Egy csöndes lírikus
Könyvtáram rendezése közben vékonyka verseskötet akad kezembe.
Hajnal Anna Parti város című kötete 1970-ben jelent meg a Madách Könyvkiadó gondozásában. Vajon ki emlékszik még erre a csöndes, de annál mélyebb lírára, számontartja-e az irodalomtörténet? Talán lényegtelen is, sok érdemtelen tollforgatót emeltek piedesztálra, másokat, arra érdemeseket a legalsó polcokon kell keresni. De onnan is megszólítanak, mert ma is megérintik a lelkünket. A Parti várost Hajnal Anna hatvanhárom évesen írta, főleg az elmúlásról szól, az elenyészés riadalmáról. És a természet csodájáról.
Áldott legyen a szomszéd kert / hol vékony rácson át megláthatom, / ahogy kinyúlnak örök új kezek / zöld ujjuak a hűvös föld alól / s ahonnan éber szivem meg-meghallja / a szinte néma robbantást / ahogy a földet félredobja / a mindig ujra felszökkenni kész / szűz fáklyaláng a fehér liliom.”
Megjelent a MAGYAR7 17. számában.
Címkék
