Egy Kossuth-díjas segédmunkás – 100 éve született Sarkadi Imre
Gyorsabban akart repülni a fecskénél, a hullócsillagnál. Mégis életműve befejezetlen, töredékes maradt. Vagy mégsem? Hubay Miklós szerint művei kinövik a félbeszakítottságot, a töredékekből teljes életművé állnak egybe. Negyvenedik születésnapja előtt pár hónappal kizuhant egy sokadik emeleti lakásból. Kondor Béla lakásából.
Öngyilkos lett? Baleset? Szakmailag akkor volt a csúcson. A Madách Színházban már próbálták az Elveszett paradicsomot, bemutatás előtt állt a Dúvad. Az írógépében az Elveszett paradicsom filmforgatókönyve. Nincs még egy alkotó a magyar irodalomban, akinek annyi töredéke maradt volna hátra. Csodagyerek volt, meg nem értett zseni? Csak annyi biztos, hogy töredékességében is a huszadik század egyik legjelentősebb életművét hagyta hátra. Száz esztendeje született Sarkadi Imre.
– írja róla halála után a jó barát, Illyés Gyula. 1921. augusztus 13-án született Debrecenben, édesapja adóhivatali tanácsos, adófőellenőr, született duhaj dzsentri, édesanyja tanítónő volt. Középiskolai tanulmányait a református kollégiumban végezte, majd 1939-ben beiratkozott a debreceni egyetem állam- és jogtudományi karára. A jogi stúdiumok mellett sok egyéb dolog is érdekelte, így az egyetemmel párhuzamosan dolgozott gyógyszerészsegédként és írnokként is, 1942 és 1944 között pedig a Debreceni Újság-Hajdúföld nyomdai korrektora, s több sportlap tudósítója is volt. 1943-ban végbizonyítványt szerzett az egyetemen, 1945-ben a Tiszántúli Népszava munkatársa, majd a Debreceni Szabad Szó szerkesztője lett. 1946-ban a fővárosba költözött, ahol a Szabad Szó munkatársa lett, s mellette a Válasz című lapnak is írt színházi jegyzeteket.
Ekkor ismerkedik meg vele a Losoncról, majd Miskolcról Budapestre került Szeberényi Lehel, aki két könyvében (Emlékek völgye, Családi körben) is megemlékezik a barátról, munkatársról,
akiről már akkor is tudták, a magyar irodalom egyik csodagyereke.
Az asztaloktól mindenki őt nézte: ki ez a fura figura, honnan keveredett? Valami gombtalan, vedlett, szürke katonaposztó lógott rajta (katona sose volt), derekán kötéllel összefogva, mely rojtosan lecsüngött. Tar koponyájának mintha különös képessége lett volna összegyűjteni és szétsugározni a fényeket, máris vidám lámpásul szolgált, derengést hozott a sötét étkezőbe”.
Ekkor már túl van első irodalmi sikerein, túl A próféta sikerén. Ezt legalább befejezte.
14 drámájából 8 maradt befejezetlen. Van, amelyet a televízió (Hannibal), s van, amelyet a Vígszínház (Kőműves Kelemen) fejezett be.
Ez utóbbiból a hetvenes években Bródy János és Szörényi Levente rockoperát ír, Kaszás Attila, Sörös Sándor, Hegedűs Géza, Rudolf Péter és az Öreg szerepében Páger Antal nagy pillanatai ezek.
De térjünk vissza az ötvenes évekhez. Különös, elviselhetetlen évek ezek. Egy száznyolcvan fokos fordulat évei. A dzsentrirendszer éppen kimúlóban, képviselőik nagy többsége ekkoriban emigrál, a munkásság, a szegényparasztság kap egy olyan szerepet, amelyet nem érez (még) a magáénak.
Mezítlábas tehetségek sora szabadul be a fővárosba, Soós Imre, Szirtes Ádám, Horváth Teri és társaik kerülnek főszerepbe, s bizony nem könnyű ezt a számukra teljesen ismeretlen szerepet eljátszaniuk.
