Balog Zoltán: az újrakezdések nemzete vagyunk

Somogyi Alfréd, a pozsonyi református egyházmegye esperese hirdetett igét a megemlékezésen a szőnyi református templomban.

"Hetvenkét évvel ezelőtt 1945. április 5-én, Kassán programot hirdetett a nagyhatalmi kegyből újonnan összetákolt és azóta életképtelennek bizonyult és meg is szűnt hajdani Csehszlovákia kormánya. Ez a kormányprogram, majd pedig az Edvard Beneš elnök nevével fémjelzett dekrétumok megpecsételték a szülőföldjén ezredéve élő, felvidéki magyar nép sorsát" - mondta a Pozsonyi Református Egyházmegye esperese, Somogyi Alfréd.

Az embertelenségre azóta sincs magyarázat – sem az anyagi, sem az erkölcsi jóvátétel nem fogalmazódott meg a mai szlovákiai politikum köreiben. Sőt: a Beneš-dekrétumok érinthetetlenségét 2007-ben szavazta meg a szlovák törvényhozás. Az emlékező istentisztelet főszónoka Balog Zoltán, az emberi erőforrás minisztere volt. Hangsúlyozta: „1947 és 1948 között nem lakosságcsere, sokkal inkább elűzetés történt, melynek során nemcsak a portákat akarták szétválasztani, de lelkeket is meg akarták törni.“

Balog Zoltán szerint mi, magyarok, az újrakezdéseknek a nemzete vagyunk, így alakult ez az elmúlt ezer évben, tatár, török, német, orosz uralma miatt, de mégis, az újrakezdések azt jelentették, hogy minden újrakezdésben lelkünkben erősebbek lettünk.

Balog Zoltán arról is beszélt, hogy a második világháború utáni történetírás mást diktált, mást oktatott és mást hangsúlyozott, mint ami a valóság. Abban bízik, egyre többen tanítják ma máraz  igazságot a felvidéki magyarok kényszerű száműzetéséről, és az újonnan életre hívott Csehszlovákiáról. „Elmaradt a méltányos újrakezdés, a győztesek diktáltak. Az erőé volt a jog és nem a jog volt elég erős.“ – hangsúlyozta.

A miniszter kitért arra is, hogy Közép-Európa felett új vihar készül, és csak akkor maradhatunk meg, ha összetartunk, ha összekapaszkodunk, mi magyarok és mindenki, aki velünk együtt itt él, "s ez nem jelenti azt, hogy elhazudjuk az igazságot, ez nem jelenti azt, hogy nem mondanánk ki, hogy a Beneši-dekrétumoknak egy tisztességes Európában nincs helye".

A megemlékezés a Duna északi oldalán, Komáromban folytatódott. Együtt emlékezett meg a két Komárom református gyülekezete a kitelepítések elszenvedőiről és ugyancsak, a reformáció kezdetének félévzeredes évfordulójáról.

Nemesné Monostori Zsuzsanna, a Kecskés László Társaság elnöke emlékeztetett Reményik Sándor szavaira: "ne hagyjátok a templomot és ne hagyjátok az iskolát. Ha nincs meg a hit, ha nincs meg a tartás, ha nincs meg a tisztánlátás múltunk iránt, akkor biztos, hogy elveszünk. Lehet, hogy furcsán hangzik, de reformátusként azt mondom, hogy az összes igazán nagy, újkori államférfi a reformáció vallását vallotta magáénak: Kossuth, Bethlen, Orbán Viktor... s amikor ilyen ívet rakunk össze ez nem a római katolikusok, vagy bármiféle keresztény gyülekezet ellen szóló. A reformáció egyben azt is jelentette a magyarság számára, hogy volt egy nagyon erős közösségépítés a mozgalomban, ahol a református paraszt és a református főúr ugyanúgy egy szavazati joggal rendelkezett, tehát majdnem, hogy a demokrácia egyik bölcsőjeként is tekinthetünk a reformációra" - fogalmazott a Kecskés László Társaság elnöke.

A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke elmondta: ez a rendezvénysorozat volt Trianon óta ez első, mely egy egységgé olvasztotta a két Komárom református gyülekezeteit.

"Mi nem akarunk siránkozni, és nem szeretnénk állandóan a szomorúságra összpontosítani, hanem arra, hogy Isten történelmi időket ad, és történelmi időpontokat ad, mint ez a mostani is, amikor mi előre tekinthetünk, és egy nemzetként tudunk, egy nemzetben tudunk gondolkodni" - mondta Fazekas László püspök.

Az egy nemzetben gondolkodás ideje – úgy tűnik – élő valóság. A két Komárom hétköznapi létében – ünnepeiben, örömeiben és az emlékezés pillanataiban legalábbis mindenképp, egyre több fórumon. Azoknak pedig, akik megélték a borzalmakat, ez lélekben megnyugvás, egyfajta jóvátétel. Ha mások nem, legalább a közösségeink gyógyítják, amit lehet.

"A családot nagyon megviselte, édesanyám rengeteget sírt, mert édesapám hadifogoly volt, ő két pici gyerekkel maradt, nagyon nehéz volt. Szerencsénk volt, hogy nagyapánk nagyon erős ember volt, ő tartotta össze a családot és állandóan buzdított bennünket, hogy kitartás, kitartás, lesz ez még jobb is. Bízunk Istenben, megsegít bennünket, és nagyon-nagyon sokat köszönhetünk neki, elmondtam már azt is, hogy én nagyon nagy hálával tartozom nagyapámnak. Büszke vagyok rá, hogy ilyen nagyapám lehetett" - mesélte portálunknak a megemlékezésen Győrffy Gézáné Kosdi Margit, akit Szentpéterről telepítettek ki.

A rendezvénysorozat záró istentisztelete Komáromban is emléktáblaavatással ért véget.