Csillagom
Vannak könyvek, amelyek nem hagyják, hogy csak olvassuk őket, a Csillagom ilyen. Nem lehet csak úgy elmerülni benne, mert valami mélyebb történik: a lélek kérdez, visszhangozza a miérteket, válaszokat keres, és bizony vádol is, felelősök után kutat.
Kunyik Sylvia könyve a gyász legszemélyesebb mélyére vezet, párbeszédet indítva önmagunkkal arra késztet, hogy ránézzünk a saját életünkre egy megdermedt pillanatban, mert ez a történet – egy kislány, Dórika boldogsággal és küzdelemmel teli életéről – nem engedi meg, hogy kívülállók maradjunk.
A naplóbejegyzésekből, csillagfényből és árnyakból szőtt oldalak egyszerre dokumentumai a szeretetnek és a fájdalomnak, a méltóságnak és a tehetetlenségnek. Ez a könyv nem keresi a pátoszt. Őszinte. Tisztán világít, mint egy csillag, ahonnan most Dórika figyel.
Az oldalakon keresztül ott van az élet, a kórházi napok fojtott légköre, a remény finom rezdülései, a gyógyulásba vetett hit és a felismerés, hogy talán nincs tovább. A Csillagom olvasása után nem lehetsz ugyanaz. Nem is akarsz. Mert észrevétlenül tanít: jelen lenni, figyelni, nem halogatni a szeretetet. Nem könnyű olvasmány, de a legfontosabbak sosem azok.
Aki kezébe veszi, nemcsak egy édesanya szavait olvassa, hanem egy életre szóló tanítást is kap arról, hogy mi számít igazán, és hogy egy rövid, mégis beteljesült élet milyen nyomot hagyhat a világban.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2025/28. számában.
