„Vélem a Bodrogköz üzent”
Egy Kulcsár Tiborról készült új könyvecske bemutatójára került sor a hétvégén Perbenyíkben, a Mailáth –kastély történelmi termében. A tanár, költő, műfordító Kulcsár bár Hardicsán született, meggyőződéssel vallotta, hogy ebben a bodrogközi faluban alakult, formálódott egyénisége, magatartása, jelleme. 10 éve már, hogy a hálás falu emléktáblát állított a tiszteletére, amelyen özvegye, Szénássy Zsuzsanna is részt vett. A helybéli fiatalok a költő Bodrogközhöz kapcsolódó verseit szavalták, fényképekkel illusztrálva mutatták be annak életét és életművét.
Az 54 évesen elhunyt Kulcsár szülei mindketten bodrogköziek voltak, apja, Lajos Battyányban, édesanyja Pácinban született. A költészet és a szép magyar szó hozzátartozott a család mindennapjaihoz. Amikor az édesapát Perbenyíkbe helyezték, Tibor egy pezsgő kulturális életet élő kisfaluba érkezett.
A kassai diákévek után került a helmeci gimnáziumba, amelynek első nyolc osztálya Királyhelmecen, a felső három a perbenyiki kastélyban működött. Osztályfőnökei Tolvaj Bertalan illetve Dobos Ferenc lettek.
–írta a későbbiekben. 1952-ben ez volt Kelet-Szlovákia első magyar tanítási nyelvű gimnáziuma és általános középiskolája kollégiummal.
A tizenéves Tibor a falu fiataljai közé szinte észrevétlenül beilleszkedett. Sokat segített ebben a kultúrotthonban bemutatott János vitéz c. darab, amelyben kilencvenhatodmagával ő is részt vett. A strázsamestert alakította. A szereplők közül ma már csak két ember él. Sápos Béla – a 12 előadásra emlékezve– elénekelte Kacsóh Pongrác Egy rózsaszál c. dalát, a rózsaszálat átnyújtva a másik még élő szerepelőnek, Fülöp Ilona néninek.
Kulcsár Tibor részese volt azoknak a kultúrműsoroknak is, amelyekkel diáktársaival együtt bejárta a vidéket. Azután 1956. május 25-én leérettségizett és Pozsonyba került, ahol a Comenius Egyetem magyar-szlovák szakos hallgatója lett. Bár csak 4 évet töltött Perbenyíkben, tudatosan egy életen át bodrogközinek vallotta magát.
Miután tanári oklevelet szerzett, 30 éven át a Pozsonyi Magyar Gimnázium tanára lett. Megalapította a Forrás Irodalmi Színpadot, majd 1970-től az Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttes igazgatójaként is tevékenykedett.
Alapítója majd elnöke lett a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának, elnökségi tagja a Csemadok Központi Bizottságának. Élete végén egyetemi tanárként dolgozott. Három verskötete jelent meg, ő volt a Szlovák Irodalmi Alap Magyar Fordító Bizottságánek elnöke.
Szerette volna megírni családja történetét, de a kór, amely nagyon korán maga alá gyűrte, nem adott ehhez időt számára. Ezt azóta 20 éves kutatómunka révén özvegye pótolta. Küldött is egy példányt belőle férje szeretett falujának. Ez alkalomból az özvegy egy hosszabb terjedelmű levele is felolvasásra került Ádám Ilona által.
Szénássy Zsuzsanna megköszönte a szíves meghívást, ugyanakkor sajnálattal közölte, hogy nem tud részt venni a rendezvényen, de ezúttal is megköszönte, hogy férje emlékét a falu tovább őrzi. Ebben oroszlánrészt vállalt Cap György, a kiadvány szerzője, valamint Ádám Zsófia, annak szerkesztője.
A megemlékezésen elhangoztak még Kulcsár Tibor legszebb versei, zárásképpen pedig a Hálát adok, Uram, az életért című egyházi ének.
Perbenyíkben minden hasonló rendezvényre szép számmal eljönnek a helyi lakosok. Dícséretes, hogy ennyi idő távolából is magukénak érzik a falujukban valaha is megfordult neves embereket.
Bárcsak ez másutt is igaz lenne !!!
