Bob Dylan kapja az irodalmi Nobel-díjat
A testület indoklása szerint a világhírű énekes - aki az első zenész az irodalmi Nobel-díj kitüntetettjeinek sorában - új költői kifejezésekkel gazdagította az amerikai dalkincset.
A díjazott 8 millió svéd koronával gazdagodik, a díjátadó ünnepséget hagyományosan december 10-én, az elismerést alapító Alfred Nobel halálának évfordulóján rendezik.
A bejelentést követően adott interjújában Sara Danius, az akadémia főtitkára nagy költőnek, az angol nyelvű költői tradíció kiemelkedő képviselőjének nevezte Bob Dylant, aki már 54 éve alkot, folyamatosan megújítva magát, új identitást teremtve.
Arra a felvetésre, hogy Bob Dylan nem írt regényeket vagy hagyományos értelemben vett verseket, és így kitüntetése az akadémia horizontjának kiszélesedését jelzi, Sara Danius úgy válaszolt: bár így tűnhet, valójában nincs erről szó. Ha visszatekintünk a régmúltba, ott volt Homérosz vagy Szapphó, aki előadásra - gyakran hangszerekkel kísért előadásra - szánt költői szövegeket írt. Ugyanez a helyzet Bob Dylannel - mutatott rá az akadémia főtitkára, hozzátéve, hogy ahogy ma is olvassuk Homéroszt és Szapphót, és élvezzük műveiket, Bob Dylan is ugyanúgy olvasható, és olvasni is kell.
Arra a kérdésre, hogy mit gondol, éri-e majd kritika az akadémia döntését, Sara Danius annyit mondott: "remélem, nem".
Bob Dylant már évek óta emlegették az irodalmi Nobel-díj várományosai között, a legnagyobb brit fogadóiroda, a Ladbrokes listáján idén is a legesélyesebb 15-ben szerepelt, de kevés szakértő volt, aki feltételezte, hogy a Svéd Akadémia kiterjeszti díját a könnyűzene műfajára. A bejelentést, hogy az amerikai zenésznek ítélték az elismerést, hatalmas taps fogadta a helyszínen.
Bob Dylané az első amerikai irodalmi Nobel-díj 1993 óta, amikor Toni Morrisont ismerték el a legnagyobb irodalmi kitüntetéssel. Az amerikai írók közül elsőként Sinclair Lewis kapott irodalmi Nobel-díjat 1930-ban, és eddig összesen tizenkét amerikai szerzőnek ítélték oda az elismerést, köztük olyan világhírű íróknak, mint William Faulkner, John Steinbeck vagy Ernest Hemingway.
Bob Dylan életútja
A minnesotai Duluth városában született 1941. május 24-én, a közeli Hibbingben nőtt fel zsidó középosztálybeli családban. A középiskolában több együttese is volt, majd a legendás folkénekes, Woody Guthrie hatására kezdte önmagát és az igazságot keresni, nagy hatást gyakoroltak rá a beat generáció költői és a modernisták is. Új nevet vett fel (a közvélekedéssel ellentétben nem az angol Dylan Thomas költő, hanem a Gunsmoke című western-sorozat seriffje, Matt Dillon hatására), otthagyta az egyetemet és egy szál gitárral New York bohémnegyedében kezdett zenélni.
Első, saját nevét viselő lemeze 1962-ben jelent meg, önálló dalszerzőként a következő évben megjelent The Freewheelin' Bob Dylanen mutatkozott be. A társadalmi igazságtalanságok ellen tiltakozó dalai - Blowin' In The Wind, A Hard Rain's A-Gonna Fall, The Times They Are A-Changin', Masters of War - egy nemzedék himnuszai lettek, némelyik még Magyarországra is átcsusszant az akkor még igen szoros ideológiai hálón. Élete talán legtermékenyebb és legnagyobb hatású néhány éve alatt társa a mozgalomban, a zenében és a magánéletben is Joan Baez volt.
