Egy kis Komárom…
Rendezés alatt álló és még valószínűleg sokáig rendetlen könyvtárunk ezúttal is meglepetéssel szolgált. Véletlenül rábukkantam Kiss Gyula dr. Komáromi Almanach. Vázlatok, apróságok egy kis város életéből című könyvére. Megjelent Komáromban, 1919-ben.
A könyv első lapján nagyapám ifjúkori aláírása található, a következő oldalon pedig maga a szerző „szignálta” a könyvet. Ezt a ritka kiadványt valószínűleg nagyapám szerezhette be valamely pozsonyi antikváriumban, még az ötvenes években. Született pozsonyiként és most már „gyüttment” csallóköziként, bevallom, nem ismertem a szerzőt, de beleolvasva a szövegeibe – bár a stílus kissé elavult – mégis felkeltette az érdeklődésemet, mert sok minden foglalkozik Komárommal, a Csallóközzel. Körülnéztem hát a neten, és nagyon kevés információt találtam róla. A könyvet az internetes antikváriumok sem kínálják. Szerencsére azonban a dunataj.sk-n Németh István jóvoltából sok minden kiderül a könyv szerzőjéről, dr. Kiss Gyuláról, aki komáromi ügyvéd és jó tollú újságíró, lapszerkesztő volt.
Budapesten jogot tanult, de végül nem lépett ügyvédi pályára, inkább verselgetett, megjelent a Komáromi Lapokban, és verseskötete is napvilágot látott Költemények címmel 1890-ben. Végül „elszipkázta” az újságírás, a lapszerkesztés;
1897-től szerkesztette a Komáromi Lapokat. Stílusa, bár kissé avítt, mégis magával ragadó, kedélyes, finom humorú; érdekfeszítők a témái.
A Komáromi Almanach megjelenésének évében, 1919-ben tífuszban megbetegedett, amelyből kigyógyult ugyan, de szervezetét megviselte a kór, s 1920. január 14-én elhunyt.
– olvasható a dunataj.sk cikkében.
A könyvben vagy ötven írás található, két csoportba rendezve.
A stílus meghitt, olykor humorral fűszerezett, talán a mai ember számára kissé elavult vagy avítt, ám egy teljesen más világba kalauzolja el az embert, a régi Komáromba. Történeteket mesél lebilincselően, érdekesen, miközben konkrét személyek bukkannak fel szokatlan helyzetekben.
A második csoportba rendezett írások, versek a Hangulatok a háború elejéről összefoglaló cím alá kerültek. Az elején még a téma ellenére is kedélyes a szerző, de később (nyilván az idő haladtával) kissé elkomorul a mondanivaló, hisz érkeznek a hírek a veszteségről, a háborús „lelkesedés”, reménykedés alábbhagy. A könyv végén a vers, (a kornak „megfelelő”, s meglehetősen elavult stílusban) a halál okozta veszteséget jeleníti meg, Temetnek .1916 címmel. A könyv erőssége nem ez a rész, s az ember azt érzi, hogy az újságírás témakényszere vezette itt Kiss Gyula tollát. Ami a könyvben valóban érdekes, az a nagyobb terjedelmű első rész, amelyben felcsillanhat őszinte humora, s amelyben ráismerünk Komáromra és a Csallóközre.
Elég ha csak A Vince frakkja. 1909. című írást említem, amelyben Kiss Gyula elmeséli, hogyan varratott magának Vince frakkot, és hogy lett ebből bírósági ügy.
Szóval Vince egy szép napon elhatározta, hogy frakkot készíttet magának egy Deckner nevezetű nagymegyeri szabóval. A műremek el is készült, de Vincének nem tetszett, ezért nem fizette meg az árát. Ebből per lett, s szakértőnek Boskovitz Edét, a híres komáromi szabót hívták meg, aki kiválónak találta a frakkot. A szerző humorral meséli el a történetet nemcsak prózában, de meg is verseli a végén A nagymegyeri frakk balladája címmel. Íme, néhány sor az elejéből:
Hova gémek s gólyák nagy számmal költöznek: / Híres város Megyer szélén Csilizköznek, / Aranyoshoz mérve valóságos Páris. / Hol a szabóipar felvirágzott máris; / Hol nem csupán szűrt meg mándlit a magyarnak... / Hanem – Uram bocsáss, – még frakkot is varrnak, / És hogy frakkot varrnak, kié e nagy érdem?... / Mindannyian tudjuk, azért nem is kérdem. / Ismerjük a nevét a barna Vincének, / Róla fog kántálni ez a mai ének. / Róla, aki nemrég még frakk nélkül lévén: / Hozzájuta ehhez Deckner Vilmos révén, / Kit jó szabónak tart kukkó-metropólisz... / Vince is így tartá, bár most másképp szól is.
A könyvben fellelhető írások témája szerteágazó, a szerzővel bepillanthatunk a komáromi börtön templomnak „kinevezett” helyiségébe, ahol a rabok könnyíthetnek a lelkükön, de a komáromi zenész cigányokról, vagy a város madarairól is olvashatunk, miközben régi-régi csallóközi, komáromi arcok fénylenek fel a könyv lapjain, s megjelennek előttünk a régi világból érdekes alakok, figurák, legyenek azok fontos tisztségviselők, vagy egyszerű emberek.
