Egy páratlan memoár Gömörből
Több mint száz év után került kiadásra Haynik Géza első világháborús naplója, amely évtizedekig a rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeum levéltárában lapult. A magyarul és a szlovák fordításával párhuzamosan megjelent kétnyelvű kötetet Kerényi Éva, a múzeum történésze állította össze.
Kerényi Éva elmondta, hogy 2014-től kezdődően, az első világháború százéves évfordulója kapcsán nagyon sok világháborús napló került elő mind magyarországi, mind szlovákiai levéltárak, múzeumok, magángyűjtemények fiókjaiból. Ezek legtöbbje mind ez idáig feledésbe merült, vagy nem került nyilvánosságra.
A kerek évforduló kapcsán számos intézmény anyagtoborzásba kezdett, magánszemélyek segítségét kérte I. világháborús emléktárgyak és iratok felkutatásában, ajándékozásában. A Gömör-Kishonti Múzeumban is ekkor, 2014-ben került elő a múzeum addig még feldolgozatlan levéltári anyagában a Haynik-napló első kötete. Két évvel később, amint ezeket az ismeretlen kéziratokat folyamatosan dolgozták fel az intézmény munkatársai, bukkant elő a második, majd a harmadik napló is. Mint azt Kerényi elárulta, ettől kezdve már nem volt kérdés, hogy egyszer kiadásra kerül, csak a módját kellett megtalálni. A kötet megjelentetése végül a Kisebbségi Kulturális Alap anyagi támogatásának köszönhetően vált lehetővé.
A lábjegyzetekkel és magyarázatokkal ellátott, korabeli fényképekkel tarkított napló három részből áll. Az első egy 145 oldalas, szürke, gondosan megszerkesztett füzetecske. A legelső bejegyzés dátuma 1916. szeptember 10-e, ettől kezdve három hónap történéseiről ad számot a napló, amelynek köszönhetően kirajzolódnak Haynik Géza orosz hadifogságban eltöltött napjai. A notesz feljegyzéseiből jól körülhatárolhatók a témák, amelyek a leginkább foglalkoztatták tulajdonosát: szerelem, vallás, természeti környezet, hadifogság, belső gondolatvilág, jövőbeli tervek, szülőföld, közélet és művelődés.
A második napló csupán 33 oldalnyi, s ez tulajdonképpen az evangélikus Haynik vallásos gondolatainak a gyűjteménye. A magát álnéven Csősz Gézának nevező szerző a hadifogságban tartott istentisztelet rendjét is feljegyzi. A szülőföld iránti honvágy és az Istenhez való ragaszkodás pedig a legtöbb bejegyzésében megjelenik.
A harmadik napló az 1917-es év eseményeit összegzi 127 oldalon. Ebben Haynik az aktuális bel- és külpolitikai helyzetre fókuszál, amelyben jelentős szerepet kap az orosz gazdasági helyzet és a forradalom, a bolsevik hatalomátvétel, a diplomáciai kapcsolatok és az antant békefeltételei, a nyugati front, az olasz hadszíntér eseményei és nem utolsósorban a magyarországi helyzet, ami egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a táborban rendszeresen hozzájutott a napi sajtóhoz.
– Az első világháborúnak már nem élnek a túlélői, szemtanúi. Ezek a memoárok, feljegyzések, naplók és képeslapok az egyedüli kapcsolatot jelentik számunkra, történészek számára, hogy összeköttetésbe kerüljünk az iratok szerzőivel, s az írásokat olvasva gondolatban átéljük az általuk megtapasztalt megpróbáltatásokat – mutat rá Kerényi Éva.
– Egy történész számára ezek a naplók, levelek, feljegyzések a legértékesebb források, mivel mindegyik egyedi a maga módján.
Haynik Géza hadifogolynaplója egész Gömör számára óriási eszmei értékkel bír, hiszen általa megelevenedik az orosz hadifogolytábor ridegsége, a bizonytalan és kiábrándító hadifogság, ugyanakkor a haza és Rimaszombat utáni sóvárgás. A napló maga tükörkép is, Haynik Géza zilált lelkiállapotának a tükre, amint egyik témából a másikba, a jelenből a jövőbe kap. Egy korszak lenyomatát olvashatjuk a lapokon.
Haynik Géza 1885-ben született Losoncon, később Rimaszombatban élt és tevékenykedett. Tanulmányait a nyíregyházi evangélikus főgimnáziumban végezte, majd a Debreceni Magyar Királyi Gazdasági Tanintézet hallgatója volt. Az 1910-es évek elején a Rimaszombatban megjelenő megyei társadalmi lap, a Gömör-Kishont szerkesztő-munkatársa lett. Az I. világháború idején a besztercebányai Magyar Királyi 16. Honvédgya- logezred kötelékébe rukkolt be, amelyben több mint négy évig teljesített frontszolgálatot. Haynik hivatását a fronton is előszeretettel űzte – a 16-os honvédhadnagy saját fényképfelvételeivel dokumentálta a galíciai hadszíntér mindennapjait. A Gömör-Kishont c. lap munkatársaként folyamatosan tudósított a harctéri eseményekről, majd 1916-os orosz hadifogságba kerülését követően Nyizsnyij Novgorodból. A breszt-litovszki békekötés után Moszkvába került, ahonnan fogolycserével hadirokkantként a zsolnai tartalékkórházba szállították. A Nyizsnyij Novgorod-i hadifogolytáborban írt feljegyzései amellett, hogy hiteles kordokumentumként és forrásként szolgálnak az I. világháborúról, a magyar katona mindennapi életébe, gondolatvilágába és terveibe is betekintést engednek.
Hazatérte után Rimaszombatban telepedett le, és publikált a Gömör, a Rimavölgye és a Prágai Magyar Hírlap című lapokba is. A helyi evangélikus egyházközségben és a kisebbségi magyar közösségi életben is aktív tevékenységet folytatott. 1925-ben a Magyar Nemzeti Párt rimaszombati titkárának választották meg, később a prágai kormányban részt vevő Csehszlovák Szociáldemokrata Párt magyar tagja lett.
A két világháború közötti években a Gömör-Kishonti Múzeum felügyelőjeként dolgozott. Nagy valószínűséggel ennek köszönhetően maradt fenn az intézmény gyűjteményében háborús naplója az utókornak. A második világháborúban Haynik tartalékos főhadnagyként szolgált a szécsényi magyar királyi 61. honvéd bevetési központnál. A háborút követően a család egy része Magyarországra költözött.
A napló szlovák nyelvű fordításán Babróczky Ilona fordító és Kerepesi Igor, a rimaszombati múzeum munkatársa dolgozott, míg a szakmai együttműködés Bartók Bélának, az egri Eszterházy Károly Egyetem docensének és Pintér Tamásnak, a Nagy Háború Kutatásáért Alapítvány kuratóriumi elnökének köszönhető. A kötet 500 példányban jelent meg, és a Gömör-Kishonti Múzeumban vásárolható meg.
Megjelent a Magyar7 2021/18.számában.