Az időkkel aztán Dylan is változott: amikor az 1965-ös newporti folkfesztiválon néhány számot elektromos gitáron adott elő, rajongói majdnem meglincselték, sokan kiábrándultak az "árulóból". Pedig később is dalba foglalta, ami az embereket foglalkoztatta, csak nem olyan harcosan-karcosan, mint korábban. Egy feltörekvő kanadai együttest vett maga mellé és a Band társaságában az amerikai rockzenét is megújította.
Első "elektromos" lemezén, az 1965-ös Highway 61 Revisited címűn rukkolt elő a Like A Rolling Stone című dallal, de klasszikus lett a Blonde on Blonde című album is. 1966 nyarán majdnem végzetes motorbaleset érte, csak másfél év múlva lépett ismét színpadra. Az 1967-es John Wesley Harding című korongon jelent meg a Jimi Hendrix által oly emlékezetesen feldolgozott All Along The Watchtower, a csalódott, kicsit fásult zenész ezután még színtiszta country albumot is készített. Szerepelt Sam Peckinpah Pat Garrett és Billy, a Kölyök című westernjében is, az általa írott filmzenében csendült fel a Knocking On Heaven's Door.
A hetvenes évek elején minden rosszra fordult körülötte: a kritika csépelte, felesége otthagyta, filmje megbukott. Néhány év alatt magára talált és megtalálta a vallást is. Csaknem egy évtized után ismét teltházas turnéra indult, a Band társaságában készített Planet Waves élete első listavezető albuma lett. A közönség ezután - ha nem is a régi, de egy kiváló - Bob Dylant láthatott-hallhatott lemezein, fellépésein és beszállt a Traveling Wilburys elnevezésű, szupersztárokból alakult alkalmi bandába is.
Pályafutásának harmincadik évfordulóját hatalmas koncerttel ünnepelték az ő dalait előadó zenésztársai. 1997-ben életveszélyes szívfertőzéssel került kórházba, de még abban az évben művészileg is feltámadt, három Grammy-díjat kapott Time Out of Mind című albumáért, s első rockzenészként vehette át az egyik legrangosabb amerikai kulturális kitüntetést, a Kennedy Center életműdíját. 2000-ben a Pokoli hétvége című film Things Have Changed című daláért Oscar-díjat kapott. Belefogott háromkötetesre tervezett emlékirataiba is, az első kötet krónikák címmel 2004-ben látott napvilágot. 2012-ben megkapta a legmagasabb polgári személyeknek odaítélhető kitüntetést, az Elnöki Szabadságérmet.
Összesen mintegy három tucat stúdióalbumot adott ki, a legutóbbi egy nappal hetvenötödik születésnapja előtt került a boltokba Fallen Angels címmel. Emellett tucatnyi élő lemeze jelent meg, és immár hivatalosan is hozzáférhetőek kalózlemezei.
Grammy-díjai, Oscar-díja, lemezeinek sikere, számainak töméntelen átdolgozása mind azt bizonyítja, hogy Dylan a rockzene történetének egyik legnagyobb hatású személyisége. Versszövegei költeményként is olvashatók, munkásságát komoly egyetemeken tanítják, sőt neve időről időre az irodalmi Nobel-díj kapcsán is szóba került, sőt az idén el is nyerte a kitüntetést. Dylan természetesen a rock halhatatlanja, a Time magazin beválasztotta az elmúlt évszázad száz legjelesebb amerikai személyisége közé, egy másik voksolás szerint Like A Rolling Stone című dala volt az, amely leginkább "megváltoztatta a világot".
2007-ben I'm Not There - Bob Dylan életei címmel film készült róla, amelyben élete különböző szakaszaiban hét színész - köztük Cate Blanchett színésznő - bújt a bőrébe. 2013-ban első rockzenészként választotta tiszteletbeli tagjává az Amerikai Művészeti és Irodalmi Akadémia (azért lett tiszteletbeli tag, mert az indoklás szerint munkáit nehéz lett volna csak a zene, irodalom vagy művészet kategóriába sorolni), s ugyancsak 2013-ban a francia Becsületrenddel is kitüntették. 1971-ben experimentális szövegeiből publikált kötetet Tarantula címmel, két évvel később dalszövegeiből és rajzaiból adott közre könyvet.