Zajlanak a politikai perek, vidéken a szövetkezetesítés, az értelmiségi is keresi a helyét. Sokan nem találják. Tudjuk, Soós Imre is ebbe hal bele. Öngyilkos lett? Máig is ezen morfondírozunk. Ahogy máig bizonytalanok vagyunk, öngyilkos lett-e József Attila, Latinovits Zoltán vagy Sarkadi Imre. Vannak, akik jó eléldegélnek a téma taglalásából.
– ezt is Szeberényi Lehel írja róla. 1947-től a Magyar Rádió Falurádió című műsorának szerkesztője volt, de innen politikai okok miatt eltávolították. Ezt követően rövid ideig a Válasz állandó munkatársa, majd 1949-től a MAFILM dramaturgja, 1950-től pedig a Művelt Nép segédszerkesztője volt. Azt hitte, hogy a filmgyárban megtalálta a szerencséjét. Filmforgatókönyvek egész sorát követte el. De ne feledjük, az ötvenes években vagyunk. A cenzúra éberen őrködik a zsenik felett. Máriássy Félix számára megírja a Leányvásár című leendő film forgatókönyvét a Kútban c. novellájából. A téma akkoriban felettébb aktuális, a szövetkezetesítés. De Máriássyval sem akkor, sem pár évvel később, amikor a Viharbant írja filmre, nincs szerencséje. A cenzúra visszadobja.
A film mégis elkészül. Igaz, nem Máriássy, hanem Fábri Zoltán rendezésében.
A Körhinta a magyar filmgyártás egyik legnagyobb sikere lesz, amely először rúgja szét a szocialista hámot. Eljut Cannes-ba, a zsűri elnöke, Truffaut elájul Törőcsik Mari és Soós Imre (na és Kiss Manyi, Barsi Béla és Szirtes Ádám) természetes játékától.
Pár évvel később a Dúvad is meghívást kap a világ legrangosabb fesztiváljára. Fábri maga rohan a hírrel Sarkadihoz. Ott, akkor tudja meg, hogy Sarkadi előző éjjel kizuhant Kondor Béla lakásának ablakából. Öngyilkos lett, vagy csak a mindig extravagáns, de erősen alkoholista író udvarolni akarván Kondor feleségének lépést tévesztett? Ekkoriban a Kossuth-díjas zseni az Állami Vakcinatermelő Intézetben dolgozott segédmunkásként.
Kevesen írtak annyit, mint ő az ötvenes években. Pedig bőven voltak válságos pillanatai, szerelmi zűrzavarai, s nehezen viselte a rendszer kétszínűségét is. Körhinta című filmjének férfi főhőse, Soós Imre szintén az alkoholba és az öngyilkosságba menekült. Azt mondják, nem tudta megemészteni a vidéki mezítlábas fiúból hirtelen rá szakadt népszerűséget. Amíg az ötvenes évek első felében műveiben a földkérdéssel, a paraszti rétegek életének a radikális megváltozásával foglalkozott (a Madách Színház 1957-ben mutatja be Horvai István rendezésében, Pécsi Sándorral, Soós Imrével, Vass Irmával és Horváth Terivel a főszerepben a Szeptember című színművét, amelyben találkozik a földjét védő múlt a tagosításban és szövetkezetesítésben hívő jelennel, s az összecsapásukban kizárólag vesztesek vannak), addig az 1956-os forradalom után elsősorban a válságba jutó értelmiségi kiútkeresése foglalkoztatja.
Ekkor írja lektűrré nemesedett, s ponyvaregényként elkapkodott A gyáva című regényét, amelyből Fehér Imre tervez filmet, de ahogy Máriássy, úgy ő is kudarcot vall. A regényből jó tíz évvel később a kor akkori szexszimbóluma, Tordai Teri címszereplésével Mihályfi Imre készít filmet. Az a Mihályfi, aki még 1964-ben Máriássy helyett tévéfilmre viszi a Viharbant, s ő az, aki 1986-ban tévéfilmet készít az Elveszett paradicsomból. Az öreg professzort az 1962-es filmváltozathoz hasonlóan ismét Páger Antal vállalja el. A film Páger halála miatt torzó marad.
