Csáky Pál: A penge élén című kötetének bemutatóját tartották a Selye János Egyetemen
Hiánypótló alapműnek nevezte Csáky Pál író, volt miniszterelnök-helyettes és ex-európai parlamenti képviselő idén megjelent A penge élén – Árulkodó dokumentumok című, bő ötszáz oldalas könyvét Szarka László, az SJE Tanárképző Kara Történelem Tanszékének tanára, aki november 2-án a kollégája, Popély Árpád társaságában, az egyetemi hallgatók előtt beszélgetett a szerzővel. A jeles vendég a páratlan kordokumentum egy-egy példányával a doktorandusz-hallgatókat is megajándékozta.
A házigazda kar hajdani dékánja Szarka László történész, egyetemi docens a könyvbemutató elején tudós politikusnak nevezte Csáky Pált, aki „az SJE alapításában is múlhatatlan érdemeket szerzett“. Hangsúlyozta: a vendégük „kis szubjektív szlovákiai magyar történelemkönyve“ valójában egy hiánypótló alapmű, amely kiindulóponként szolgál az abban taglalt korszak történéseinek értelmezéséhez. Azokéhoz, amelyek közvetlenül kötődnek Csáky egykori politikusi lépéseihez és esetleges mulasztásaihoz, kiegészítve az általa összegyűjtött és az utókor számára megőrzött, fontos dokumentumok másolataival és a szerző elsősorban jövendő történészek, politikusok számára továbbgondolásra érdemes üzeneteivel. Majd az írót felkérte e legújabb műve születésével kapcsolatos részletek ismertetésére.
Csáky leszögezte: „Beszélgetni jöttem, számomra nincs tabutéma, majd bátran kérdezzenek!“. Azután felidézte: 2021-ben jelent meg a Büszkeség és harag című interjúkötete, amely három hosszabb beszélgetés formájában öleli fel az 1989-2020 közti időszak folyamatait az oral history - elbeszélt történelem eszközével. Sajátos elemezése mindannak, ami sikerült vagy nem ezen három évtized során, rámutatva az összefüggésekre is, levonva a tanulságokat. Hozzátette: Az „ikerkönyvek“ első része egyfajta elszámolása azoknak a történéseknek, amelyeknek politikusként maga is aktív részese volt. Az azt kiegészítő, Pro Futuro Hungarica PT által kiadott, A penge élén című második rész pedig ez év májusában jelent meg, amelyben a felvidéki magyarság életét, sorsát is befolyásoló, rendszerváltás utáni legfontosabb folyamatokat, döntéseket, valamint azok okait és hátterét is az olvasók elé tárta.
„A Covid-pandémia alatt volt elég időm feldolgozni az általam összegyűjtött, mintegy 400 kiló, hiteles dokumentumot, s kiadni az ikerkönyvek bő 500 oldalas, második részét, amelyet június 21-éna Pozsonyi Casinóban mutattunk be. Az általam félrerakott dokumentumok a fontos témák miatt közérdeklődésre tarthatnak számot. Például a törvényjavaslatok közé bekerült a kisebbségi törvény tervezete is, ami eddig még sehol sem jelent meg. A felvidéki magyarságnak tudnia kell, hogy akkoriban milyen ügyekben sikerült előrelépnünk, és mely´ területeken mi minden gátolta a hatékony munkánkat. Ismernie kell a saját múltját, az elkövetett hibákkal együtt azért is, nehogy azok megismétlődjenek!“ – jelentette ki Csáky. Hozzátette: az eredeti dokumentumokat a feldolgozásuk után átadta a Fórum Intézet munkatársainak, hogy bárki számára elérhetők legyenek, akik ezzel a korszakkal részletesebben szeretnének foglalkozni.
A rendezvényen jellemezte a szocializmus utolsó éveit, amikor Gorbacsov „a lehetetlenre vállalkozott: meg akarta reformálni azt, amit már nem lehetett“, s a reformkísérletei a Szovjetunió széthullását eredményezték. Majd szólt a ´89-es rendszerváltást követő hazai eufóriáról, amikor „azt gondoltuk, hogy végre normálisabb világ jön, nálunk is gyorsan megugrik az életszínvonal, de mindez csalóka álomnak bizonyult, s kezdtek a tisztségekbe visszaszivárogni a volt kommunisták...“. Pozitívumként emelte ki az 1989. november 17-i prágai diáktüntetést és a másnapi vágsellyei találkozójukat, amely során „az első csehszlovákiai, nem kommunista szervezetként megalakult a Független Magyar Kezdeményezés (FMK) – mi, felvidéki magyarok ott voltunk a kommunizmus tartófalainak a lebontásánál“.
Csáky élvezetes stílusban tartott, rendhagyó történelem órája során időutazhattunk az első hazai szabad választások időszakába, amikor mérnökemberként ő is bekerült a politikába. Egyebek mellett felidézte a közvagyon szétlopásával párosuló mečiari korszakot, amikor „a NATO-bővítésből is kihagyott Szlovákia fekete lyuknak számított Európában“, Csehszlovákia szétválását és a változás szelét hozó Dzurinda-korszakot, amikor 1998-2002 között Szlovákia emberi jogokért, kisebbségekért és régiófejlesztésért, majd 2002-2006 között kisebbségi ügyekért felelős miniszterelnök-helyettesként tevékenykedhetett. Bebizonyosodott: „Mindig akkor lehetünk sikeresek, ha tudjuk, hogy mit akarunk, jó célok érdekében össze tudunk fogni“.
Nem titkolta: a 2009-es pártszakadásra csöppet sem büszke, a azt pártelnökként eléggé nehezen élte meg. „Jóból és rosszból egyaránt le kell vonni a tanulságokat“ – fogalmazott, az egyetlen hazai magyar egyetem 2003/2004-beli megalapítását pedig az egyik legnagyobb sikerüknek nevezte, hozzátéve: „Ma is úgy jöttem ide, az egyetemre, mintha egy megvalósult mesevilágba léptem volna be“.
Majd Popély Árpád és Szarka László méltatta a kötetet, kiválasztva annak egyes fejezeteit és az adott korszak legsarkalatosabb történéseit. Például a visszalépést jelentő nyelvtörvény elfogadását, a nacionalista indulatok felkorbácsolását, a honi magyarokat terhelő, kollektív bűnösség elvét és az elvárt bocsánatkérés elmaradását a hatalom urainak részéről, továbbá a közigazgatási és egyházmegyei reform buktatóit. „Sajnos, bő 30 évvel a rendszerváltás után sincs elfogadott kisebbségi törvény Szlovákiában“ – hangzott el.
Végül a legbátrabb egyetemisták feltették a kérdéseiket, például az 1994-es komáromi nagygyűléssel és a magyar közösségünk akkori példa értékű összefogásával kapcsolatban. A kétórás tartalmas együttlét végén Csáky Pál szívesen dedikálta a korabeli fotókkal gazdagon illusztrált kötetét, amivel a vendéglátóit és a jelen levő doktorandusz-hallgatókat is megajándékozta.
