Édesanyám rózsafája
A közelmúltban arról írtam, milyen szolgálatot tett azzal Koncsol László, hogy a csallóközi embereknek megírta, megszerkesztette, összeállította, felkutatta, lefordította más nyelvekből és közreadta a Csallóközi Kiskönyvtár sorozatban (Kalligram) és más könyvekben régiójuk, vagy ha úgy tetszik a „nagy sziget” történelmét, annak érdekes részleteit. Voltaképpen a már tíz éve elhunyt Ág Tibor is ezt tette életében, azzal a különbséggel, hogy ő természetesen a népzenére fókuszált és nemcsak a Csallóköz volt kutatásainak helyszíne, hiszen Gömörben és másutt is munkálkodott. S itt mindjárt álljunk is meg egy pillanatra…
Az Édesanyám rózsafája című kiadvány palóc népdalokat fogott egybe, gyűjtötte és összeállította Ág Tibor, a bevezetőt Tőzsér Árpád írta (aki nem mellesleg megtanult furulyázni is), és ez a gyűjtemény még 1974-ben megjelent a Madách Kiadó gondozásában. Ugyanitt 1979-ben látott napvilágot a Vétessék ki szóló szívem – Szlovákiai magyar népballadák című gyűjtemény, közzétette Ág Tibor és Sima Ferenc. Ezt a könyvet is a családi könyvtárban leltem fel, a szigorú egyetemi oktató, Sima Ferenc ajánlásával, dedikálásával. A fülszövegben olvasható többek között:
A címadó ballada a Zoboraljáról való, és ugye köztudott, hogy ez a térség a középkorig visszanyúló anyagokat „szolgáltatott” a gyűjtőknek. De mi a helyzet a Csallóközzel, amely (tudomásunk szerint) nem vetekedhet a még a közelmúltig fellelhető archaikus népdalok és balladák vonatkozásában például Zoboraljával? A Csallóközi Kiskönyvtár sorozatban, 2011-ben megjelent, Koncsol László által szerkesztett és Ág Tibor által közreadott gyűjteményből talán kiderül a laikus olvasó számára is, e vonatkozásban milyen kincseket tartogatott a „nagy sziget”.
A visszatekintés a kezdetekre – Beszámoló a népdalgyűjtés eredményeiről című, mintegy bevezetőül szolgáló írásában kitér a Népes megalakulására, de arra is, kié volt az első kottás feljegyzés a Csallóközből, még 1902-ből, de kitér Bartók Béla 1910-ben történt nagymegyeri gyűjtésére is, majd röviden ismerteti, hogy a néphagyományokat (kollektíve) már 1954-ben próbálták gyűjteni a szlovák néprajzi intézet akkori igazgatója, dr. Mjartan engedélyével. Az anyag azonban azóta elveszett. Megtudhatjuk azt is, hogy 1951 decemberében indultak első gyűjtőútjukra Takács Andrással.
írja.
Ne feledjük, akkor még nem állt rendelkezésre hangfelvevő készülék.
Ág Tibor azt is megemlíti, hogy az első találkozása az élő népzenével akkor történt, amikor a Csemadok hivatásos dolgozójaként Nyitragerencséren gyűjtött, de azt is leírja, hogy az első kottás népdalkiadványt Szabó Béla író hozta neki Magyarországról.
E nem kis „bevezető” után, a lényegre térve, vagyis a Csallóközi Kiskönyvtár sorozatban (Kalligram) megjelent Szállj el, fecskemadár – Csalló- és szigetközi népdalok című gyűjteményre, megtudhatjuk belőle azt is, hogy Ág Tibor a csallóközi népdalgyűjtést 1960-ban kezdte.
Megtudhatjuk azt is, hogy a hatvanas évek végén a Népművelési Intézet révén napvilágot látott a csallóközi anyagból egy négyrészes válogatás, azonban csak sokszorosított formában, mert könyvről szó sem lehetett. A több mint tíz év múlva létrejött Gyurcsó István Alapítvány révén néhány munka a Gyurcsó István Alapítvány Füzetek kiadványaiban látott napvilágot (pl. Kemény a föld a patonyi határba ̓, Dióspatony népzenei hagyománya, stb., majd következtek Nagy Iván munkái a Csemadok, majd a Kalligram gondozásában. Sorjáztak a különböző kötetek, amelyek a Csallóköz régmúltjáról „tudósítottak” (pl. Szomjas-Schiffert György: Hajnal vagyon, szép piros… Énekes várvirrasztók és órakiáltók, Takács Andrástól a Csallóközi néptáncok, Ág Tibortól Az aranykert muzsikája).
A már fentebb említett Szállj el, fecskemadár – Csalló- és szigetközi népdalok című kötet azokból a gyűjteményekből ad ízelítőt, amelyek már részben megjelentek nyomtatásban, de nehezen hozzáférhetők.
írja Ág Tibor 2011 augusztusában. Maga a könyv csaknem 600 oldalas, az egyes közölt népdaloknak mind a kottáját, mind a szövegét közli, feltünteti az adatközlő nevét és életkorát, a helységet, a gyűjtő nevét és a rögzítés évszámát. Ág Tibor az anyagot a következő témakörök szerint rendezte kötetbe: Gyermekjáték-dalok, Jeles napok, Aratás, Regősének, Vallásos népének, Dudanóta, Betyárnóta, Rabnóta, Párosító, Lakodalom, Tréfás dalok, Életképek, Líra, Katonaság, Pásztorság, Bakterkiáltás, Műdal. A könyvet a végén fényképek, dokumentumok is színesítik, és a szerző közreadja a dallamok zenei mutatóit is.
Végül csak annyit, aki a Csallóköz és a Szigetköz múltjának e „szegletébe” is be szeretne pillantani, biztosan kedvvel lapozza majd az Ág Tibor: Szállj el, fecskemadár – Csalló- és szigetközi népdalok című könyvet (Kalligram), amely könyvtárainkban bizonyára fellelhető. Végül, a teljesség igénye nélkül, álljon itt egy részlet az egyik ballada szövegéből, amely arra utal, hogy itt is „mély kútja van a múltnak”. A Jó napot, jó napot c. balladát 2000-ben Nagymegyeren gyűjtötte Ág Tibor Szalay Móricné Rostás Rozáliától (1914).
