Csillagom

2020. december 2., 14:22
Tóth Tünde

Van egy könyv. Egy könyv, amely magába szippant és erős mágnesként tapasztja rá magát olvasója kezére, majd pillanatokon belül a lelkére is.

A főszereplője Dórika, egy elmondhatatlanul különleges és rendkívül erős kislány. Az ő és édesanyja, valamint családja harcát olvashatjuk egy gyilkos kórral az emlékiratban. Szétszórta kis lelke hangjait és édesanyja vérző szíve szolgált tintaként, hogy a hangokat betűkké változtatva még egyszer és örökre életet adhasson imádott kislányának.

Kétségtelen, hogy bátorság és nyitottság szükségeltetik ahhoz, hogy a könyvet kézbe vegyük. Mikor azonban ez megtörténik, észrevétlenül válunk a történet szereplőivé. Ledöbbenünk mi is a kegyetlen diagnózis hallatán, szurkolunk, hogy tévedés legyen, félünk az első kezeléstől, megkönnyebbülünk, mikor biztatóak az eredmények és sírunk mikor újra és újra megjelennek a szervezetében a rossz katonák, a semmirekellők, a nem odavalók.

Haragszunk és igazságtalannak tartjuk az életet, és mi sem tudjuk a választ a könyvben oly sokszor olvasható kérdésre: Miért kell egy ártatlan kisgyermeknek ennyit és így szenvednie?

A könyv Dórika édesanyjának, Sylviának online naplóbejegyzéseiből épül fel. Így ők kézen fogva az olvasót  kísérik végig még egyszer, vagy többször, akár számtalanszor azon az úton, amin nekik évekig menetelniük kellett. Az olvasóból lesz a tű, amely nem akarja, de mégis meg kell annyiszor szúrnia Dórikát, az olvasó lesz a doktornő, aki azt akarná mondani, minden a legnagyobb rendben, de az ellenkezőjét kell.

Az olvasó lesz a kemoterápiás szer, ami nem akar rombolni a kicsinyke szervezetben, de muszáj, ha a gyógyulás a tét. Az olvasó lesz a csontvelő, amely csak egészséges sejteket akar termelni, de nem sikerül.

Az olvasó mindenható akar lenni, hogy egészséget adhasson az egész családnak. Végül az olvasó csupán olvasó marad, és csak szeretné megismerni és megölelni azt a kislányt, akinek rövidke földi élete példaértékű, rendkívül tiszta, méltóságteljes és tanulságos.

Hatalmas igazságok, tanulságok, felhívások fedezhetők fel a könyvben. Ez a könyv pontot tesz oda, ahova mások még vesszőt raknának. Kiemeli azt, ami igazán fontos és meg sem említi azt, ami nem az.