így kimaradt az 1848/49-es eseményekből. (Édesapját és testvérbátyját a forradalomban való részvételért az osztrák hatóságok üldözték.) Amikor 1850 augusztusában visszatért Pestre, siralmas állapotokat talált. Petőfi meghalt, magyar lap csak mutatóba akadt. Pákh Albert – névtelenül – szerkesztője lett az Újabb ismeretek tára című folyóiratnak, amely írói portréktól kezdve mindenféle okos ismeretet igyekezett megosztani az olvasókkal, de lehetőséget kaptak azok az írók is, akik fórum híján sehol sem publikálhattak. Az egyetlen irodalmi lap Nagy Ignác Hölgyfutára volt, annak sem akadt sok előfizetője.
Pákh Albert Gyulai Pállal 1853-ban egy rövid életű, hetente kétszer megjelenő irodalmi újságot indított Szépirodalmi Lapok címmel, de az olvasók nem ilyesmire vágytak. Ekkor barátjával, Jókai Mórral elindították a Vasárnapi Újságot, amely sajátos hangvételének és a benne bőségesen közölt képeknek köszönhetően gyorsan népszerű lett, és rövid idő alatt több mint 5000 előfizetőt szerzett.
Pákh Albert elsősorban szerkesztőként és a beérkezett írások „átfésülőjeként” jeleskedett, de időnként vezércikkeket és „értékeléseket” írt, ám a Kaján Ábel-féle „humorisztikus” cikkekre már nem volt kapható. Ezt elsősorban egyre romló egészségi állapotának számlájára írták, de talán helyesebb volna úgy fogalmazni, hogy az újságszerkesztést és az irodalomszervezést fontosabbnak tartotta a saját írói kiteljesedésénél. Az 1860-as években szerkesztette a Magyar Ember Könyvtára c. sorozatot is.
Gyulai szerint „Pákh írói pályája nincs arányban kitűnő tehetségével (…) élete, a szenvedés és türelem, a lemondás és áldozatkészség pályája.” Még nem volt 44 éves, amikor 1867. február 10-én Pesten elhunyt.
Megjelent a Magyar7 2021/12.számában.
