Babits Mihály szerelmi vallomása Esztergomhoz
A karácsony előtti napokban történelmi sétára indulhattak az érdeklődők Esztergomban Török Sophie-val, Babits Mihály feleségével és Ádám deákkal, akik úgy mutatták be a várost, ahogy Babits Mihály, a Nyugat nemzedékének egyik legnagyobb költője látta. Maga Babits egy ovális fényképen volt jelen.
Tavasszal álmodta meg a „vizitesztergom” csapata és a Babits Mihály Színház az élő történelmi sétákat, hogy minél jobban megismertessék a közönséggel a csodálatos ősi várost, amely a nyáron ünnepelte alapításának 1050. évfordulóját.
– mondta el bevezetőben Kaj Ádám színházigazgató, alias Ádám deák.
A sétálók népes csoportja lámpásokkal indul az útra Babits szavaival: „Vendégeim vannak és ezeknek próbálom megmutatni Esztergomot. Felfedezem a várost magamnak is.”
A Szamos cukrászdánál állunk meg, amely annak idején a város központi kávéháza volt, Babitsék egyik törzshelye. Asztaluknál ma is meg lehet inni egy finom feketét. Ádám deáktól megtudjuk, a házaspár 1924-ben vásárolta meg Esztergomban az előhegyi házikót, ahol ma a Babits Emlékház található. Lélegzetelállító onnan a város panorámája, máig állnak a fák, melyeket Babits ültetett. Sok klasszikus vers született ott, a többi között a Jónás könyvének jelentős része. A házban a nagy nyugatosok is tiszteletüket tették és otthagyták kézjegyüket a híres autogramos falon. A vendégek szénnel írták nevüket a falra, majd Török Sophie mázolta át festékkel, de a rossznyelvek szerint csak azokét, akiket méltónak tartott arra, hogy nevük fennmaradjon.
Kéner Gabriella színésznő Török Sophie „bőrébe” bújva idézte párja versét a kávékultúráról, mert bizony volt, hogy még éjszaka is kávézgattak pasziánsz mellett. „Ebéd után, elpilledve, tompán benn ülünk a függönyös verandán. Kávé gőzöl, édes-erős illat. És a pasziánszot rakja ujjad.”
A római mérföldkőhöz érkezünk. Erre, a főút nyomvonalán haladt a római hadiút, majd a középkori Via Publica, amely a királyi várost és a várat kötötte össze. Babitsnak – kiváló klasszika-filológusként – a kisujjában volt a latin és az ógörög, ezeken a nyelveken íródott számos művet ő fordított magyarra. Neki a római–pannon kapcsolatok mindig is fontosak voltak.
Így ír erről: „Pannónia, régi római föld, mely máig is őrzi a római kultúra nyomait. Beszélhetnék Pannóniáról, a római provinciáról, városairól és utairól, Mitrász szobrairól és amfiteátrumairól, barbár és áhítatos kultúrájáról. Beszélhetnék a római légiókról, amelyek itt táboroztak, Traianus és Marcus Aurelius légióiról, és magáról Marcus Aureliusról, a filozófus császárról is, kinek szelíd és nemes bölcsességét mintha a pannon naplementék sugalmazták volna…”
Innen ellátni a Fürdő szállóhoz, amely tavaly újult meg. Ádám deák felidézi, hogy híres vendége Kossuth Lajos volt, aki 1848. október 19-e esős napján érkezett ide hajóval, toborzó körútra. Az eső, a vihar és villámlás ellenére több ezren vonulnak vele a hajóhídtól a szállóig és sokan felesküdtek, életüket és vérüket áldozzák a magyar szabadságért. Úgy tartják, itt született a híres nóta: Esik eső karikába, Kossuth Lajos kalapjára… A későbbi korokban voltak itt estélyek, színházi előadások, bálok, és Babits Mihály is itt tartotta székfoglaló beszédét, amikor 1926-ban a Balassa Régészeti Társaság titkárává választották.
A város legszebb utcája a Pázmány Péter utca, amely a királyi vár alatt húzódik. Itt található a Balassa Bálint Múzeum a régi vármegyeházban, itt állt egykor a ferencesek rendháza, amely még Szent Ferenc életében épült. Amikor a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumot bővítették, megtaláltak egy 13. századi országutat, amely szintén a város fejlettségét és fontosságát jelzi. Valahol itt található IV. Béla, második honalapító királyunk sírja is, aki világi ferencesként temetkezett az ősi ferences templomba. Ma gőzerővel keresik a sírját; ha megtalálnák, igazi zarándokhellyé válna. Az érseki levéltár is szép épülete az utcának, itt őrzik a többi között az Aranybulla hiteles másolatát, valamint a Zwack Unicum eredeti receptjét.
Hogy Babitsnak mit jelentett a történelmi múlt, naplóbejegyzése is mutatja: „A környék szép, minden zuga festeni való, de szép környék akad egyébütt is. Hol akad azonban még egy ilyen múlttal beitatott környék, amelynek földjéről a múlt szinte lepattogzani látszik…”
A téren áll a kéttornyú jezsuita templom, szomszédságában pedig a Prímási palota, amely az ország leggazdagabb egyházi gyűjteményével is rendelkező Keresztény Múzeumnak, valamint az Érseki Simor Könyvtárnak, illetve a Prímási Levéltárnak is otthont ad. Ebből a palotából hurcolja el az ÁVO Mindszenty bíborost karácsony napján.
Babits is szerette ezeket az épületeket: „Enyém az érseki képtár, melynek termeiben többnyire egyedül bolygok vendégeimmel. Simor prímás számomra szerezte ezt. Úgy tekintem, mind magángyűjteményem. Honfiúi büszkeségtől dobban meg a szívem, ha látogatóim elcsodálkoznak a középkori magyar festészet remekein…” – idézte férje szavait Török Sophie.
Babits, Balassa, Bazilika. Balassa Bálintnak, a magyar reneszánsz költészet első kiemelkedő művelőjének emléktáblájához érkezünk, oda, ahol 1594-ben halálos sebet kapott a töröktől. S hogy Babits mit gondolt a nagy elődről, ismét Sophie-tól tudjuk meg.
Elhaladunk a Szent István Fürdő mellett, amely Magyarország legrégebbi strandfürdője. Babits is szerette, sűrűn felkereste, s mivel felesége Sophie lelkes amatőr fotós volt, sok kép maradt fenn, köztük az is, amelyen a vízipóknak öltözött Babitsot láthatjuk. Megállunk Einczinger Ferenc, a város mecénása, a Takarékpénztár elnökének háza előtt, akiknek Babitsék esztergomi otthonukat köszönhették, mivel nagyon jól befektette a pénzüket. Sétánkat a felújítás alatt álló városháza előtt fejezzük be.
Erről Babits így ír:
Megjelent a MAGYAR7 1. számában.
