Egy évad a pokolban
Játszunk. Szerepek szerint, pontosan leosztva. Néha azonban trónust farag magának a játékos elme és ráül. Az élet a bohózat, amelyet mindannyiunknak játszanunk kell! És mindez nem hiábavaló! – írja a viharos életű költőzseni, Arthur Rimbaud 19 évesen írt utolsó művében.
Rimbaud önpusztító életútja nem ér véget 1873-ban az Egy évad a pokolban megjelenésével, de irodalmi pályafutása a mű összegzésének szánt önigazolással zárul: az igazság látása csak Istennek adatik meg.
Ha belegondolunk, a modernség ajtaját két lábbal berúgó ösztönös zseni eltolta magától a felelősséget, mint olyan sokan utána, akik magasról zuhantak le a Parnasszus grádicsairól.
Pedig a felelősség, az igazságkeresés nem veszett ki a modernséggel. Segíts magadon, Isten is megsegít! Korunk fogódzója így hangozhatna. A baj ott rejtőzik, hogy napjaink embere mástól várja helyzete jobbra fordulását. Messiást keres, de megváltásra nincs szüksége.
Megjelent a Magyar7 2022/43. számában.
