Birtha József és Antal Gyula emlékezete
Nem hiszem, hogy e két név hallatán az olvasók többségének bármi is eszébe jutna. Rákattintva a wikipédiára, ugyan megtaláljuk mindkét nevet, de érdemleges információt talán csak az előbbiről kapunk, holott az utóbbi hat éven át bonyolult időkben Léva sikeres polgármestere is volt. S ami a kettejükben közös, mindketten Léva református lelkészei voltak. Az ő emléküket idézi meg Petheő Attila első könyvében, amelyet dédnagyapja, Lányi Nándor emlékének ajánl, aki annak idején a Barsi Református Egyházmegye tanácsbírája volt.
Vétkes könnyelműségünk, hogy szinte mindent kitöröltünk az életünkből, ami a múltunkkal kapcsolatos, így Petheő Attila is jobbnak látta, ha egy rövid összefoglalóval kezdi könyvét. Előbb röviden felvázolja a felvidéki magyarság Trianon utáni sorsát (ún. szlovenszkói időszak), majd a lévai magyar közösség Trianon utáni újrakezdését, ahogy szól a református egyház felvidéki önszerveződéséről is. Zárójelben, a két utóbbi témakör felcserélése talán szerencsésebb lett volna. S miután általánosságban megismerkedtünk a korral, magával a várossal és a református egyház nem könnyű újrakezdésével (hiszen az elcsatolás után fel kellett építeni a felvidéki református magyarság intézményrendszerét), Petheő Attila rátér igazi témájára, a kor két meghatározó református lelkésze életútjának a bemutatására.
Az 1921-es népszavazás szerint a csehszlovákiai magyarság mintegy 70 százaléka volt katolikus, 20 százaléka református. A reformátusok Felvidéken és a Csehszlovákiához került Kárpátalján három új egyházkerületet hoztak létre, amelyek elsődleges célja a Csehszlovákia határain belül maradt reformátusok mindennapi életének megszervezése, beleértve a lelkészképzést is.
A Szabolcsból, Őrről származó Birtha József még a monarchiabeli időkben, 1903 augusztus elsején kezdi meg lelkészi szolgálatát, s 17 éven át, az impériumváltásig látja el lelkészi feladatait Léván, míg utódjának, az alsószecsei Antal Gyulának ennél kevesebb idő adatott meg, hisz 1925 augusztus 16-án iktatták be, s 1938 májusában váratlanul elhunyt. Ekkor már hat éve Léva polgármesteri tisztét is betöltötte.
A két ember szinte semmiben sem hasonlított egymáshoz, amíg Birtha József egy rendkívül konfliktusos ember volt, addig utódja mindig mindenben a megegyezést kereste. Ettől függetlenül Birtha érdemei elvitathatatlanok, bár ezek értékét ugyancsak csökkenti, hogy kényszerű távozása után hosszú évekig pereskedett egykori gyülekezetével, tőlük tetemes kártérítést követelt. De már szolgálati ideje alatt is rengeteget pereskedett, főleg katolikus ellenlábasaival állt állandó haragban, az általa szerkesztett Lévai Őrálló című lapban megjelent írásai miatt számos pert indítottak ellene. Legfőbb ellenfele Holló Sándor volt, aki a Bars című lapot működtette, s így a lévaiak heti szinten figyelemmel kísérhették a két ember folyamatos hadakozását. Birtha egyébként közéleti cikkeiben a kivándorlásban és az ún. „egyke” politikában látta a magyarság (el)fogyásának legnagyobb veszélyét. Ez utóbbira később Kodolányi János is felhívja a figyelmet az Ormánsággal kapcsolatban.
Ami viszont számunkra, kései olvasó számára elsődleges tanulság a Birtha által felsorolt okok mellett, az az összeférhetetlenség, amelyre kiválóan és kíméletlenül rávilágít Petheő Attila munkája.
De azért ne legyünk igazságtalanok mi sem (ahogy Petheő sem az), Birtha nagy érdeme, hogy megújítja a lévai református egyházat, számos új épülettel (Kálvin Udvar, szolgálati lakások) és egyesülettel gazdagította a gyülekezetet. Lévai utóélete viszont már kevésbé volt üdvös, holott Magyarországra távozva országgyűlési képviselő, sőt kormánybiztos is lett, de ennek előnyeit egykori gyülekezetében már nem nagyon látták.
– vádolta egykori gyülekezetét, akik megütközve olvasták a sok alaptalan vádat, s a tetemes anyagi követelést. Tevékenysége több mint ellentmondásos volt, végül apagyi lelkészként halt meg 1942-ben, 65 éves korában. Petheő Attila munkájának nagy érdeme, hogy nemcsak Birtha lévai éveit veszi számba, hanem egészen a haláláig végigkíséri a pályáját, ahogy nemcsak az egyházépítőről szól, hanem a politikusról, s a közíróról és lapszerkesztőről is. Debreceni sírfeliratán ez áll: „Légy hű mindhalálig és neked adom az élet koronáját!” (Jel 2,1)
Antal Gyula nehéz körülményeket örökölt Birtha után, de vele ellentétben mindig a megegyezés híve volt, így az új államhatalommal és a városban többségben lévő katolikusokkal is elásta a csatabárdot (elődje még az evangélikusokkal is hadakozott), s rugalmasságának is köszönhető, hogy a nagypolitikába való belépése után a sikeres 1932-ben helyhatósági választások után Léva városbírójának (vagyis polgármesterének) megválasztották, s ezt a posztot váratlanul bekövetkezett haláláig be is töltötte. Antal szintén nagyon aktív volt a gyülekezetében, s emellett tanított a losonci teológián is.
Áldásos tevékenységéről álljon itt utódja, Czeglédy Pál véleménye:
Nos, nem tudom, hány lévai ismeri ma a nevét. Tényleg ideje volna, hogy utca és emléktábla őrizze a nevét Léván.
Petheő Attila nagyon fontos és alapos, hiánypótló munkáját a komáromi Coexistencia Polgári Társulás adta ki. Csak remélni tudjuk, folytatása következik, hiszen tele vagyunk fehér foltokkal.