Sok mindenbe belefog, de alig fejez be valamit. Drámái jelentős részét félbehagyja, a Hannibal-drámáit majd Siklós Olga fejezi be, s Hajdufy Miklós forgat belőlük tévéfilmet Gábor Miklóssal a címszerepben, a Kőműves Kelemenből Szörényi Levente és Bródy János ír rockoperát.
Talán nem túlzás, sikerei csúcsrajáratása előtt hal meg. Halála napján jelenik meg a Kortársban A gyáva, már javában folynak a Madách Kamarában Pártos Géza irányításával az Elveszett paradicsom próbái, a főbb szerepekben Horváth Jenővel, Váradi Hédivel és Gábor Miklóssal, alig egy hónappal később a magyarországi mozik bemutatják a Dúvad című filmjét Fábri Zoltán rendezésében a címszerepben Bessenyei Ferenccel (ez a film is eljut Cannes-ba), s ha nem is az ő forgatókönyve alapján, de már forgatják az Elveszett paradicsomot. Makk Károly Sebők Zoltán szerepét (Sebőköt Sarkadi már az 1957-es Bolond és szörnyetegben is megírja) a mára szintén elfeledett, csodálatos hangú színészre, Pálos Györgyre bízta, az apját a már említett Páger, míg Mirát a Körhintában felfedezett Törőcsik Marira bízta. Nincs olyan, hogy elölről ne lehetne kezdeni… Nem fárad az ember abba bele soha, hogy él – üzeni az utókor számára Sebők Imre, s talán nem véletlen, hogy kritikusai, mint a kassai bemutatót recenzáló Gál Sándor azon kevés író közé sorolják, aki aktuálisabb ma, mint volt életében.
A hatvanas-hetvenes években szinte minden művét (a torzóban maradottakat is) kiadták, Kónya Judit írt róla egy remek monográfiát, az Elveszett paradicsom vagy az Oszlopos Simeon jutalomjátékok egész sorát eredményezte
(Vinczéné, a házmester szerepében láthatta a közönség Gobbi Hildát, Kiss Manyit, Tábori Nórát és Hámori Ildikót is), a Körhintából több színpadi változat is készült (legutóbb a Nemzeti Színházban Vidnyánszky Attila rendezésében az öreg Pataki szerepében Cserhalmi Györggyel), de az Elveszett paradicsomot 1972-ben bemutatta a kassai Thália Színpad is Beke Sándor rendezésében. A három főszerepben Gyurkovics Mihályt, Csendes Lászlót és Cs. Tóth Erzsébetet láthatta a kassai publikum.
Hiszen máskor is megtörtént, hogy alkoholtól bódult fejjel felmászott egy háztetőre, és kötéltáncoshoz méltó akrobatikával végigment a tetőzet gerincén, és máskor is megesett, hogy két kézzel kapaszkodva az ablakpárkányba, kifüggesztette magát többemeletnyi magasságban, majd visszahúzódzkodott, és nevetve kért még egy pohár pálinkát. Hát egy ízben így zuhant a halálos mélységbe egy nagyon sok emeletnyi ablakból... teremtő lángelme és a gyerekes oktalanság, a példátlan megfigyelőkészség és mindent megőrző memória, a szépség, jóság és igazság mámoros szeretete és az idült iszákosság sosevolt egységben forrt össze az önpusztító életmóddal" – írta róla Hegedűs Géza, pedig aznap telefonon még egy találkozót beszélt meg Németh Lászlóval.
A huszadik századi magyar irodalom egyik csodagyereke volt, sok-sok töredékkel, egy félbeszakított életművel. Kortársa, a mai is élő Sándor Iván szerint
