Csikmák Imre Komáromban mutatta be új kötetét

A kötetlen hangulatú találkozón portálunk nevében Nagy-Miskó Ildikó újságíró köszöntötte a vendégeket. Köztük az új kötet Szencen élő szerzőjét, Csikmák Imrét, valamint beszélgetőpartnerét, id. Batta György író-újságírót, továbbá a könyvből a későbbiekben részleteket felolvasó Boráros Imre Kossuth-díjas színművészt, illetve Huszár Lászlót, a mű kiadását vállaló, dunaszerdahelyi székhelyű Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet igazgatóját és a meglepetés-vendégként érkező dr. Patasi Ferenc dunaszerdahelyi magánvállalkozót, a felvidéki magyar kultúrát támogató kevés mecénás egyikét.

Stubendek László, Komárom polgármestere, a komáromi Csemadok-alapszervezet elnöke megajándékozta az írót, akinek új kötetét először a magyar kultúra napja alkalmából Szencen mutatták be, másodízben pedig a Csallóköz fővárosának kultúrakedvelő polgárait tisztelte meg látogatásával.

Ezt követően Boráros Imre felolvasta a szerző előszavát. „Könyvemben azokról írok, akik az ötvenes évektől kezdődően a kilencvenes évekig létrehozták és működtették a csehszlovákiai magyar sajtórendszert. Fontos megörökíteni, honnan indultak és meddig jutottak. Nagydobra verem, mert benne és köztük éltem. Korhű dokumentumokkal bizonyíthatom tetteiket, tetteinket. Dobolhatnak a másik oldalon, amit csak akarnak...“. A továbbiakban a felvidéki viszonylatban hiánypótló Erről, arról, azokról című műben foglaltakról id. Batta György a tőle megszokott, humorral fűszerezett, ám lényegre összpontosító stílusban beszélgetett Csikmák Imrével.

Egyebek mellett az is kiderült, hogy a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet Gyurcsó István Alapítvány Könyvek-sorozatának 67. kiadványaként megjelentetett könyv fontos adalék a hazai magyar sajtó helyzetéhez, mivel alig jelent meg munka az elmúlt időszakban, amely az újságíró szakmát, a hazai magyar média múltját és helyzetét venné számba. A három részből álló, képgyűjteményt is tartalmazó mű a szerző által összegyűjtött dokumentumok segítségével hitelesen mutatja be a honi magyarság jogfosztását követő években kiépült sajtórendszert, amikor az újságírók szinte kivétel nélkül részeseivé váltak a nemzetiségi túlélésért vívott küzdelemnek, s pozitív irányba formálták a közvéleményt.

A sajátos hangulatú időutazás során felidézték az 1945-48 közti időszakot, amikor Eduard Benešék a csehszlovákiai magyarságot bűnösnek kiáltották ki – elődeinket felelőssé téve Csehszlovákia széteséséért és a második világégésért is, akik emiatt  jogfosztottá, hontalanná váltak. Majd a „hallgatásra, sőt, némaságra ítélt csehszlovákiai magyarság élni kezdett, s aránylag rövid időn belül Szlovákiában olyan magyar sajtórendszer jött létre, amely egyaránt megszólította a gyermekeket, az ifjúságot és a felnőttek többségét“.

1964-ben a szlovákiai magyarság szellemi és gazdasági felemelkedése érdekében 124 újságíró dolgozott kisebb-nagyobb szerkesztőségekben, alig ismerve a többi szerkesztőség tagjait. Az első Csehszlovák Köztársaság idején számuk még 500 volt...

„Létre kellett hoznunk egy nagyobb közösséget, mint amilyenek a magukra maradt szerkesztőségi kollektívák voltak, hogy együtt tudjuk hallatni a hangunkat“ – állította Csikmák a Szlovák Újságíró Szövetség Magyar Tagozata 1964. II. 26-i megalakítása okaként, hozzátéve: a tagozat 1969-ig működött. Mivel az egykori tettre kész újságírók többségében képesítés és idegen nyelvek ismerete nélkül dolgoztak és szükségszerűvé vált a sajtótermékek példányszám- és nívóemelése, mielőbb biztosítani kellett ezen újságírók, valamint nyelvi lektorok magyarországi és hazai képzését, illetve folyamatos utánpótlásukat. „Tagozatunk legfontosabb küldetésének képzésük biztosítását tartotta. 1966-ban 25-en kezdtek el tanulni az általunk szervezett újságíró-iskolában, 1969. június 21-én Budapesten pedig közülük 21-en vehettek át diplomát. Ezenkívül szlovák, német, francia és angol nyelvtanfolyamokat is indítottunk az érdeklődők számára" – idézte a múltat a tagozat hajdani elnöke. „Mindez sajtótermékeink színvonalának emelkedéséhez is vezetett“ – tette hozzá.

