Ébren álmodva Harmincz Rita világutazóval Komáromban
A 2014-ben Magyarországról Délkelet-Ázsiába költözött, s azóta sokfelé barangoló, új ismereteket, tapasztalatokat gyűjtő Harmincz Rita világutazó-író volt január 10-én a Kikötő - Polgári Szalon vendége. Bödők Gergely történész kedden a komáromi Szinnyei József Könyvtárban beszélgetett a kalandos életutat választó egyéniséggel, aki az élményeiről egy-egy fotóválogatást és sajátkészítésű rövidfilmet is levetített, majd dedikálta a helyszínen kapható könyveit.
Harmincz Rita 2014-ben felszámolta az addigi életét, maga mögött hagyta a munkahelyét, otthonát, egyedül indult el felfedezni Délkelet-Ázsia országait. A célját a legutóbbi, Keleti Mesék című kötete alcímében is megfogalmazta: ébren álmodni, szabadon szárnyalni, élni. Kötöttségek nélkül, mindenütt annyi időt töltve, amennyit akar. „Már nem érzem magam rabságban, hiszen az időmet magam oszthatom be, s a munkámat sem munkaként élem meg. Fontosnak tartom, hogy nyomot hagyjuk magunk mögött ezen a Földön“ – állította a könyvtár hallgatósága előtt.
Mint mondta: 19 éves koráig nem sokat utazgatott, majd 2013-ban a barátnőjével együtt két hetet töltött Thaiföldön, korábban pedig Kínában és Sri Lankán is járt. Megkedvelte az ázsiai embereket és az európai emberekétől eltérő mentalitásukat, életfelfogásukat, megbarátkozott velük. Mivel vonzotta őt Nepál és a Himalája hegység, egyirányú repjegyet vett e térségbe, ahol kilenc napig túrázott. Magával ragadta őt Délkelet-Ázsia, s bár időnként zűrös helyzetekbe is keveredett – például egyszer Vietnamban megtámadták és kirabolták, máskor pedig súlyos motorbalesetet szenvedett, – sosem bánta meg azt, hogy kilépett a saját komfortzónájából, s mert olyan életet élni, amiről sokan csak álmodoznak. „Az elfertőződött sebek meggyógyulnak, a fizikai fájdalmak kibírhatók, csak arra kell vigyázni, hogy a lelkünket ne törjék össze“ – szögezte le.
Rita azt is elárulta, hogy Indonéziában mindig a helyi lakosok kimagasló vendégszeretetét élvezheti, amihez hasonlóban csak Iránban részesült, ahol folyamatosan adtak neki ezt-azt, ám mindazért semmit sem kívántak cserébe. Leginkább Balin érezte azt, mintha más dimenzióban járna, s különleges erők vennék körül. Főleg az ott átélt élményei miatt hisz a szellemvilágban. Bár a szülei katolikusnak nevelték őt, s katolikus gimnáziumban érettségizett, később Sri Lankán a buddhista filozófiával és vallással, Balin a hinduizmussal, majd az iszlám tanokkal is megismerkedett. Mindezek ellenére egyetlen intézményesített valláshoz sem szívesen tartozna, templomba sem jár. Mivel azonban Indonéziában kötelező a személyi adatok közé beíratni a vallási hovatartozást, katolikusként tartják őt nyilván.
„Az ember önmagába vetett hite legyen a legnagyobb! Hiszek az intuíciókban és abban, hogy mindannyian egy nagyobb dolog részei vagyunk, s azt univerzumnak vagy akár másnak is nevezhetjük...“ – mondta el. Hangsúlyozta: egy-egy felkeresett helyszínen sosem annyira a turisztikai látványosságok érdeklik, sokkal inkább az emberi sorsok, érzések, történetek.
Azt sem titkolta, hogy a Magyarországról származó férjével az indonéziai Jáva szigeten ismerkedett meg, s van egy három és fél éves kislányuk, akit már magukkal visznek a világjárásukra. A mexikói kiruccanásuk után jelenleg hosszabb ideig Budapesten tartózkodnak, áprilisban azonban irány Indonézia! Az utazásaik költségeit abból fedezik, hogy a távollétükben bérbe adják a saját lakhelyüket, továbbá Rita webshopot működtet, eladja a saját könyveit, s időnként idegenvezetést is vállal. Amikor éppen nem utaznak, akkor blogot vezet, kapcsolatokat épít a nagykövetségekkel és a médiával, témákat keres, ismerkedik a helyi lakosok életével, szokásaival, az adott vidék hangulatával, és segít másoknak.
Indonézia négy arca címmel, az alkotótársaival együtt, négy bennszülött népcsoportról és az ősi hagyományaikról 45 perces dokumentumfilmet készítettek, ami megtekinthető a YouTube videómegosztón. A náluk töltött időszakban egy sámán törzsi tetoválást is készített a karján, s e Nap-tetkó birtokában még jobban Indonéziához tartozónak érzi magát. E halászattal, vadászattal, földműveléssel foglalkozó természeti népek nagyon egyszerű körülmények között élnek az ajtók nélküli otthonaikban, ahová éjszakánként a vadállatok is betérnek. A félmeztelenül járó-kelő bennszülöttek nemre való tekintet nélkül láncdohányosok, keveset esznek, és csak a kígyóktól félnek. A mának élnek, nem halmoznak fel földi javakat, s az egyetlen kincsüknek tartott, színes láncaikból, karkötőikből szívesen ajándékoznak el párat a nekik szimpatikus vendégeknek, ahogy ezt a filmes stáb esetében is tették.
Kiderült, hogy Ritának már kétszer volt halálközeli élménye: a 2016-os évi, motoros baleset utáni műtéte és a szülése kapcsán. Mindkét alkalommal átértékelte az eddigi életét, és csak azt bánta meg, hogy nem vált még korábban világutazóvá. „Rádöbbentem, hogy az életünk során igazán az emberi kapcsolatok és az átélt élmények számítanak, nem pedig az ingó és ingatlan vagyon. Sokszor a kevesebb több, és hálásnak kell lenni az apróságokért is. Bárhová bármikor szívesen visszamennék, ha lehetne...“
Az est során több érdekes ázsiai szokásról is hallhattunk, így arról, hogy egy yao asszony sosem dobja el a levágott haját, s az idős korában sem őszül. Továbbá a teljesen el nem takart, kínai illemhelyek és a különféle „beszédes“ testtartást tükröző Buddha-szobrok titkairól. Mindezekről is olvashatunk a tavaly megjelent Keleti Mesék című könyvében, amelyen kívül a Hogyan lettem világutazó (és hogyan lehetsz te is)?, a Bali és az 1440 perc című kötetei is megvásárolhatók, dedikáltathatók voltak a könyvtárban. Végül a jelenlevőknek meleg teával is kedveskedő Demčik Norbert könyvtáros mindenkit arra sarkallt, hogy figyelje a Szinnyei József Könyvtár facebookos oldalát, ahová folyamatosan felkerülnek az időszerű rendezvények részletei.
