Csak hallgass
Sokszor leírtam már, hogy rajongok a versekért. Főként azért, mert igazat mondanak. Mert pár sorban többet árulnak el valakiről, mint ő maga tenné egy élet alatt.
Egy vers lehet térkép valakihez, akit szeretsz és ebből, ha jól figyelsz, megtudhatod, jó helyen vagy-e.
A Csak hallgass körülbelül húsz éve íródott, sosem jelent meg, ne keresse senki, de ma is ugyanazt hordozza, amit az írója mutat és jelent nekem: érzékenységet, törékenységet, erőt, kíméletlen önismeretet és egy elnémíthatatlan hangot.
Minden sora úgy lüktet, mintha most született volna. Bolond, ki én vagyok / Megfáradt testemben lakok / Csontom bőr / Alatta senki / Semmi / Csak csendben akarok lenni. A vers, ha jó, ha neked szól, beköltözik a lelkedbe. Ajánlani egy kötetet könnyű. Ajánlani egy sosem publikált verset bizalom kérdése, de én most ezen keresztül ajánlok valamennyi költeményt. Azért szeretem őket, mert emlékeztetnek arra, hogy amit érzek, az valódi.
Megjelent a Magyar7 2025/31. számában.