A továbbiakban a hazai magyar sajtó egyre kilátástalanabbnak tűnő helyzete is szóba került, amely kapcsán a tapasztalt volt főszerkesztő megjegyezte: nem igazán látja a jelenlegi aggasztó helyzetből kivezető helyes utat. „Egymás után szűnnek meg a magyar nyelvű lapjaink, miközben tudatosítani kell: nem a lapkiadás a nagy művészet, hanem a lapterjesztés. Nem beszélhetünk átgondolt, jól szervezett szlovákiai magyar lap- és könyvterjesztésről. Időnként felbukkannak olyan lapterjesztő vállalkozók, akik a meggazdagodás reményében vállalkoznak e feladatra, a lapkiadóktól az újságok árának 55-65 (!) százalékáért vállalva azok terjesztését. Nem célszerű a lapárak emelése akkor, amikor a hazai lakosság egyre inkább elszegényedik. Hasonló áldatlan helyzetről beszélhetünk a hazai könyvterjesztés kapcsán is. A Dobos László író által létrehozott hazai magyar könyvesboltok közül már csak a rimaszombati és a királyhelmeci működik“ – mondta Csikmák Imre.

Hangsúlyozta: mivel a honi lapkiadás helyzete a felvidéki magyar intézmények és politikai pártok működésével is szorosan összefügg, ezért azt nem lenne szabad csak a létbizonytalanságban, állami pénzeszközök hiányában, magyarországi támogatásoknak köszönhetően még ideig-óráig munkálkodó hazai magyar újságírók magánügyévé degradálni. Végre talán politikusaink is tehetnének valamit az előrelépés érdekében...

A baráti hangulatú találkozó során több vendég is szót kapott. Dr. Patasi Ferenc, a dunaszerdahelyi Tashy Agrotrade Kft. tulajdonosa és igazgatója elárulta a médiához fűződő vonzalma okát: korábban ő is gyakran publikált magyar és szlovák nyelven, s első írásai éppen a Csikmák Imre főszerkesztő által irányított Új Ifjúságban jelentek meg. Később vállalta a Smena Kiadóvállalat által mellőzött (Heti) Ifi további megjelentetését, valamint újdonságként kiadta a sportélettel foglalkozó Hajrá! hetilapot és a Géniusz című rejtvényújságot. Batta kérdésére elmondta, fontosnak tartott kulturális mecénáskodásáért köszönetet, érmet nem kapott, s abból meg sem gazdagodhatott. „2005-ig foglalkoztam lapkiadással, állami támogatásban nem részesültünk, csak időnként a magyarországi Illyés Alapítványtól kaptunk kisebb-nagyobb összeget. Bár utólag is vállalható nívójú három lapot jelentettünk meg, miközben a lapterjesztők elkérték a lapár 65 százalékát, le kellett állnunk. Ezen a téren egyre rosszabb a helyzet“ – mondta el.

Huszár László felkérésünkre az általa irányított Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet tevékenységéről és a Gyurcsó István Alapítvány Könyvek-sorozatról beszélt. Mint elmondta, közel 70 kiadványuk között hiánypótló helytörténeti és néprajzi művek is helyet kaptak. „A könyvkiadás nem nyereséges vállalkozás, azt a hazai magyarság szolgálatának tartjuk, az utókornak dolgozunk“ – hangsúlyozta. Kiadványaik folyamatosan felkerülnek intézetük honlapjára is, mivel azok iránt a más országokban élő magyarok közül is egyre többen érdeklődnek. Ellenben sajnálattal közölte, hogy amíg eddig évente legalább 3 ezer eurós állami támogatást kaptak honlapjuk működtetésére, illetve internetes adatbázisuk kiépítésére, ezt az összeget idén 2 ezer euróra csökkentették.

A témákhoz a hallgatóság soraiból is több hozzászólás érkezett. Például Kopócs Tibor festőművész az esztétikumot hiányolta a még meglevő pár lapból. „A ´89-es rendszerváltás után gomba módra szaporodtak el a némi számítógépes ismeretekkel rendelkező, ám az esztétikummal nem nagyon törődő mondvacsinált műszaki és képszerkesztők. Pár ével ezelőtt az általam kiadott Atelier művészeti folyóiratban felvidéki írók és lapkiadók bevonásával egy ankétot készítettem a hazai magyar lap- és könyvkiadás helyzetéről. Többségük lesújtóan nyilatkozott a jelenlegi helyzetről, amikor megfelelő képzettséggel rendelkező műszaki szerkesztők és a helyesírási-stilisztikai hibákat kijavító korrektorok foglalkoztatására sincs pénz. Ilyen áldatlan állapotban nehéz nívót, értéket felmutatni, pedig az nagyon fontos lenne“ – fejtette ki.

Majd özv. Kulcsár Tiborné Szénássy Zsuzsanna Huszár Lászlótól azt kérte, hogy digitalizálják az általa is nagyon kedvelt hajdani Új Ifjúság és a Kis Építő gyermeklap évfolyamait. Azt a választ kapta, hogy a Kis Építő digitalizálása már folyamatban van, az Új Ifjúság esetében azonban ugyanezt a szükséges anyagiak hiánya miatt egyelőre nem tudják megtenni.

A szokványosnál sokrétűbb író-olvasó találkozó végén Csikmák Imre dedikálta a helyszínen és a komáromi Madách Könyvesboltban is megvásárolható új könyvét. Portálunknak elmondta: részben a Hírek.sk-n megjelent könyvrecenzió következtében további könyvbemutatókra szóló meghívásokat is kapott, és szívesen tesz eleget minden felkérésnek.